Bálványrombolás
Nemrég olvastam egy regényt, ami az ószövetségi Bírák korában játszódik, és Debóra és Bárák küzdelmét mutatja be Izrael törzseinek szabadságáért Kánaán földjén. Elgondolkodtam azon, hogy ha ma akarnánk bálványromboló szabadságküzdelmet indítani a „Láthatatlan Isten” ügyéért, könnyebb, vagy nehezebb dolgunk lenne-e.
Nézzük csak az egyik legfőbb bálványunkat, a tévé-istent. Ott áll lakásunk középpontjában, naponta órákat töltünk előtte és szívjuk magunkba a siker, a pénz, a csillogás áhítatát. (És ezzel együtt a törtetés és az erőszak elfogadását, az emberek eszközként való használatát, a durva beszédet és bánásmódot, a hamis szexualitást, stb.) Az egyik tévéműsorban a ’60-as, ’70-es évek kabaré-jeleneteiből, szilveszteri műsoraiból adtak részleteket, s rácsodálkoztam, akkoriban még mennyivel szelídebb, kedvesebb poénokon tudtak szívből nevetni az emberek - azóta megkérgesedett a szívünk….) Tévé-isten bálványtársai a rádió – állandóan szól valami, csak nehogy Isten csendjébe merülhessünk! -, a mozi a maga sztárvilágával, egyszóval az egész média-világ.
Tegyük fel, hogy tudnánk hatni az emberekre a Szentlélek által, és az emberek elfordulnának tévé-isten illúzióvilágától, vissza a valósághoz: családtagjaikhoz, közösségeikhez, egy értékes élet lehetőségéhez. Vajon mikor vennék észre először a műsorszolgáltatók, hogy az emberek tömegesen elhagyják őket? És vajon hogyan reagálnának erre? Ennek megválaszolásához nem kell nagy találékonyság, mert most is történik valami hasonló. Az egyes csatornák nézettsége ugyanis – a műsorkínálat bővülésével párhuzamosan -, egyre csökken. És mi erre a gazdasági társaságok válasza: még extrémebb, még vadabb műsorok készítése, hogy a nézőt ezzel (a még nagyobb bűnnel, hiszen a bűn csak a bűnös utakat tudja járni) vissza tudja csábítani magához. Vajon lehetséges megtörni ezt a gonosz irányultságot?
De ne egyszerűsítsük le a dolgot, hiszen nem csak a média bálványistenei vannak itt közöttünk. A média világa kiszolgálója is más isteneknek. A politika-istennek, a gazdaság-istennek, az egészséges-életmód-istennek és társainak, amelyeknek egyetlen közös jellemzőjük, hogy az élő Isten és Jézus Krisztus megváltó műve fölé és helyébe helyezik magukat. Így az emberek tőlük várják problémáik gyors, hatékony és tökéletes megoldását, és ez szükségszerűen kudarchoz vezet. Mert bármit ígérjen is a politikus, bármilyen jó is legyen a gazdaság fejlődése, találjanak rá akár a legjobb gyógyszerekre – egyik sem tudja megadni azt, amit csak Isten adhat: a teljes, szabad és szeretetteli életet. (Át sem látják az élet bonyolult szövedékét…)
Így hát nem az a kérdés, hogy lehet-e küzdeni a bálványistenek ellen – nem lehet, hanem kell! -, hanem az a kérdés, hogyan küzdjünk ellenük? Sajnos az a kellemetlen igazság, hogy ezt önmagunkon kell elkezdeni. Nekünk kell kevesebbet nézni a tévét, hallgatni a rádiót. Nekünk kell keresni Isten csendjét és benne az Ő halk hangját. Egy politikus könnyedén megteheti, hogy bort iszik és vizet prédikál, mert a politika világa ezt elfogadja. De egy keresztény ember nem teheti meg, mert mi Krisztusból élünk, Ő pedig ezt nem tette soha! Ahogy a régiek tanították: el kell indulnunk az életszentség útján. Lehet, hogy nagyon akadozva és nehézkesen fog menni, lehet, hogy soha nem leszünk olyanok, mint a nagy szentek, s talán nem is kell mindenbe egyszerre belefogni. De el kell kezdeni, mert mi vagyunk az a mustármag, amelyik még képes a növekedésre…
Hát igen, ez lassú munka, sok türelem kell hozzá, főleg a mai, felpörgetett életvitelben, amikor minden azonnal kell, de legalábbis holnapra. Jézus Krisztus azonban nem azt ígérte, hogy „holnapra megforgatjuk az egész világot” – az egy másik szellemiség, és nem Istentől való -, hanem azt, hogy „veletek leszek a világ végezetéig”.
Én azt hiszem, készen állunk a bálványrombolásra. És ha elkezdjük a szívünkben, akkor folytatni is fogjuk a környezetünkben. Akkor pedig közösségeink, családjaink erősebbek lesznek, s ha a világ nem is veszi észre, Isten gyermekei mégis szaporodnak és sokasodnak, és Isten csendjében elvégzik a rájuk bízott feladatot.
Kalandra fel!
Sípos (S) Gyula, www.szeretetfoldje.hu