Igazságok és tévhitek az agyunkról

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2014. október 23. csütörtök

1993-ban Frances Rauscher úgy találta, hogy az egyetemisták jobban teljesítenek az intelligencia teszteken, ha előtte Mozart D-dúr szonáta két zongorára, k.448 című művét hallgatták. A kutatást felkapta a közvélemény és olyan termékek nőttek ki belőle, mint a "Mozart for Babies" CD-sorozat. Pedig nem érdemes átsiklani a kutatás részletei felett...

A tesztben egyetemisták tíz percen keresztül hallgatták a zeneművet, majd utána átlagosan 8 ponttal többet értek el a vizuális-térbeli intelligenciát mérő teszteken. A hatás viszont 10-15 perc múlva teljesen elmúlt, a vizuális-térbeli intelligencián kívül pedig nem befolyásolt mást. Azóta többen próbálták kiterjeszteni a kutatásokat, de az eredmények nagyon vegyesek, erős bizonyíték nincs semmire. Az is elképzelhető, hogy bizonyos zenék valójában nem a teljesítményre, hanem a hangulatra vannak jó hatással, onnan ered az átmenetileg jobb teljesítőképesség. Egy kutatás szerint a 10-11 éves gyerekeknél Mozart szonátája alulmarad a Blur angol rockzenekar dalaihoz képest is.

Nincs se logikus se kreatív agyféltekénk

A jobb agyfélteke felel az ember bal oldalának mozgatásáért a bal pedig a jobbért. Arra viszont nincs bizonyíték, hogy az egyik a logikus, a másik pedig a kreatív gondolkodásért felelne - az agy ennél sokkal összetettebb szerv. A nyelv, a matematika és a zene is a legkülönbözőbb területeket villantja fel az agyban, nem tartozik szigorúan egyik oldalhoz sem.

Vannak arra utaló nyomok, hogy a nyelv inkább a bal féltekéhez köthető, de ez nem jelenti a logikus és a kreatív gondolkodás térbeli szétválaszthatóságát. A bal agyfélteke sérülései egyszerűen sokkal gyakrabban okoznak beszédzavart, mint a jobbé. Az agyi funkciók ráadásul helyileg nagyon rugalmasak is tudnak lenni: ha valakinél hemiszferektómiát alkalmaznak, azaz eltávolítják az egyik agyféltekéjét, utána a maradék képes átvenni annak a funkcióit. Nincs bizonyíték arra, hogy lenne kreatívabb vagy logikusabb agyféltekénk.

Az agyunk 100%-át használjuk

Nem ismerni annak a tévhitnek az eredetét, miszerint az ember csupán 10%-át használja az agyának - pedig az utóbbi időben ez szolgált a Lucy című film alapjául. Nincs tudományos alapja a feltevésnek. Az agy a legnagyobb fogyasztású szervünk, nem lenne túl hatékony, ha csak 10%-ot használnánk belőle. Ennél erősebb érv, hogy funkcionális mágneses rezonancia-vizsgálatok (fMRI) is bizonyították kísérletileg, hogy - még ha nem is egyszerre - egy átlagos nap során az agyunk 100%-át használjuk.

Öregkorunkban is termelődnek az agysejtek

Tudományos közegben is évtizedeken keresztül tartotta magát a tévhit, miszerint agysejtek csak fiatalkorunkban termelődnek. Végül 1998-ban derült fény arra, hogy egy nem igaz, sőt, egészen halálunk pillanatáig keletkeznek új agysejtek. Dr. Fred Gage idegsebész végstádiumú rákos betegek agyának vizsgálatával bizonyította, hogy - a főként az emlékezőképességgel azonosított - hippokampusz sejtjei egészen az utolsó pillanatokig termelődnek, kortól függetlenül. Furcsamód, a memória pont akkor halványulhat el, amikor az agysejtek a leginkább burjánzanak - ez lehet az oka annak, hogy az agy leggyorsabb növekedésének szakszában, 6 éves korunk körül elfelejtjük korábbi emlékeink jórészét.

A memóriánk megbízhatatlan

Ezt több vizsgálat is alátámasztja, viszont egyelőre nincs egyértelmű magyarázat arra, hogy mi lehet ennek az oka. Egyetemi diákokon végzett kísérletben kiderült, hogy a tesztalanyok 73%-a emlékezett rá, hogy 2001. szeptember 11-én látta ahogy a repülő becsapódik a World Trade Center egyik tornyába - pedig a videó csak másnap látott napvilágot. Másik kutatás szerint pedig egy bizonyos emléket 15 hónap után a tesztalanyok 50%-a, 32 hónap után csak a 29%-a tudott pontosan felidézni. Hasonló esetek nehezítik a nyomozók dolgát is: a szemtanúk nagyon könnyen megvezethetőek és idővel elhalványodnak emlékeik. Karim Nader szerint ennek az lehet az oka, hogy minél többször idézünk fel valamit, az annál jobban megváltozik - maga az emlékezés befolyásolja az emléket. A történetek amelyeket szeretünk sokszor elmesélni, folyamatosan átalakulnak, megváltoznak minden egyes meséléskor - nem csak akkor, ha valakinek továbbadjuk.
(origo.hu)

You have no rights to post comments