A gonosz tombol, vesztét érzi…
A gonosz lélek őrjöng, vesztét érzi – mondták az imádságos lelkű nénik, ha egyszerre túl sok baj, nehézség zúdult rájuk. E szerint a gonosz lelkek tombolása most elég nyilvánvaló, de az is igaz, hogy „ahol elhatalmasodik a bűn, ott túlárad a kegyelem is” (lásd: Róm 5, 20). Péter apostol szerint „legyünk józanok, és vigyázzunk, mert ellenségünk, az ördög, mint ordító oroszlán jár körül, keresve, kit nyeljen el” (Lásd 1Pét 5, 8) – de az is igaz, hogy „az egész teremtett világ sóvárogva várja Isten gyermekeinek megjelenését" (lásd: Róm 8, 19), és ezek a gyermekek mi vagyunk.
A Jelenések könyve bemutatja a Jézus Krisztus győzelme után kialakult helyzetet, amikor a sátánt kivetették az égből: „Ezért örüljetek, egek, és ti, akik benne laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert oda szállt le az ördög nagy haragjában. Tudja, hogy kevés ideje van hátra.” (Jel 12, 12) Ez a kevés idő azóta még kevesebb lett. Azonban az ördög malmára hajtja a vizet, hogy napjainkra olyan technikai civilizáció alakult ki, ami lehetővé és hatékonnyá teszi kívülről a tömeges manipulációt, totális kontrollt és a Föld teljes elpusztítását. Úgy tűnik, a gonosz lelkeknek sikerült kinevelni azokat az embereket, vezetőket is, akikkel végre tudják hajtani terveiket. Ennek eredményét látjuk most: háború Ukrajnában, háború Izraelben, katonai puccsok Afrikában, Kína újra el akarja nyelni Tajvant, stb. A világon mindenhol „erős emberek”, azaz hatalomvágyó, gátlástalan antikrisztusi emberek felemelkedését láthatjuk, s itt vannak a bibliai méretű földrengések, áradások, szárazság, környezeti katasztrófák, kulturális, morális válságok… Mondhatnánk, hogy ha tényleg vesztét érzi az ördög, jól titkolja. A Szentírás szerint azonban az Úr közeledését sokszor megelőzi ez a sötétség…
De nem csak a világ, az Egyház is válságos időszakot él át. A huszadik század vérzivatarai és istentagadó ideológiái közepette kellett választ találnia a világ kihívásaira. Ennek a keresésnek csúcspontja volt a II. Vatikáni Zsinat, amelynek feldolgozása máig nem fejeződött be. A zsinat utáni pápáknak aztán szembe kellett nézniük a zsinatra adott ördögi válasszal, a szexuális forradalommal és a forradalmi terrorral, az erkölcsi relativizmus és szabadosság új hullámával.
A huszonegyedik században Ferenc pápa gyakorlati teológiája egészen radikális visszatérés Jézus Krisztus szavaihoz és tetteihez. Ha ezt magunkévá tennénk, az valóban a gonosz terveinek összeomlását, vesztét jelentené. Többek között ezért is támadja a pápát oly sok megtévesztett ember. A világ átláthatatlan kuszaságában szorongók valami szilárdat és erőset szeretnének, a Szeretet szabadsága helyett a inkább törvénykezés biztonságát választanák. Bunker-egyházat, amely megvédi és igazolja őket. A másik oldalról pedig nyomják Isten népét azok, akik szerint a megoldás a teljes alkalmazkodás a világhoz, mert akkor majd szeretnek és elfogadnak minket és így leszünk biztonságban…
Ebben a nagy kuszaságban, a hatalmas erejű mozgások között ugyan mit tehetek én (mit tehetünk mi), egy kis ország kis városában, egy kis ház kis szobájában?
Legelőször is, ne veszítsük el a bizalmunkat. Isten a történelem ura, akkor is kézben tartja az eseményeket, ha mi ezt nem értjük, nem látjuk. Azonban az, hogy mi történik, milyen áldozatok árán jöhet el a békekorszak, a megújulás, az rajtunk is múlik.
„Egyetlen haldokló sem kárhozhat el” – kiált fel Jézus, Erzsébet asszony pedig hűségesen lejegyzi ezt is a a Szeretetláng lelki naplóban, 1963. május 19-én. De mi volt akkor ennek a realitása? Milyen felhívás volt ez egy munkás özvegyasszonynak, aki a gyerekeit, majd unokáit neveli? Az Egyház elnyomás alatt, lelki mozgalmak betiltva, karizmatikus megújulásról még csak nem is hallottak, a Szeretetláng lelki mozgalom legfeljebb Erzsébet asszony vágyaiban él, s ő is csak egy pénz, hatalom, „kapcsolati tőke” nélküli „vallásos nénike”… Hogy azonban mit jelent, ha akár egy ember is hinni és bízni mer Isten ígéreteiben és imádkozni, cselekedni mer ennek érdekében, az az új évezredre világossá vált az életéből kisarjadt nagy művön keresztül is.
Isten soha nem hagyja cserben az övéit. „Tetszik Istennek, ha hiszünk abban, akit küldött – azaz Jézus Krisztusban (Jn 6, 29) és Isten akarata az, hogy körül járva és jót cselekedve gyógyítsuk az értelmetlen emberek tudatlanságát” (2Pét 15). Az egyház (és benne én, te, mi) orvosság a világnak. Lehet, hogy pici, lehet, hogy nem a legjobb ízű, de mégis az egyetlen valóságos gyógyszer – feltéve, hogy hajlandóak vagyunk beleállni ebbe a gyógyító, szabadító munkába. Megkülönböztetni a jót a rossztól, az igazat a hamistól, a bűnt a nem bűntől. Bűnbánatot tartani saját bűneink és a világ bűnei miatt, imádkozni és szeretni minden körülmények között. Minél nagyobb a sötétség, annál inkább…
Az idei, október 28-i Szeretet földje Találkozó témája Országgyógyítás (az ingyenes programról lásd bővebben: https://szeretetfoldje.hu/index.php/lelki-napok ), előadásokkal és családfa-gyógyító misével, hogy ezzel is elősegíthessük egyházunk és hazánk megújulását. Imádkozzunk ezért és bizakodjunk abban a hitben, hogy megláthatjuk Istennek erővel és hatalommal, a Szeretet erejével és hatalmával eljövő országát és hazánk – és az egész világ – a Szeretet földjévé válik…
Imával és szeretettel: Sipos Gyula (www.szeretetfoldje.hu)