Jegyzetek az idei Szeretetláng Fesztiválról

Kategória: Eheti Megjelent: 2016. augusztus 29. hétfő

Amikor három évvel ezelőtt Kindelmann Győző az első Fesztivál szervezését elkezdte, azt gondoltam, milyen bátor ember, hogy ilyen nagyságrendű feladatot felvállal. (Tíz évig vezettem egy kis művelődési házat és azóta is szervezek mindenféle programokat, de egy ekkora esemény megszervezéséhez nagyon nagy levegőt kellene vennem…) Nos, az eltelt évek, és az idei Fesztivál Győzőt igazolta…

Pedig rögtön egy problémával szembesültünk reggel – a sátorok és székek csak egy órás csúszással érkeztek meg Máriaremetére. Ennek ellenére nyugodt volt mindenki, nyoma sem volt kapkodásnak, pániknak, veszekedésnek. Igaz, hogy a kegytemplom már nyitva volt, így oda be lehetett menni imádkozni. Nincs is megnyugtatóbb, mint egy kis ima az Oltáriszentség előtt!
Mi a Szeretetláng missziós sátorban voltunk, mellettünk a keresztény kiadók sátrai és asztalai - jó társaság, ismerjük egymást régóta. Lentebb gyereksátor, oldalt pedig az imasátor, ahová azok mentek, akik közbenjáró imát értek (hosszú sorokban). A gyalogos bejárótól lefelé jövet gyóntatást végző atyák várták a híveket, az étkezési sátorban pedig finom zsíros kenyérrel, szendvicsekkel és innivalóval kínálták az ide zarándokló híveket - akik jöttek is, buszokkal, autókkal… Szépen és gyorsan megtelt a szabadtéri színpad előtti összes pad, plusz a kihozott székek, és még aki ahol helyet talált magának.
Mivel a missziós sátorban folyamatosan zajlott az élet, az előadásokat csak fél füllel tudtam hallgatni. A jelenlévők reakciója azonban egyértelmű volt. Bocsa József atya előadása végén megemlítette az általa hozott kis füzeteket, amiket nálunk lehetett megvásárolni - ezután szinte megrohantak minket a jó testvérek és addig tartott az invázió, amíg az utolsó szálig el nem vitték a nyomtatványokat. Ugyanígy keresték előadása után Csókay András és Bamonte atya könyveit is.
Bamonte atya mondta a szentmise prédikációját, ami után Begyik Tibor – akivel együtt voltunk a sátorban – megjegyezte, hogy ilyen egy jó prédikáció. A délutáni előadása után pedig ugyanő azt mondta, hogy nagy fogás volt nekünk Bamonte atya… Ami számomra feltűnő volt Róma ördögűzőjének prédikációjában és előadásában, hogy az mentes volt minden feltűnősködéstől, szenzációhajhászástól. Nagyon korrekt, tiszta katolikus teológiát adott elő. Talán rossz is az a szó, hogy „teológiát”, mert ennek vannak negatív felhangjai: unalmas, okoskodó – ebből pedig egyik sem igaz Bamonte atya beszédére. Épp ellenkezőleg, világos okfejtése pontosan bemutatta Isten hatalmát, a Szűzanya harcát a gonosz lélek ellen, a sátán természetét és csábítását – nem véletlen, hogy hosszan és ütemesen tapsoltak a jelenlévők az előadása végén!
Két évtizedes tapasztalatom szerint Isten és a Szűzanya a Szeretetláng lelkiség újabb és újabb aspektusait bontja ki előttünk. Erzsébet asszony életében és halála után a legfontosabb dolog volt a szerveződő engesztelő közösségeket megtartani, velük együtt építkezni, imaórákat, éjszakai virrasztásokat tartani. Így terjedt a Lelkinapló és az engesztelő imaóra füzete. A ’90-es években mi még inkább középpontba akartuk állítani a Lekinaplót és megmutatni, hogy ez legalább annyira krisztusi, mint máriás lelkiség, és szorgalmaztuk az Erzsébet asszony által is újra és újra átelmélkedett „egyesülés imájának” mondását. Kibontakozott az a szervező tevékenység is, ami elvezetett az országos találkozókhoz és a püspökökkel való kapcsolat-rendezéshez.
A kétezres évek a konszolidáció és az elfogadás, elmélyülés évei voltak. Végül pedig megjelent a Lelkinapló teljes változata és egyházi engedéllyel szabadon működhetünk – csodálatos dolog!
Kindelmann Győző a Szeretetláng lelkiség újabb aspektusát emelte az előtérbe, amikor felhívta a figyelmet a családokért és a családokban folyó imára. Az általa a Lelkinapló alapján összeállított rózsafüzért a családokért közösen imádkoztuk a Fesztiválon – s lám, megint jött a roham a sátorhoz, most már ezért az imalapért. Ha sokkal több lett volna, az is elfogyott volna!
Tolvajné Irénkének és segítőinek figyelme most is ott volt mindenen. Ők készítették az ingyenes ételeket, fogadták a sátorhoz érkezőket, osztották a mozgalom anyagait, segítettek a szentmisében, gyűjtötték Erzsébet asszony boldoggá avatási kérelméhez az aláírásokat – sok gyűlt össze megint -, válaszoltak a kérdésekre, beszélgettek az érdeklődőkkel…
Végül ne feledkezzünk el az Euchariszt együttesről sem. Zenéjük tökéletesen kísérte az eseményeket, széppé tette a szentmisét és felemelte szívünket a Kemenes Gábor atya vezette szentségimádáson is.
Gyümölcsöző nap volt a szombati nekünk is, a mozgalomnak is és hiszem, hogy egész hazánknak is. Még sok ilyet, és „a haza fényre derül” – mert „Szeplőtelen Szívem Szeretetlángja beragyogja az egész világot”.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)