134 éve született Slachta Margit, az „egyetlen férfi a parlamentben”
134 éve született Slachta Margit (1884–1974), a Szociális Testvérek Társaságának alapítója, a Parlament első női képviselője. A társadalom legnagyobb feszítőerejének a szociális problémákat tartotta, érvelt a nők taníttatása mellett, társadalmi környezettanulmányokat írt, napilapokban publikált.
Slachta Margitról életművéről Sztrilich Ágnes SSS korábbi írása alapján emlékezünk meg.
Idén pünkösdkor volt százkilenc éve, hogy magánfogadalommal kötelezte el magát a szociális szeretet missziójára. Negyvennégy évvel ezelőtt, vízkereszt napján szólította el közülünk az Úristen a magyar Parlament első női képviselőjét, azt, aki képes volt a tömegeket közéleti felelősségre ébreszteni, embereket közösséggé formálni, Szentléleknek átadott életre hívni.
Ki volt Slachta Margit, aki megalapította azt a társaságot, a Szociális Testvérek Társaságát, melyet ma már nem „csak” a pápai jogúság hitelesít, hanem Salkaházi Sára szociális testvér boldoggá avatása is?
1884. szeptember 18-án, Kassán született, a kalocsai Miasszonyunk Nővéreknél végzett német−francia−történelem szakos tanárként. Elsőként lépett be az 1908-ban újonnan alapított Szociális Missziótársulatba. Margit testvér első nővértársaival együtt egy évre rá tette le szerzetesi jellegű fogadalmát. Slachta Margit az akkor divatos radikális feminizmussal ellentétben az úgynevezett „keresztény feminizmust” vallotta. Ennek szellemében szerkesztette a Keresztény Nő (1918-tól Magyar Nő) című katolikus folyóiratot, szervezett előadókörutakat és beszélt a munkásnők helyzetéről, a magyar katolikus női összefogásról. A társadalom legnagyobb feszítőerejének a szociális problémákat tartotta, érvelt a nők taníttatása mellett, társadalmi környezettanulmányokat írt, tüntetéseket szervezett, napilapokban publikált. 1915-ben szociális iskolát nyitott. 1918-tól a Keresztényszociális Néppárt tagja volt, s ettől az évtől kezdve vezette a Keresztény Női Tábort. 1920. február 26-án a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja színeiben az I. kerületben szerzett mandátumával ő lett az első magyar női képviselő az Országházban. Képviselői munkáját igen aktívan végezte: két év alatt mondott 28 parlamenti beszédével 67 nagyobb problémakört érintett. Ezek közé tartozott a szociálpolitika, a nőkérdés, a hadifoglyok és a földbirtok kérdése, az iskolanővéri intézmény, az általános választójog, az anyavédelem és a gyermekhalandóság.
1923-ban megalapította a Szociális Testvérek Társaságát, két év múlva elindította a Lélek Szava című folyóiratot. A lapot a nyilas uralom idején az elsők között tiltották be náciellenes írásai miatt. Az 1937 novemberében alapított Katolikus Női Szociális Képzőben szociális munkásokat oktattak, és világnézeti kurzusokat szerveztek a keresztény értékrendről. 1940 telén a Keresztény Női Tábor nevében Slachta Margit számos beadványt írt a munkaszolgálatosok védelmében. Mikor 1943 februárjában Szlovákia bejelentette a zsidók deportálását, kiharcolt egy pápai kihallgatást. Ennek hatására XII. Piusz pápa tiltakozásra utasította a szlovák püspököket, és a deportálás elmaradt. A nyilas uralom idején Margit testvér majd ezer üldözöttnek nyújtott menedéket a társaság házaiban. Ennek az embermentésnek lett a vértanúságot tudatosan vállaló áldozata Boldog Salkaházi Sára.
Slachta Margit 1945 elején tért vissza a közéletbe: a Polgári Demokrata Párt listáján ismét bekerült a Parlamentbe. Az 1947-es választásokon a Keresztény Női Tábor programjával jutott mandátumhoz. Az ebben az időszakban elhangzott felszólalásai a jogelvűség, a jogbiztonság és a jogrend kérdésével foglalkoztak. Sürgette a Vatikánnal való diplomáciai kapcsolat helyreállítását is. 1947. október 28-án mondott beszédében a Szovjetuniót bírálta, 1948 júniusában az egyházi iskolák államosítása ellen érvelt. Nem véletlen, hogy a kommunista vezetés ellenséget látott benne. Feledve a háború alatti cselekedeteit, horthystának, nyilasbérencnek, hazaárulónak bélyegezték, majd kétszer hat hónapra kizárták az Országgyűlésből. Ugyanakkor az ellenzéki képviselők így méltatták: „az egyetlen férfi a parlamentben”. Az 1949-es választásokon már indulni sem engedték, ekkoriban – a letartóztatástól tartva – a domonkos nővéreknél bujdosott. Végül júniusban Ausztriába, majd onnan Tóth Etelka néven Amerikába emigrált. Később a Szabad Európa Rádióban mondott rendszeresen beszédeket, ekkor a Nemes Borbála nevet használta. 1951-ben visszatért Bécsbe, majd 1953 májusában végleg Amerikába költözött, ismét saját nevét használva.
Az Egyesült Államokban hunyt el, 1974 telén. 1985-ben Izrael állam a Világ Igaza posztumusz kitüntetést adományozta részére, emlékére fát ültettek a Jad Vasem intézet kertjében. 1995. március 15-én a magyar kormány Slachta Margit és a Szociális Testvérek Társasága számára emlékérmet adományozott, május 7-én pedig a Magyar Köztársaság Bátorság érdemjelével tüntették ki Margit testvért.
A Szociális Testvérek Társasága ma is működik. 1998 óta pápai jogú intézmény; ebben az évben került vissza a nemzetközi központ is az Egyesült Államokból Budapestre. A társaság valóban nemzetközi: Amerika mellett élnek testvérek Kubában, Romániában és Szlovákiában is. Az illegalitás időszaka alatt, a börtön kockázatát figyelmen kívül hagyva, mintegy hatvanan csatlakoztak a szociális, szentlelkes karizmához.
Közhely, hogy a történelem ismétli önmagát – hiszen az ember nemigen változik. Ám minden egyes embernek személyesen el és be kell fogadnia a Megtestesült Igét, a Világ Világosságát, aki ellen a sötétség erői szövetkeznek. De az egészen új és prófétai látás, hogy az emberi közösségnek is megváltásra van szüksége, hogy a krízisek oka az emberek istenhiánya.
Margit testvér 1933-ban, a gazdasági világválság idején úgy fogalmazott: „Mi, szociális téren, társadalmi reformokért küzdünk, és egy jobb világért. A szociális bajok oka a léleknélküliség. Dolgozni akarunk, hogy jöjjön el a Szentlélek. A szociális reformokat csak akkor tudjuk igazán végrehajtani, ha a társadalom lélekkel telik el, ha a nyomor oka, a léleknélküliség megszűnik.” Korábban, 1924-ben pedig ezt mondta: „Legyen bennünk tény, átélés, hogy az Isten szeret bennünket. Várjuk a Szentlelket! Ő a Szeretet-Isten. Egész különlegesen az égő jegyesi szeretetet kérjük tőle. A kis dolgokhoz nagyobb szeretet kell sokszor, mint a nagy dolgokhoz. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet… Szeressünk, és ne féljünk… Az Úr Jézus nem porkoláb, az Ő szeretetével az emberek szeretete mindig összeegyeztethető. Nekünk mindenkit szeretnünk kell. Nem elszegényítően, hanem gazdagítóan. Amit Krisztus kér, azt odaadjuk, amit meghagy, annak örülünk. A Szentlélek világosságában megértjük, hogy miért van minden: a magunk és mások kiüresítése, a személyes próbatételek és a korok megpróbáltatásai, hanyatlás és fejlődés.”
Szent II. János Pál a harmadik évezredet az irgalmasság misztériumának fényébe helyezte, Ferenc pápa pedig egyházfői küldetésének középpontjába állította. Margit testvér fogadalmi mottója pedig a következő volt: „Jézusom Irgalom! – és arra tanít bennünket, hogy nőiségünk-anyaságunk ajándéka, hogy Isten irgalmas szeretetével öleljük körül az ember fenyegetett egyéni és közösségi életét. S Isten irgalma a Kinyilatkoztatás forrása, hogy van Igazság és van megváltó, megszentelő Szeretet.”
Fotó: Talita.hu
Magyar Kurír
