"Muszlim vagy? Már nem, hanem református..." - egy szerzetes nővér írása
Én nem az igen/nem kérdésben kampányolok, agitálok. Mindenkinek meghagyom a lelkiismereti szabadságát, hogy úgy szavazzon, ahogy a lelkiismerete vezérli a megszerzett ismeretei alapján. Amit szeretnék, az az, hogy a keresztény szempontok érvényesüljenek, az egyház szociális tanításának fényében, a pápa álláspontjával összhangban. Nem jó, hogy ma kijátsszuk egymás ellen a jogos önvédelmet és a szolidaritást, irgalmasságot. Mindkettőre szükség van.
Én nem a korlátlan befogadás mellett kardoskodom, hanem úgy érzem, mintha a valódi keresztény értékek (irgalmasság, sőt még az ellenségszeretet is) le lennének söpörve az asztalról. És ez nagyon fáj nekem.
Engem 2011 óta foglalkoztat a téma, mióta kitört Szíriában a háború, ahol korábban dolgoztam. Fél éve önkénteskedem a bicskei menekülttáborban, különböző segélyszervezetekkel. Az infókat első kézből (is) igyekszem megszerezni. (Közel-keleti barátaim, nálunk lévő menedékkérők, stb.)
Nem gondolom, hogy jól cselekedtek a nyugati vezetők, amikor segítették a korlátlan beáramlást. (Nemcsak az elmúlt évre gondolok, hanem kb. az elmúlt évtizedre.) De hát, azért alapjában milyen jogon állítjuk meg a menekülőket, ha háborúkat exportálunk a Közel-Keletre, végtelenítjük a konfliktusokat világszerte és a fegyverkereskedelemből profitálunk? (Bizony, még mi, azaz Magyarország is része vagyunk a rendszernek, mert NATO tagok vagyunk, mert mi is szállítunk fegyvereket a Közel-Keletre, stb.) Szomorú.
Biztos vagyok abban is, hogy az integráció a más földrészekről érkezettek nagy százalékánál szinte lehetetlen. Már csak azért is, mert legtöbbjük, a nem háborús menekültek is (!!!) traumatizált emberek, akiknek gyógyulásra volna szükségük. A bicskei tábor vezető szocmunkásától tudom, hogy milyen jellemző a PTS (Poszt-traumás tünetegyüttes). Sokan, akiknek már nincs erejük továbbmenni Németország felé, miután a táborba érnek, hónapokig ki sem mozdulnak a szobájukból, éjjel nem tudnak aludni, nappal próbálkoznak, depressziósak. Én még olyannal nem találkoztam, aki ne bánta volna meg, hogy elindult. Mindig hallom tőlük, hogy ha ezt tudják, mi vár rájuk, biztos, hogy nem indulnak el. Ezen kívül az integráció azért is nehéz lesz itthon, mert mi, magyarok sem akarjuk őket integrálni... (Könnyebb hárítani, mint lépéseket tenni a megismerésre, stb.)
A másik, hogy hiába szavazunk így, vagy úgy, akkor is pár év alatt itt lesznek a menedékkérők, migránsok (nevezzük, ahogy akarjuk). Mivel nincs politikai akarat a nagyhatalmakban, hogy véget vessenek a háborúnak, nem fog megállni az áradat, épüljön bármilyen kerítés, fal. Jönnek azok is, akiket visszatoloncoltak Nyugatról. (Őket, akik itt adtak ujjlenyomatot, kénytelenek vagyunk visszavenni.) Másrészt a Nyugaton már menedéket kapottak gyerekei is előbb-utóbb jönnek, munkát vállalni, stb. (Még van számos más ok is - pl. klímamenekültek - de ezt most nem részletezem tovább.) Félni tehát jogos. De mi van, ha Isten ezt mégsem "véletlenül" engedi meg, hanem célja van vele? Én ezt keresem, ezért imádkozom, hogy ezt meghalljam.
Ez a hergelés, a féligazságokkal operáló kampány viszont, ami most megy, súlyos következményeket fog magával hozni. Kísértetiesen hasonlít a retorika, az eszköztár akár az I, akár a II. világháború előtti Magyarország retorikájára. És ez a félelmetes! Biztos, hogy jó úton vagyunk, amikor tovább szítjuk a félelmet, az idegengyűlöletet? Csak egy kis provokáció - és egymásnak esnek a népek, vagy mi, magyarok a magyaroknak. (Mellettünk forronganak a Balkán népei, forr Ukrajna.) Biztos, hogy mi, keresztények ehhez akarunk asszisztálni?
Nem lett volna jobb, ha az állam csak csendesen teszi, amit gondol (ahogy eddig is), kiszűri a gyanús elemeket, stb, és esetleg egy olyan plakátkampányt indít, hogy mondjuk: "Nehéz idők elé nézünk, de hozzuk ki a legjobbat a helyzetből! Fogadjunk be pár ezer embert azok közül, akiknek lebombázták mindenét, elvesztették családjaikat! (Mondjuk, humanitárius folyosón, azaz helyből idehozva az igazolt, átvilágított embereket, ahogy az olasz és lengyel püspöki kar is megtette. A szlovákok is próbálkoztak, az nem jött jól össze, de erre most nem térek ki.) A szeretet gyógyító, átváltoztató erő! "Stb. Naivan hangzik, tudom. De én mégis azt gondolom, ezt Isten megáldotta volna. Ha mi, keresztények felállunk, beállunk abba az evangelizáló munkába, amire Ő hív, lesznek gyümölcsei. Ahogy ezt látom németországi barátomnál (egykori libanoni menekült), aki muszlimok között evangelizál egy Nürnberg melletti táborban, nem kis sikerrel! Sok tanúságtétel van fenn a Youtube-on is, arról, hogy a muszlimok éhezik az Evangéliumot, többen térnek meg manapság, mint eddig bármikor a történelemben.) Vagy van egy segítő egy alapítványtól, aki szintén Bicskén dolgozik. Ő Iránból menekült korábban, mára magyar felesége, gyerekei vannak. Nagyon szeretem, kedves, végtelenül jó ember. Amikor egyszer megkérdeztem, hogy muszlim-e, csendesen ezt válaszolta: "Már nem. Református vagyok."
Szeretettel: Gabi
Hozzászólások
Másként kell kezelni azon helyzetet, ha egy rászoruló kér segítséget, máshogyan azt, ha száz vagy ezer vagy millió, ... másként különböző belső körülmények és lehetőségek közepette. Másként kell kezelni akkor is, ha nem csak rászorulók érkeznek határainkhoz, kisebb tömegekben vagy nagyobbakban, de akkor is ha Európa segít, de kimerülnek lehetőségei és további tömegek indulnak meg vagy érkeznek Európa határaihoz, akár már elkeseredetten, de akkor is másként, ha más kultúrák találkoznak ... és sorolhatnánk tovább a lehetőségeket.. .
Nem lehet sablonokban gondolkozni. Mondhatjuk akár pl., hogy a kerítés mindent megoldana és megoldott volna ... igen, vannak helyzetek amikor sokat tud segíteni, ha helyesek a célok, de sablonként mindenkor és mindenütt ez sem használható önmagában. Példaként, ha a múlt évben a németek hirtelen kerítéssel lezárták volna határaikat, tízezrek ragadtak volna segítség nélkül Közép és Dél-Európában, lehetséges, hogy polgárháborús állapotok közepette élnénk ma mindennapjainka t. Ha a görögök, olaszok lezárták volna tengeri határaikat, tömegek fulladtak volna a tengerbe. A problémák összetettek és a megoldások nem húzhatók fel egyetlen kaptafára. Ha Európa külső határait megerősítjük, ha a világ különböző pontjain menekültáboroka t hozunk létre, akkor is érkezhetnek Európa határaihoz is emberek, menekültek és mások is. Nyilván a határmenti országokat nem hagyhatjuk a jövőben sem magukra, látható, elengedhetetlen a közös fellépés, a szolidaritás, egymás irányába is.
Összetett a problémakör, amelyek összetett lépéseket, válaszokat igényelnek, olyanakokat, amelyek mindenkor igazodnak az aktuális körülményekhez.
Változik világunk, egyre többen leszünk, változnak a föld egyes régióiban az életkörülmények , háborúk, üldöztetések köszönnek be itt és ott. Azt mondjuk, oldjuk meg a migráció okait és minden rendben lesz. Igen, ezen irányba is lépni kell, de azt is látni kell, hogy ez a Föld nevű bolygó és nem a "paradicsom". Nem lesz megoldva talán soha minden ezen életünkben, sokszor fogunk események után szaladni, rögtönzötten, lásd a jelent Európában. Menekültek, migráció lesz holnap és is holnapután is, amit mindig kezelni kell.
Ezen problémák kezelése túlmutat ezen portál, egy népszavazás, egy ország, Európa lehetőségein is. Itt a világ jóérzésű, józan részének kell összefognia, ahhol a keresztényeknek példákat, mintákat kell mutatniuk és behívniuk Krisztust a moldásokba. Nem lehet szó társadalmak, földrészek országainak megosztásáról, kultúrák és vallások ellenségeskedés éről.
"Ha Európa maga jó szívvel nem ad a többieknek saját gazdagságából, akkor Európát szándékaink ellenére is – pusztán matematikai alapon – el fogja árasztani a harmadik világ népeinek többlete. Lezárhatjátok a határaitokat, úgysem fog sikerülni megállítani a migrációt – jelentette ki Boulad.."
Magam úgy fogalmaznám tovább, ha a világ tehetősebb része nem áldoz saját erőforrásaiból ... Ha az ember figyelmét csak önmaga, önmaga világa köti le, akkor építhet gátakat is, de legyenek azok bármilyen magasak, annak tetejét el fogja érni egyszer az emelkedő víz. Nem lehet kizárni életünkből a világot. Fontos az, hogy külöbőző földrészek és kultúrák megértésben éljenek egymás mellett, fontos az erre irányuló törekvés.
S ehhez fontos, hogy Európa is változzon. A keresztények felvegyék keresztjeiket és ne másokkal akarják azokat hordoztatni, távcsővel figyelve az eseményeket. Problémák vannak, emberek itt és ott, a hozzállás keresztények részéről abszolút: elengedhetetlen a nyitott szív, fontos a józanság, elengedhetetlen a Krisztusi értékekhez, eszközökhöz való ragaszkodás és cselekvés.
"Európa valójában most is bevándorlókból áll, egykori barbárok leszármazottai vagytok – emlékeztetette Boulad atya a jelenlévőket, hozzáfűzve: Európa nemcsak integrálta, de elő is mozdította e népeket. Az integráció legmeghatározób tényezője pedig a felemelés, a kereszténység volt. Európának újra meg kell találnia keresztény lelkét; becsületesnek kell lennie, és el kell ismernie keresztény eredetét – véli az egyiptomi jezsuita, aki szerint a kételkedő, beteg Európa nem a hajdani hitét kell, hogy újra megtalálja, hanem az evangélium hitét. Nem az intézményhez, struktúrához kell visszatérni, hanem az evangélium lelkéhez. E folyamathoz kapcsolódva ráadásul az egyháznak is változnia, fejlődnie kell. Keresztények és nem keresztények, európaiak vagy mások, mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy elgondolkozzunk önmagunkon és megváltoztassuk e világot, s ez a változás akkor kezdődik el, ha mi magunk megváltozunk."
Lehetséges, hogy részben a keresztények újabb misszót kaptak Istentől ... , amit Isten nélkül már önmagukban nem is nagyon fognak tudni kezelni, megvalósítani, csak akkor, ha mind többen megtérnek és már Krisztussal együtt lépnek fel?
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.