Az erdei ösvény és Jézus keskeny útja
A templomunkhoz egy kis erdei ösvényen keresztül is el lehet jutni. Néhány helyen a meredély szélén fut, morzsalékos, és hogy ne porladjon el, ágakkal, kövekkel erősítjük folyamatosan. Néhány napja valaki az egészet szétgyalázta, letaszította – tudatlanságból, nemtörődömségből, rosszindulatból, vagy épp rendet tett, míg kő kövön nem maradt? Jelképes erejű történet ez egyházunkról és világunkról is…
Lehet, hogy csak egyszerű tudatlanság és nemtörődömség van a dolog mögött. Végig ment valaki a kis úton, és nem tetszett neki az út széli védőgát, hát lerugdosta. Jó móka, érdekesség, unaloműzés. Fogalma sincs, milyen kárt okoz, teszi, ami a szíve indulatából fakad. Így rugdossa szét a világ most is a védőgátat, ami a védelmét szolgálná, hogy Istenhez eljuthasson. Hiszen a világ annyival érdekesebb és izgalmasabb tud lenni, mint a hűség, a megértés, a béke és szeretet! (Van-e körülötte egyáltalán valaki, aki jó példát mutatna neki?) Hát megy, és élvezi az életet, ahogy tudja, ahogy maga előtt látja a tévében, interneten. Aztán lehet, hogy – védőgát híján -, majd ő is a szakadékba zuhan, de ugyan ki láthatná azt előre? Ne tessék minket rémítgetni! Leugrok én a templom tornyáról is, ha Isten tényleg szeretet, akkor úgyis elkap! Az ősi kísértés, amit az ördög Jézusnak is felkínált a pusztában, tevékeny és ható erő most is…
Vannak aztán a „rendrakók”, akik az egyházunkban is így raknak rendet, ha tehetik. Templomba járó emberek, akik a saját illemkódexüknek, szokásaiknak erkölcsi és vallási jelentőséget tulajdonítanak - jaj annak, aki nem úgy vet keresztet, nem úgy öltözködik, térdel, imádkozik, ahogy azt ő elvárná!
Ők azok, akik hősies harcot vívnak a hitigazságok tisztaságáért, összekeverve a szezont a fazonnal (szó szerint). Pápábbak a pápánál – Ferenc pápa meg amúgy is áruló, a szinódus meg eleve eretnekség -, már a mise is csak latinul jó, és természetesen a II. Vatikáni Zsinat volt minden rossz kezdete…
Itt emlékezzünk meg azokról a fiatal és kevésbé fiatal papokról is, akiket addig fegyelmeztek elöljáróik „szertelen viselkedésük”, médiabeli jelenlétük, esetleg a hatalmasságoknak nem tetsző politikai véleményük miatt, míg azok otthagyták az oltár szolgálatát… De vajon nem így járt Jézus Krisztus is, akit keresztre feszítettek buzgó embertársaik? A mi kis erdei ösvényünkön még egyszer-kétszer így „rendet rak” valaki, talán az ösvény is megszűnik, lemorzsolódik, de legalábbis veszélyessé válik rajta végig menni. Akkor aztán rend lesz, és a temető csendje…
De nézzünk szembe a kifejezett rosszindulattal is. A kis erdei ösvény alatt több méterrel, fák takarásában már házak sorakoznak, s tudjuk, hogy van, akit zavar még az a néhány ember is, aki átsétál az ösvényen. Lehet, hogy közülük valaki tudatosan rombolja az ösvényt – bár én bizakodom, hogy ez nem így van -, mert meggyőzte magát, hogy neki van igaza, ott pedig ne járjon senki! Ha közterület akkor sem, ha helyi védettségű természeti érték akkor sem, egyáltalán senki és semmikor!
Hiszen ismerünk mi olyan embereket, akiket az egyházunk élete, Isten léte ugyanígy zavar. Őt aztán hagyják békén, ezt hallani se bírja! De más se menjen templomba, azok csak ingyenélők, pedofilok, hazugok – és minden rossz, amit kétezer év alatt csak rá lehetett fogni az egyházra, azt ő fel tudja sorolni. Tudatlanságuk magabiztosságánál csak meggyőzhetetlenségük nagyobb…
Ma reggel jöttem haza a miséről, természetesen a kis erdei ösvényen keresztül, és mit tehettem mást? Kezdtem elölről, néhány ágat lefektettem az út szakadékos szélére, oda, ahol legkritikusabb a helyzet. Legalább lássák az arra járók, hova ne lépjenek, mert veszélyes. Azért elég csüggesztő ez így – nem először történik meg ez a rombolás -, de a rombolók csak akkor érik el a céljukat, ha mi feladjuk. Arról pedig szó sem lehet…
Kalandra fel!
Imával és szeretettel: Sipos Gyula (www.szeretetfoldje.hu)