Mi a bűn?
Ha megkérdeznénk az embereket, hogy szerintük mi a bűn, illetve soroljanak fel ilyeneket, néhány dolgot valószínűleg mondanának: lopás (feltéve, hogy nem én lopok, hanem tőlem lopnak), paráznaság és hűtlenség (feltéve, hogy engem csalnak meg és nem én lépek félre), hazugság, gyilkosság… Jézus Krisztus azonban egészen mást nevezett bűnnek, a bűn gyökerének, amiből minden rossz fakad.
Amikor Jézus a Szentlélek eljövetelét megígéri, azt mondja, hogy, amikor „Ő eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságosságról és az ítéletről: vagyis a bűnről, hogy nem hisznek bennem…” (Jn 16, 8-9)
Elég meredek, meghökkentő állítás ez, hiszen egyáltalán nem ehhez vagyunk szokva. Isten szerint tehát az lenne a legnagyobb bűn, minden bűn gyökere, ha nem hiszünk Jézus Krisztusban? Hiszen ettől még lehetünk rendes emberek, akik nem lopnak, nem csalnak és hazudnak…?!
Avilai Szent Teréznek talán még meghökkentőbb választ adott Isten. Azt mondta neki: „Bűn mindaz, ami nekem nem tetszik. Most még nem érted, de egykor majd meg fogod érteni.” Olyan önkényes dolognak tűnik ez, hát nem a diktátorok beszélnek így?
Valóban, a merev, diktatórikus hajlamú emberek is így gondolkodnak – mi pedig demokraták vagyunk, erre vagyunk nevelődve – azt az apróságot feledve, hogy épp a demokráciában lenne a legnagyobb szükség az önfegyelemre, kölcsönös megértésre és együttműködésre. (Mert ha ez nincs, úgy szaggatja szét az önzés a világot, ahogy azt most látjuk…)
Tételezzük azonban fel, hogy mégiscsak igaz, hogy Isten teremtette a világot, örömében, a maga természete (Szeretet) és tetszése szerint. Az egész világot jónak, benne az embert pedig nagyon jónak alkotta. (Lásd a Teremtés könyve első fejezeteit.) Mindaz benne volt ebben a szent, ártatlan és tiszta világban, ami szép, jó és igaz, s még most is „benne élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17, 28) – még ebben a megromlott állapotban is. Így könnyen megérthetjük, hogy ami viszont nem tetszett Istennek – amit Ő nem akart a világban látni -, az azt csakis rombolhatja. Hasonlatképp: mondhatjuk, hogy nekünk tetszik, ha cukros vizet töltünk az autóba, mert az olyan finom édes, de az csak tönkretenni fogja a motort, mert az nem úgy lett megalkotva, hogy cukros vízzel működjön. Ugyanígy tetszhet nekünk a hazudozásunk, lopkodásunk és hűtlenségünk, amely az élet császárává tesz minket a szemeink előtt - de mégiscsak bűn az, ami rombol minket és az egész teremtett világot.
Isten pedig az egész természetét – a teremtés „tervrajzát” - megmutatta Jézus Krisztusban. „Ő a láthatatlan Isten képmása” (Kol 1, 15), tehát ha tudni akarod, hogy mi a szépség, jóság és igazság, akkor Jézushoz kell fordulnod, Őt kell szemlélned és követned.
Ezért ha Jézus Krisztust elutasítod, akkor Istent utasítod el, minden jó gyökerét és ősokát - és akkor mi marad? A bűn világa. Isten- és ember-szeretet helyett önszeretet, önzés és minden, ami ebből fakad. Egyenetlenség, viszály, hazugság, hatalomvágy, és mindaz, amiben a világunk ma bővölködik: lopás, hazugság, hűtlenség, gyilkosság, rágalmazás, gyűlölet…
Amikor Jézust megkérdezték az emberek, hogy mit cselekedjenek, hogy Istennek tetsző életet élhessenek, azt válaszolta, hogy „az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.” (Jn 6, 29) Az Istennek tetsző dolog tehát nem pusztán annyi, hogy erős elhatározást teszek, hogy mostantól majd nem lopok, hazudok és hűtlenkedem – ámbár ez is nagyon fontos -, hanem az, hogy elfogadom Istent Istennek, megértem, hogy csak azon a módon lehet tiszta, szép és igaz életet élni, ahogy Ő azt elgondolta és Jézus Krisztusban tökéletesen feltárta előttünk.
Röviden összefoglalva: „Aki bűnt cselekszik, az ördögtől van, mert az ördög kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa.” (1Ján 3, 8) Ha elfogadom Jézus Krisztust, ha beengedem életembe, ha eljöhet hozzám a Szentlélek, akkor Ő megítéli bennem is a rosszat, a bűnt – ami olykor elég fájdalmas is lehet -, de ennél sokkal többet is tesz: kiemel a bűn világából, életet ad, szép, tiszta, szent, jó, és örök életet.
Ennél jobb ajánlatot pedig senki sem tud adni nekünk.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)