A remény rombolói, a remény élesztői
Az elmúlt 25 év alatt már a harmadik nagy „világvége-hullámot” érjük meg. A ’90-es évek elején arattak hazánkban Little Pebble hamis magánkinyilatkoztatásai. Jön a világvége, II. János Pál pápa rövidesen meghal, utána ő (a „kis kavics”) lesz az utolsó pápa Péter néven, addig is gyűjtsünk konzerveket és Benedek-éremmel igyuk a teát… Az üzenetek nagy károkat okoztak, elsősorban az engesztelő mozgalmakban. Sok buzgó ember követte az utasításokat és Pebblének egész „próféta-koszorú” volt segítségére, többek hazánkban is.
Én akkor több előadást is tartottam - később könyv alakban is megjelentek „Valóban itt a világvége” címmel – és az akkori ingyenes újságunkban cikksorozatot adtunk közre a hamis magánkinyilatkoztatások felismeréséről. Aztán persze az idő megmutatta: II. János Pál életben maradt és tovább folytatta nagyívű szolgálatát és a világvége se jött el. Remélem, a bespájzolók a konzerveket még időben megették és nem ment pocsékba az egész.
Aztán jött az ezredforduló körüli hisztéria, és most itt vannak az MDM-üzenetek, amelyek engem kísértetiesen emlékeztettek a ’90-es évek elejének álpróféciáira. És lám, kiderül, hogy az „Isteni Irgalmasság Máriája” mögött szintén ott van „mentorként” az azóta egyházilag is és szexuális bűncselekmények miatt is elítélt Pebble! És már megint nem teljesülnek a próféciák, de ez sokakat most se zavar…
Miért olyan vonzók ezek az üzenetek?
Először is azért, mert szívünk minden borúlátására, pesszimizmusára rezonálnak. Minden egyre rosszabb! Több háború, több katasztrófa, több gonoszság… ki vitathatná, hogy van ebben igazság? (Bizony, nekem is figyelnem kell, hogy a honlapunkon ne tengjenek túl a negatív hírek, mert olyan könnyű azok közül válogatni és olyan sokakat érdekelnek!) Másodszor azért, mert a beavatottság érzését adja. Lám, én már értem, átlátom, a „tisztán látók” között vagyok! Isten igaz egyházához tartozom kiállok mellette és az igazságért! (Nem szabad lekicsinyelni ezt: az emberek célokat keresnek, ami értelmet adhat az életüknek és amivel azonosulhatnak. Aztán Krisztus helyett megtalálják a politika világában, a kultúrában vagy épp valami vallási alternatívában…)
Az üzenetek nagyon is buzgónak tűnnek. Tele imával, figyelmeztetéssel és még több imával. Még, még, még! - ez a „nagyobb jóval való kísértés” tipikus példája. (Jézus 40 napig böjtölt – te böjtölj még tovább!) De talán még találóbb a számítógépes támadások egyik formájának neve: túlterheléses támadás. Ilyenkor a megcélzott felületet bombázzák annyi „megnyitással”, hogy az túlterhelődik és lefagy, leáll.
Aki pedig nem fogadja el az üzeneteket, az értetlen és lanyha… és csak jönnek az üzenetek, és csak feszítik a húrt, és csak adagolják az újabb rémlátásokat az újabb ígéretekkel a „kiválasztottaknak”. De vajon igazak-e ezek az üzenetek? Részben igen! (Ügyes trükk, mindannyian ismerjük, már a gyereknek is cukorban adjuk a keserű pirulát.) Ahány rossz hír, ahány katasztrófa, ahány bukott pap – annyi üzenet: látjátok! És az üzenetbe csomagolva a szakadás, az elidegenedés, a gőg kísértése. És már újra gyűjtik a konzerveket, veszik a semmire se jó „pecséteket” (hátha Isten nem látja a szívünket, biztos ami biztos…), és már megint ketté szakadnak a közösségek és már megint vannak, akik otthagyják a munkahelyüket, hogy elbújjanak valami kis faluban…
Míg azonban húsz éve csak stencilezett papírokon terjedhettek ezek az üzenetek, ma a világhálón keresztül pillanatokon belül elér mindenhová. Romboló ereje ezért sokszorosa a húsz évvel ezelőttinek!
Aztán persze majd kiderül, hogy Ferenc pápa mégsem a hamis próféta, bíborosi kollégium mégsem bűnszövetkezet és az antikrisztus már megint nem jelent meg (2015 májusára beígérve, ajaj, figyeljünk!), de addig hány ember hitét, belső erejét, életét, egyházi létét teszik tönkre tiszta jószándékból az elvakítottak?
Felhívnám a figyelmet arra, hogy az első évezred-forduló környékén Európa hasonló világvége-várástól szenvedett. Volt is oka rá: délről a muzulmán mórok támadtak, északról a viking hordák dúlták az országokat, keletről a népvándorlás népei özönlöttek, közben a keresztény királyságok egymással is háborúztak. Az Egyház tragikus állapotban, a kelet-nyugati szembenállás már nyilvánvaló, a belső erkölcsök siralmasak. Száz év tizenkét pápája közül egy volt szentéletű (az a II. Szilveszter, aki a magyaroknak a Szent Koronát küldte). És mi lett a vége? Egy nagy megújulás: a muzulmán uralom alól felszabadult Dél-Európa, az északi és keleti népek felvették a kereszténységet (ezidőben jött létre a cseh, lengyel és magyar királyság, a kijevi Rusz, telepedtek le a vikingek…), megújult a római kereszténység…
Mindez ma is lehetséges! Több szentéletű pápa, több élő egyház, és Európában 70 éve béke… hát nem nagyobb reményre jogosít ez minket, mint elődeinket?
A hamis üzenetek lerombolják az ellenálló-képességünk, Isten viszont épp ellenkezőleg, küzdelemre hív és győzelmet ad! II. János Pál pápa egész pápaságát erre a megújulásra építette fel és azt üzente nekünk: ne adjátok fel a reményt! Ferenc pápa pedig a gyakorlatban mutatja meg, hogyan menjünk még közelebb minden emberhez, hogyan tegyük személyessé, élővé, egyénivé és közösségivé ezt a reményt.
Ezer évvel ezelőtt Szent István király – most mi. Akkor királyság – most demokrácia. Akkor néhányan – ma sokkal többen, de kellünk is ennyien, hogy ha már szent emberek nem, legalább szent nemzedék lehessünk! Nemzedék, amelyik hisz Isten ígéreteiben és át is hozza azokat evilág valóságába…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)