JoomlaTemplates.me by iPage Reviews

Krisztusi gyógyszer szorongásainkra

Kategória: Uncategorised Megjelent: 2015. július 28. kedd

Népbetegségeink egyik csoportja a sok közül a szorongásos megbetegedések. Bizonytalanná váló életünkben nem is csodálkozunk ezen különösebben. Hiszen nem is olyan nagyon rég még mennyivel stabilabbnak látszott az élet! A felnövekvő gyermek gond nélkül beállhatott szülei szakmájába a biztos kereset és állandóság reményében. A világ évtizedeken keresztül alig változott. Az eke ugyanolyan maradt, legfeljebb vas vágóélt kapott. A kenyeret ugyanúgy dagasztották, a cipőt is hasonlóan talpalták és a házasságok is egy életen át tartottak.

Ez a megbízhatóság és stabilitás mára a múlté. A házasságok már nem az égben köttetnek – ha köttetnek egyáltalán -, és jó részük hét éven belül válással végződik. A tíz éve megtanult ismeretek mára elavulnak, a cégek megszűnnek és újak keletkeznek helyettük. A pénz értékét veszti, a bankok pedig veszélyes játékokat űznek összespórolt pénzünkkel. Szinte már az is kérdéses, fiú vagyok-e még, vagy lány?

Pedig a világ görcsösen keresi a biztonságot. Aki teheti, magas falakat húz, kamerákat szereltet fel, biztonsági őröket fogad. Raktárt épít javainak, készleteket halmoz fel. Gyerekeit is bizalmatlanságra neveli, autóval megy értük az iskolába, csak felügyelettel engedi a játszótérre, táskájában védekező eszközöket tart, telefonjában pedig legalább három segélyhívó szám van elmentve.

Bármilyen stabilnak és változatlannak tűnt azonban régebben a világ, a szorongás és bizalmatlanság mindig ott lapult az emberekben. Mindig volt szegénység, mindig volt háborús konfliktus, a gazdagok mindig hatalmaskodtak, a kitaszítottak száma se csökkent korról korra. Jézus Krisztus idejében az emberek jó része napról-napra élt. A napszámos bére épp csak fedezte a napi kiadásokat. (A kézműves mesterek pedig olykor még a napszámosoknál is kevesebbet kerestek.)

Van azonban egy mélyebb oka is ennek a bizalmatlanságnak és bizonytalanságnak – ezt pedig az Istentől való elszakítottság. Az ősbizalom elvesztése a bibliai bűnbeesés történetében tökéletesen tetten érhető. A bűn elkövetése után az első emberpár elbújik Isten elől, már nem bízik szeretetében. Megjelenik a félelem, a felelősség áthárítása és a hazugság: S amint meghallották az Úr Isten szavát, aki a kertben járkált az alkony hűvösén, az ember és a felesége elrejtőztek a kert fái közé az Úr Isten színe elől. Az Úr Isten azonban szólította az embert: Hol vagy? Az így válaszolt: Hallottam szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem. Erre megkérdezte tőle: Ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy? Csak nem ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy ne egyél? Az ember azt felelte: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem. Az Úr Isten ekkor megkérdezte az asszonyt: Miért tetted ezt? Ő így felelt: A kígyó rászedett és ettem.” (Ter 3, 8-13)

Jézus Krisztus felismeri az emberekben ezt a szorongást, a megélhetés feletti aggodalmat, jövőtől való szorongást. A hegyi beszédben felállítja a tökéletes diagnózist, rámutat a probléma alapjára, majd gyökerében orvosolja a bajt.

„Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak; mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, mennyivel inkább titeket, kishitűek? Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: ‘Mit együnk?’, vagy: ‘Mit igyunk?’, vagy: ‘Mibe öltözködjünk?’ Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja.” (Mt 6, 25-34)

A tökéletes diagnózis: aggodalmak gyötörnek, betegítenek benneteket az étel, ital, ruha szűkössége miatt. Ráadásul azt hiszitek, hogy az aggodalmaskodás az valami jó dolog, így összekeveritek azt az előrelátással és Isten bölcsességével. Pedig az aggodalmaskodás és szorongás nem növeli meg az életeteket semmilyen tekintetben, hanem épp ellenkezőleg!

A probléma alapja: vakok vagytok Isten kegyelmére, ami pedig nyilvánvaló az egész teremtett világban. Nem ismeritek Isten nagylelkűségét és irgalmát, ezért azt hiszitek, nektek kell minden életfeltételeteket biztosítanotok, ami pedig lehetetlen. Nem ismeritek az Atya felétek irányuló szeretetének mélységét és magasságát, nem hisztek és bíztok gondviselő jóságában. Ha pedig így tesztek, úgy viselkedtek, mint az Isten ismerete nélkül lélekben szűkölködő pogányok.

Gyökerében orvosolni a bajt: térjetek vissza Istenhez, és bízzatok meg benne! Ismerjétek meg a Mennyei Atya jóságát és szeretetét, legyetek Isten országának polgárai, az Országé, ahol orvosolható minden bűn, baj, betegség! A félelem és bizalmatlanság mindig előre vagy hátra, a múltba vagy a jövőre irányul. Isten országa ezzel szemben a jelen, az állandóság, a stabilitás – ezért engedd ki a kezedből azt, ami amúgy sincs a hatalmadban és add át Annak, akinek van hatalma minden problémádat megoldani. Ő megteszi, ha nem is egy nap alatt – ahogy a népi bölcsesség mondta: „még a világot is hat nap alatt teremtették”, azaz idő kell mindenhez -, addig is élj, örülj és szeress, és ne aggódj a jövő miatt. „Elég a napnak a maga baja”.

A mezők lilioma nem aggódik. A kismadár nem fontolgatja, hogy vajon lesz-e elég rovar, mag, építsen-e fészket. A jelenben él és hal, Isten tenyerén. Az ember is, ha Isten országát keresi, ha abban él, az Istennel együtt megkapja mindazt, ami Istené – „és ráadásul örök életet” (Mt 19, 29). Milyen csodálatos tapasztalat! Milyen csodálatos ígéret!

Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

 

You have no rights to post comments