A békéscsabai éhségsztrájkolók nyílt levele

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2017. március 14. kedd

A békéscsabai táborban tartott menekültek március 13-án éhségsztrájkba kezdtek, és nyílt levelet írtak (angol nyelven), amelynek fordítását a facebookról vettük át: "Zanyar Faraj vagyok, az összes fogvatartott társunk képviseletében szeretnék szólni a sajtóhoz, emberjogi aktivistákhoz és pszichológusokhoz. Menekülttársaimmal közösen fogalmaztuk meg a hatóságok felé közvetítendő üzenetünket:

1. Menekültek vagyunk és nem bűnözők! Háború és halál elől menekültünk idáig, és nem értjük, miért kerültünk zárt táborokba, ahol immár fél éve tartanak minket. Nem tudjuk, mi lesz velünk.
2. Nem értjük, hogy ha Magyarország Kormánya nem látja szívesen a menekülteket, akkor miért tartóztat le bennünket és kényszerít a menedékkérelem benyújtására, vagy börtönbe/zárt táborokba.
3. A legtöbb menekült valamilyen betegségben szenved, vannak, akiknek műtétre lenne szükségük, másoknak pedig pszichológiai segítségnyújtásra. Többen már öngyilkosságot fontolgatnak a táborokban tapasztalható rossz körülmények miatt, de az orvosoktól csak altatókat kapnak.
4. A rossz bánásmód következtében félő, hogy sokan mentálisan összeomlanak, netán erőszakra vetemednek, nem látva más kiutat. Ez melegágya lehet olyan cselekedeteknek, amiknek mindannyiunk életében beláthatatlan következményei lehetnek.
5. Gyűlöljük a háborút, mi a szeretetben, békében és az alapvető emberi jogokban hiszünk; ez vezetett bennünket ide - de a magyar kormány két lábbal tiporja az emberi jogokat és pszichológiai hadviselést folytat ellenünk.
6. Azért menekültünk el az országainkból, hogy biztonságra leljünk, de a magyar kormány bebörtönzött minket és megfosztott a döntési szabadságunktól, olyan helyzetbe hozva bennünket, amiben nincs jó választás.
7. Jelen levelünkkel a közvélemény és az egész világ figyelmét kívánjuk felhívni a helyzetünkre és segítséget kérünk mindenkitől, hogy kiszabadulhassunk innen."

Hozzászólások   

#4 Keresztelő 2017-03-22 07:07
Kedves olvasmányunkból citálom, FELELŐS VAGY A RÓZSÁDÉRT. Hát nem fontosabb egy ember, akit befogadok? Érte nem vagyok felelős? De bizony. Felelős vagyok azokért a fiatalokért, akiket kimozdítottak otthonukból, és hitegetik őket valami felhőtlen jóléttel, amit egy síkon tudnak elképzelni.
Nem ültetek vadrózsát a kertembe, és nem is szokás itt Európa közepén. Ugyan így nem telepíthetek a népességem közé vadon élő embereket, akik nem szándékoznak alkalmazkodni. Sajnos saját választójoggal rendelkező polgáraink sem fogadják el a kormány szándékát.
Én nem szeretem az anarchiát és nem is kívánom megengedni.
Fenti levelet olvasva erős kételyeim vannak minden kijelentésével. Személyi okmányok nélkül, bőséges pénzellátmánnya l érkezve a kételyeim szerint alakítom a véleményemet. Sajnos nem hiszem el, amit mondanak vagy írnak.
#3 László 2017-03-19 20:21
“Először meg kell védened a családod, a kultúrád, az identitásod, és azután kell kinyitnod az ajtód” – exkluzív interjú Henri Boulad jezsuitával
Heltai Péter
6 nap ago

Miért lesz magyar állampolgár 85 évesen egy Egyiptomban élő, szír-olasz származású jezsuita? Hogyan látja Európa és az Egyház jövőjét? Mi késztette, hogy levelet írjon XVI. Benedek után Ferenc pápának is? Mit gondol a migrációs válságról? S nem utolsó sorban: mit üzen nekünk, magyar fiataloknak?

A 777 csapata nevében is hadd gratuláljak a magyar állampolgárságá hoz! Mikor kapja meg hivatalosan?

Nagyon köszönöm! Csütörtökön [március 16-án] kapom meg személyesen Orbán Viktor miniszterelnök úrtól, aki ebédre hívott. Őszintén szólva, nem egyedül, saját magamtól jutott eszembe, hogy kérvényezzem…

Miért? Kitől jött az ötlet?

Semjén Zsolt, miniszterelnök- helyettes úr nemrég meglátogatott Alexandriában, hogy felajánlja, a magyar állam szívesen működik együtt velünk. Ekkor kérdezte meg, hogy mire lenne igazán szükségem. Rögtön visszakérdeztem , mi lenne, ha megkapnám a magyar állampolgárságot?

Miért volt annyira egyértelmű, hogy ezt kéri?

Három oka is volt: Először is nagyon nagyra értékelem Magyarország helytállását, már ami az európai keresztény értékek védelmét, illetve a migrációs válság kapcsán képviselt álláspontját illeti. Nagyon fontosnak tartok minden olyan megközelítést, ami Európa fizikai és szellemi stabilitásának és identitásának a megőrzését szolgálja. Másodszor, mert sokszor jártam már itt és megszerettem az országot és a magyar embereket.

Ma már Európában szinte minden szinten csak negatív jelzők kíséretében beszélnek a kereszténységrő l, itt viszont sokaknak még megvan a szilárd hite és bátorsága, hogy szembe ússzon az árral. Ez az, amit nagyra becsülök bennetek.

Ami a dolog praktikus oldalát illeti, EU-s állampolgárként a munkámat nagyban segíti, ha könnyebben és szabadabban utazhatok bármerre a világban.

Az Ön identitása meglehetősen sokszínű: a melkita, bizánci rítusú katolikus egyház tagja [a római katolikus egyházzal teljes egységben lévő, önálló részegyház], emellett jezsuita szerzetes, damaszkuszi szír édesapával, olasz édesanyával úgy, hogy Egyiptomban nőtt fel, otthon pedig franciául beszéltek. S most már magyar állampolgár is! Van valamiféle rangsor?

Az identitás számomra nem a múlthoz, hanem a jövőhöz kapcsolódik. A világban minden mozgásban van. Az egész életünk egy változás, egy folyamat. Azt szoktam mondani, hogy az intelligens ember egyik ismérve, ha képes őszintén változtatni elgondolásain anélkül, hogy szégyenkeznie kellene emiatt. Számomra ilyen a saját identitásom is.

Ön minek vallja magát?

Világpolgárnak tartom magam, talán azért is, mert rengeteget utaztam életem során és minden új ország, tapasztalás az életem, gondolkodásom részévé vált. Az egy csapda, ha fixen, lezártként tekintünk magunkra – akár a kereszténységün kre is! Ez egy út, amin végig kell menni. Nem az a minden, ha vagyunk valakik, hanem ha válunk valakikké! Például, ha az identitás kérdéséről beszélünk, a globalizáció kapcsán nagyon hamar előjönnek a problémák. Mit jelent európainak, magyarnak, egyiptominak, vagy akár kereszténynek, muszlimnak lenni?

Pont a globalizáció és a kereszténység kapcsolatáról beszélt március 11-én a Párbeszéd Házában is. Előadásának gerincét a jelenlegi, hibás globalizáció és a jézusi globalizáció összehasonlítás a adta. Mit jelentenek ezek és miért tartja rossznak, ami ma globalizáció címszóval a világban történik?

A világ jelenlegi globalizációja egyértelműen rossz, mert magát az identitást akarja eltörölni. Méghozzá gazdasági és pénzügyi okokból. Ezek a nemzetek és országok kárára folytatott játszmák, ahol magát az embert teljesen háttérbe szorítják. Nem számít százezrek élete, ha például kőolaj vagy egyéb értékes lelőhelyekről van szó. Ez a folyamat személytelenné teszi a világot. Mindezt a demokrácia és az emberi jogok nevében elkövetni pedig nem más, mint hazugság és képmutatás. A szólás szabadsága is addig terjed, amíg beleillesz a liberális narratívába, de ha kilógsz onnan, akkor nem vagy egyenrangú fél. Erre jó példa az iszlamofóbia, mint fogalom használata.

A nyugati világban elfogadhatatlan nak tartják, ha valaki az iszlámot kritizálja, és rögtön rásütik az iszlamofób bélyeget. Ezzel szemben sokan minden kontroll nélkül, bátran elmennek a legvégsőkig, ha a kereszténység vagy az Egyház kritizálásáról van szó. Hogy is van ez?

Mit gondol, mik lehetnek a konkrét okai annak, hogy ez így alakult?

A nyugati világot bekebelezte egy ideológia, amitől sajnos maga az Egyház sem maradt érintetlen. Amit ma politikai korrektségnek hívunk, az nem más, mint egy rendszer, amelyben az idegent és a multikulturaliz mus dicsőítését emelik magasba. A mögöttes szándék pedig az, hogy az emberek veszítsék el az identitásukat. Ez baj! Hiszen csak úgy tudsz valakivel normális kapcsolatot kialakítani, ha te is önmagad vagy és a másik is önmaga. Ha ez az egyensúly megbillen, már nem beszélhetünk egyenrangú párbeszédről.

Beszéljünk egy kicsit mindennek fényében az Egyházról. Hogyan látja, miben kéne változnia ahhoz, hogy megőrizve az eredeti küldetését, hatékonyan jelen tudjon lenni a XXI. században?

Tíz évvel ezelőtt írtam egy hatoldalas levelet XVI. Benedek pápának. Ebben az írásban három reformot sürgetek: teológiait, lelkipásztorit és spirituálisat. Az Egyház jelenleg nagyon mély krízisben van. Miért? Először is, mert még mindig nem vagyunk hajlandóak tudomást venni a saját válságunkról. Alázat! Kérlek titeket, legyen mindenki alázatos! Ugyanakkor sokan még mindig nem értették meg, hogy emellett mit is jelent a modernitás. A modernitás teljes szemléletváltás t követel. A papság és a vezetők jó része nem tudja, hogyan alkalmazkodjon ehhez, ami hangsúlyozom, egyáltalán nem egyszerű dolog.

Tudna említeni néhány konkrét példát, mire lenne valójában szükség?

Itt van például a megváltás fogalma. Jézus az ő áldozatával megváltott minket a bűneinktől, a vérét ontotta értünk. Tette mindezt azért, hogy megszabadítson minket az eredeti bűntől. A modern ember mindezt nem érti, mert nem jól magyarázzák neki. Egyiptomtól Franciaországig , a világ minden táján találkozom hitoktatókkal, tanárokkal és nem tudják mindezt érthetően elmondani a kor emberének, nincs meg hozzá az eszköztáruk. Üzeneteink, fogalmaink nem lettek újragondolva, újrafogalmazva. Ez a teológiai reform sürgős! Úgy látom, az Egyház túlságosan fél attól, hogy ennek hatására esetleg szétesik a hit. Márpedig erről szó sincs!

És a többi területen?

Ott van a lelkipásztori aspektus. Régen, ott volt egy pap egy faluban, tegyük fel, száz családdal. Ismerte az embereket és az emberek is ismerték őt. Most mi van száz család helyett? Tízezren, vagy akár még annál is többen tartozhatnak egyetlen plébániához. Ez lenne a közösség? Ez lenne a család? Hogy várhatjuk el egy paptól Franciaországba n, hogy több tucat templomba járjon misézni és gyóntatni? Képtelenek vagyunk újragondolni egy középkori struktúrát. Hogy lehetséges ez egy ilyen vészhelyzetben? A papi hivatások száma pedig rohamosan csökken. Eközben úgy teszünk, mintha minden rendben lenne. Olyan ez, mint a süllyedő Titanic, amin az emberek még mindig önfeledten táncolnak, holott tudják, mi történik.

Ha Ön szerint tényleg ekkora a baj, mi lenne az első lépés, amit az Egyház tehet, hogy ne süllyedjen tovább a “hajó”?

A betegségből való gyógyulás első feltétele, hogy beismered: beteg vagy. Ezen az úton kéne elindulni, és elkezdeni minél hangosabban beszélni a problémákról…

Előadásában említette, hogy a tíz évvel ezelőtti, XVI. Benedek pápának írt levelét követte nemrég egy Ferenc pápának írt levél – ennek azonban nem tudtam nyomára akadni az interneten…

Nem találhatta meg, mert még nincsenek is fent.

Többesszámban? Hányszor és miért írt a jelenlegi Szentatyának?

Igen, fél éve küldtem el a levelemet franciául, majd egy hónapja másodjára ugyanazt a levelet, immáron spanyolra fordítva. Biztosra akartam menni, hogy tényleg eljut a Szentatyához és megérti a tartalmát. Leírtam neki, hogy rendkívül nagyra tartom, mint pápát, és mint rendtársamat egyaránt. Kifejtettem azonban pár dolgot, amelyben úgy éreztem, nem egyezik a véleményünk. Ilyenek például az iszlámról való megnyilatkozása i. A Szentatya nem érti az iszlámot, mert sose élt muszlim országban és nem tapasztalta annak belső dinamikáit. Arra kértem, figyeljen jobban azokra, akik ismerik és benne élnek a muszlim világban.

Mi a baj azzal, ahogy Ferenc pápa az iszlámhoz áll?

Mint a legtöbben a nyugati világban, ő is tudományosan közelíti meg a témát. Olyan körök írnak és beszélnek az iszlámmal való párbeszéd módjairól, akik nem ismerik belülről ezt a világot. Ugyanakkor nem nagyon szeretik bevonni azokat, akik viszont igen.

Éppen ezért, amikor például azt tanácsolják az európaiaknak, hogy nyissák meg az ajtóikat a menekültek előtt, nem tudják, mit indítanak el. Az evangéliumra és Jézus tanítására hivatkozva mondanak olyan dolgokat, amik egyszerűen irreálisak. Először meg kell védened a családod, a kultúrád, az identitásod, és azután kell kinyitnod az ajtód – ahogy ezt a kontinens az eddigi évszázadok során tette.

Európa mindig egy nyitott földrész volt, de ebben a helyzetben nem szabad engedni egy invázió jellegű áradatnak, ami a jövőre nézve a teljes destabilizációt jelenti.

De mégis, az iszlám jelen van már valamennyire a kontinensünkön és Európa körül egyaránt. Tudjuk, hogy az autentikus iszlám nem egyenlő az iszlamista szélsőséggel, de főleg az alapján, amiket most mond, nehéz eldönteni: milyen is az iszlám valójában?

Az iszlám esszenciája, hogy politikai és radikális. Ez a két dolog jellemzi, legmélyebb gyökereiben. Történetileg kétféle iszlámot különíthetünk el: a mekkait – ez volt a korábbi szakasz – és a medinait. Ez a második modell forrta aztán ki magát véglegesen a X. században. Mindez pedig természetében a fent nevezett két tulajdonságot viseli. Európa és az egyházi vezetés nem akarja tudni, felfogni, megérteni, hogy mi az iszlám. Felépítenek egy számukra kedvező képet és azt állítják ez az “igazi”, de ez nem így van. Ne párizsi, berlini, oxfordi professzorokra hallgassatok, hanem azokra a keresztény testvéreitekre, akik korábban muszlimok voltak, azokra, akik muszlim országban élnek!

Talán még több kérdést szült ez a beszélgetés, de sajnos már csak egyre van időnk, ez pedig szóljon a jövőről: Mit üzen a magyar fiataloknak? Mire érdemes figyelniük, hogy egy ilyen kaotikusnak tűnő világban tudják Istent követni magyarként, európaiként?

Ragaszkodjatok az identitásotokho z! Ragaszkodjatok az örökségetekhez és a múltatokhoz! Ragaszkodjatok az értékeitekhez és hitetekhez! Legyetek erősek és ne féljetek! Bár csupán egy egészen kicsi kisebbség vagytok most, de nem sokára többséggé váltok.

Én magam se félek a jövőtől, mert van hitem és tudom, hogy Krisztus győzött. A történelem fordulópontján élünk, nem tudjuk mi vár ránk, de akik hisznek és remélnek, győzni fognak.

Heltai Péter

(Fotók: Forintos Anna)

Henri Boulad SJ (1931)
Alexandriában született, nagyapja az 1860-as szíriai keresztényüldöz éskor menekült Damaszkuszból Egyiptomba. Édesapja szír, édesanyja olasz származású. Melkita rítusú bizánci katolikusként 1950-ben lépett be a Jézus Társaságába. 1963-ban, Bejrútban szentelték pappá. Képzése alatt filozófiát, teológiát, pedagógiát és pszichológiát tanult Libanonban, Franciaországba n és az Egyesült Államokban. Három doktorátussal rendelkezik. Visszatérve Egyiptomba ifjúságneveléss el és szociális ügyekkel foglalkozott. 1979-ben az egyiptomi jezsuita rendtartomány vezetője lett. Kalkuttai Boldog Teréz anya támogatásával megszervezte az egyiptomi Caritast, amelynek működését Szudánra is kiterjesztette. 1985-től a kairói, 1991-től az észak-afrikai és keleti országokért felelős Caritas elnöke volt, továbbá alelnöke a római Caritas központnak. 2004-től a jezsuiták kairói kollégiumának vezetője. Munkásságáért megkapta többek között a francia érdemrend tiszti keresztjét.
#2 szerk, 2017-03-19 18:40
Lehet, hogy a jogszabályokat nézve nem jártak el helyesen (és akkor ebben helyre kell rakni őket). De akkor ez ok arra, hogy embertelenül bánjunk velük? Ez ugyanis minket minősít...
+1 #1 Zoltán 2017-03-19 17:28
Szomorú! A híreket más oldalról hallgatva az derült ki, hogy a békéscsabai menekülttáborba n lévők mindegyike más országban már beadta a menekültügyi eljárás lefolytatására a kérvényt, de nem várta meg az eljárás lefolytatását. Most akkor azokat a jogokat szeretik, ami nekik kedvező, amit meg be kell tartaniuk azt már nem?

You have no rights to post comments