Ég a gyertya, ég - Balics Kornél írása

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2014. október 17. péntek

Ősz derekán járunk. Egyre később kel a nap és egyre korábban megy le. Igaz, ez a mai kor számára nem kihívás! A fényforrások széles eszköztára áll ma rendelkezésünkre, hogy tovább legyen világos, s így tovább lehessünk tevékenyek a sötét órák növekedésének ellenére. Az utcán a közvilágítás, otthon a lámpaizzó, a zseblámpa, az energiatakarékos izzók. Autón közlekedvén a fényszóró vagy biciklin az elemes világító lámpák.

Mégis idén is, mint minden évben, egyre több helyen látunk gyertyás világítást. Lehet, hogy a kertben a Halloween kedvéért. Lehet, hogy az éttermekben a hangulatosság kedvéért. Lehet, hogy emlékezésképpen a forradalom kedvéért. Lehet, hogy a síroknál szeretteink kedvéért. Ez az ősz-téli időszak elmúlik majd, de a gyertyagyújtás szokása mégis megmarad egész évben. Hol és miért?
Otthon, amikor imádkozunk. A templomba ha betérünk. Illetve a szentmisén, amikor részt veszünk rajta.

A világítás fontosságán túllépve a "régimódi" gyertya mégiscsak tud valamit, amit a modern fényforrások nem.
Például élvezhetően melegít. Míg sok fényforrás nem hevül fel, vagy forróvá válik, a gyertyaláng kellemesen melegít. Elegendő fényt és élvezhető meleget is ad.

De térjünk vissza a gyertyagyújtás szokásához. Vannak szokások, melyekről tudjuk, hogy miért tesszük,
és vannak hagyományok, melyeket átveszünk a szüleinktől és átadunk a gyerekeinknek anélkül,
hogy tudnánk, miért tesszük.

Naponta meggyújtjuk a gyufát, mert tudjuk, hogy a gáztűzhelyen csak így tudjuk a rózsát belobbantani.
Naponta meggyújtjuk a gyufát akkor is, ha rá akarunk gyújtani egy cigire.
Hideg időkben naponta meggyújtjuk a fát a kazánban, hogy meleget adjon.

Ezek a szokások automatikusak és egyben könnyen érthetők.
De miért gyújtunk gyertyát megemlékezéskor, ünnepeken (pl. omimpia, ünnepi ebéd vagy vacsora, Advent vagy Húsvét), és miért sírjainkon, ablakainkban?

A dolog, amire ki akarok lyukadni, közismert, elcsépelt, de földön küszködő emberek számára örök.
A gyertya nem egy Isten által teremtett dolog, hanem egy emberi. Mégis csak másolat!
KANÓC, FOLYÉKONY MELEG VIASZ, MÁRTOGATÁS, FORMÁBA ÖNTÉS.

A valóságok - melyeket Isten megteremtett és bennünk zajlanak - néha csak nagyon nehezen érthetőek.
A láthatók és a láthatatlan dolgok Teremtője azonban lehetővé tette számunkra, hogy létre tudjunk hozni valami láthatót,  amely egy láthatatlan, lelkünkben zajló valóságnak a lényegét hordozza. Irodalmi szóval metaforának, karizmatikus szóval dinamikának hívják ezeket.  Az égő gyertya is ilyen. Sokféle gyertya van alak, anyag, hossz és átmérő szerint, de ugyanaz a láng égeti és fogyasztja mindegyiket.

Isten ugyanazt teszi velünk, mint amit mi a gyertyával. Létrehozza, aztán meggyújtja, melegszik és csodálja, s közben elégeti.  A gyertya lángja pedig hol égbe szökik, hol nyugodtan, egyenletesen ég, hol pedig pislákol vagy éppen elalszik.

Hiába is várod, nem lövöm le a poént. Nem az a célom, hogy kijelentsek egy nyilvánvaló tényt,
hanem az, hogy egy kicsit gondolkozzunk azon a hagyományon, amit minden nemzedék megkap és továbbad a következőnek, annak ellenére, hogy maga sem érti igazán, miért.

Itt a vázlat:

KANÓC= ÉLETHOSSZ

FOLYÉKONY VIASZBA MÁRTOGATÁS= NÖVEKEDÉS, GYARAPODÁS

FORMÁBA ÖNTÉS= KARAKTER, HABITUS KIALAKULÁSA

Az égésformák életünk epizódjai. Vagyis: Hogyan érzi magát a gyertya . . . . . ?

AMIKOR ÉGBE SZÖKIK A LÁNGJA?

AMIKOR SZINTE MOZDULATLANUL ÉG A LÁNGJA?

AMIKOR PISLÁKOL, S ALIG AD FÉNT, MELEGET?

AMIKOR ELALSZIK AZ ESŐTŐL?

AMIKOR ÚJRA MEGGYÚJTJÁK?

AMIKOR ÚJRA JÓL ÉG?

AMIKOR A KANÓC ELFOGY, DE NÉMI VIASZ MEGMARAD?

AMIKOR A KANÓC ELFOGY ÉS ELILLANT AZ ÖSSZES VIASZ?

Ég a gyertya, ég ...

Balics Kornél

You have no rights to post comments