21 éves volt Willy, akit halálra vertek az utcán – Az erőszak áldozatainak védőszentjeként emlegetik

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2020. szeptember 15. kedd

Az olaszországi Colleferróban a szeptember 4. és 5. közötti éjszakán négy fiatal halálra verte Willy Monteiro Duartét, egy 21 éves, Zöld-foki-szigetekről származó fiatalembert, aki megtámadott barátja segítségére sietett. Egy olasz pap azt javasolja, legyen az erőszak, a bullizmus áldozatainak védőszentje.

Willy szülei a Zöld-foki-szigetekről érkeztek Rómába, a fiú már ott született; onnan költöztek a Frosinone tartományban található Palianóba. Gyerekkorában egyházi iskolába járt, tanárai nagyon szerették. A gyerekeknek szervezett programokat segítette már 15 évesen, úgy emlékeznek rá, mint akiben mindig lehetett bízni: „Tisztelettudó volt, nyitott és élénk. Első látásra félénknek is tűnhetett, nem szaporította a szót, de mindig készen állt cselekedni… »Majd én gondoskodom róla« – volt a szavajárása, amikor feladat adódott”.

Mindig segíteni szeretett volna, szívesen vállalt felelősséget – emlékszik vissza rá a helyi Szent András-templom plébánosa. A fiú a város futballcsapatának tagja, ígéretes focista volt. Éppen pár nappal korábban vették fel egy római étterembe kisegítő szakácsnak. Az egész város megdöbbent a halálán, mindenki gyászolta a családjával együtt kiválóan integrálódott, jókedvű fiatalembert. Halálhírére eltörölték a helyi, hétvégi nagy sportrendezvényt is.

A brutális gyilkosságot négy, 22 és 26 év közötti férfi követte el, akik extrém küzdősportokat űznek. Willy egy iskolatársával keveredtek összetűzésbe, majd amikor a fiú – aki véletlenül tartózkodott éppen ott – régi barátja segítségére sietett, elképzelhetetlen kegyetlenséggel halálra verték.

Palianóban a sportpályán tartották a búcsúztatóját szeptember 12-én. Nagy tömeg gyűlt össze, jelen volt Giuseppe Conte olasz miniszterelnök is, aki a temetés végén e szavak kíséretében ölelte meg Willy családtagjait: „Olaszország veletek van, szeret benneteket”. A család kérésére a legtöbben fehér pólót, inget viseltek, a tisztaság és a fiatalság jeleként.

Tivoli és Palestrina püspöke, Mauro Parmeggiani végezte a temetési szertartást. Kiemelte, hogy Willy a barátja védelmére kelt: „Úgy vesztette életét, ahogyan Jézus tanította az evangéliumban: »Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért«”.

Az Interris hírportál igazgatója, Aldo Bonaiuto atya nyílt levelet írt a meggyilkolt afrikai származású fiúhoz, amelyben a közömbösség elleni harcra hív mindenkit: „Nem hétköznapi képességgel rendelkezték arra, hogy örömet és lelkesedét adj át az embereknek… Aki örömet vet, az ajándék az egész emberiségnek. Kioltották a mosolyodat és ez nem csupán barbár kegyetlenség volt, hanem rablás a kollektív boldogságból.”

„Sok vértanú járt már előtted, aki magára vette testvérei gondját... Nem tudtál hátat fordítani. A lelkiismereted erősebb volt a félelemnél. Nem gondoltál arra, milyen szörnyű következményekkel járhat, a segítségére siettél megtámadott barátodnak, igaz emberként álltál ott a támadó »supermenekkel« szemben. Ez a különbség a jó és a rossz között: segítségül siet ahelyett, hogy elmenekülne; közbelép ahelyett, hogy hidegen hagyná; szembenéz a valósággal ahelyett, hogy elrejtőzni. Sok mindenre gondolhattál azon a tragikus estén, de arra biztos nem, hogy felmész a Golgotára.”

„Nem haltál meg hiába, ha halálod arra ösztönzi kortársaidat, hogy menjenek ki az utcákra, békésen és építő szándékkal a gyűlölet szubkultúrája és az erőszak démoni kultusza ellen. Van egy álmom. Az 1950-es szentévben XII. Pius meglepetésszerűen szentté avatta Maria Gorettit, akinek szülei éppen oda, Palianóba költöztek bevándorlóként, ahol te is laktál. Égi jel, hogy megújítsuk a védtelenek vértanúságának egyetemes és örök értékét. Milyen szép lenne, ha a gyűlölet és a bullizmus áldozatainak védőszentje lennél!”

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás és fotó: Avvenire; Famigliacristiana

Magyar Kurír