Majmok bolygója
Megboldogult népm?vel? koromban továbbképzésre kulturális menedzser szakra kellett járnom. Volt ott egy jobb napokat látott kultúrember, aki filmeket elemzett nekünk és velünk. Igazi zseni volt, még a pornófilmekb?l is kimutatta a nagy tutit, a társadalombírálatot, ahogy ez egy bölcsész-egyetemen illik is. Mi meg csak ültünk és okosodtunk, valami ragadt is ránk, ami meg ragad, az tapad! Ez a régi história jutott eszembe, amikor a múlt héten megnéztem a moziban a Majmok bolygója – lázadás cím? filmet.
A vonatkozó internetes szakirodalom szerint ez a film a nyár egyik slágere – már ami a nézőszámot és jegybevételt illeti. Nem tagadhatom, hogy ügyesen megcsinált film ez – főleg, ha ezen a számítógépes trükköket értjük. Olyan élethű majmok szerepeltek a filmben, hogy – a jó pesti mondás szerint -, ilyet csak rajzolni lehet! És tényleg azt is tették, újra meggyőzve engem arról, hogy számítógéppel mindent és mindennek az ellenkezőjét meg lehet csinálni. (Csak rémálmainkban jöjjön elő, kiről milyen lejárató anyagot vagy épp öndicsőítő eposzt lehet összehozni egy jó géppel és némi fantáziával. Az biztos, hogy engem simán megvezetnének!)
A történet valósághűségével nem sokat törődtek a készítők. A kutatók által kitenyésztett szupervírus a majmokat szuperintelligenssé teszi, az embereket meg elbutítja, elpusztítja – hát van ez így. Aztán a vírustól nem csak az agy változik ám meg, hanem a csontfelépítés és a bleső szervek elhelyezkedése is – legalábbis így kell, hogy legyen, mert a főhős majom már beszélni is tud (a főemlősök hangképző szerve alkalmatlan a beszéd-képzésre), és ember módra felegyenesedve jár (erre a medence- és csigolyacsontok elrendezése miatt nem képes tartósan a csimpánz sem). Szóval az a kis vírus a tökéletes plasztikai sebész, mindent elintéz mellékhatások nélkül, néhány hét alatt!
Ezek után az már csak természetes, hogy szegény majmok lettek a pozitív hősök, mellettük az emberek minimum felelőtlen, de inkább pénzéhes és gonosz negatív hősök.
Na, de nem ezért írok minderről, hanem a fent említett filmelemző miatt, mert azt gondolom, mégis csak volt néki némi igazsága. Ennek a filmnek a készítői - önhibájukon kívül -, világosan bemutattak egy olyan igazságot, ami napjaink társadalmára igaz, ez pedig az ösztönök felmagasztalása. Mindaz, aminek az értelemhez, a tervezéshez – egyszóval a „csak emberhez” van köze, az itt negatív színben tűnik fel. És minden ami az erőre épül, ami ösztönös, ami bosszúért kiált az pozitív kicsengést kap, így lesznek aztán a diadalmas majmok hősökké.
A film írója, rendezője, producere nyilván nem akart valami nagyot alkotni, megelégedett a szokásos panelekkel, csak majmosítva. Akaratlanul is megmutattak azonban egy fontos igazságot: a majmok bolygójává lettünk!
Emlékszünk még, hogy volt olyan időszak, amikor a kultúra és a művészet nemesíteni, szelídíteni, megismertetni akart? Amikor a minta „felülről” szállt lefelé lelkileg is, fizikailag is. (Az iskolázottabb, műveltebb rétegek tudása szivárog, majd folyik és árad lefelé, de van párbeszéd, a főúri barokkot másolja, de egyben magáévá lényegíti a paraszt-barokk…) Az utolsó száz évben ez a folyamat megfordult. Alulról tör felfelé a „kultúra”, de milyen? Ha ezelőtt csak a börtönökben tetováltak, most már divat a tetkó mindenhol. Ha valamikor szégyellt dolog volt a promiszkuitás, most az szégyellheti magát, akinek nem volt több nemi kapcsolata és még a szüzesség értékéről mer beszélni. Ha régen kinézték a „jó társaságból” azt aki trágár módon beszélt, most épp ellenkezőleg, őt tapsolják, ő a nagymenő és az élet értője. Ezt önti ránk a mozi, a tévé, ez hallatszik a rádióból, erről énekelnek, ezt olvassuk, már politikusaink is ettől gondolják magukat „menőnek”… soroljam még?
Nem kell. Az eredeti majmok bolygója könyvben – és a klasszikus első filmben – még volt remény, hogy az emberek újra megtanulhatnak beszélni, legyőzhetik a majmokat (akik vadásszák és rabságban tartják őket), ebben az új változatban a film már a majmoknak szurkol. Úgy tűnik, a világ feladta az emberré válás reményét és majommá akar válni. Én azonban azt hiszem, vagyunk még páran, akik inkább megmaradnának embernek – és azt hiszem, Istennek is lesz még egy-két szava hozzánk… J
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)