Napközis mesék 7. – A bűntény

Kategória: Irodalom Megjelent: 2017. március 01. szerda

K. Péter által ajánlott szereplők: kommandós, terrorista, horgász

Sípos (S) Gyula: A bűntény

Hatan éltek a szobában, amikor a bűntény történt. Horgász, aki egyszer már egy bálnát is fogott, Kommandós, aki katonai nyomozóként is működött, Szürkemaci, aki egy cipősdobozban aludta téli álmát, Barbie és Ken, akik saját rózsaszín házukban laktak a könyvespolc alatt és Nagy Ő, mindannyiunk hőse és szuperembere, aki azonban nem volt jelen, mert téli sítáborban pihent napok óta.

Először senki sem gyanakodott szándékosságra. Aznap délután Barbie és Ken sétálni mentek, amikor Kis Ő, Nagy Ő öccse hazaért az iskolából és szokásos hevességével becsapta a bejárati ajtót de úgy, hogy a falak is beleremegtek. A könyvespolcról abban a pillanatban lepotyogtak – fogalmazzunk pontosabban: lavinaszerűen lezúdultak -, a nehéz könyvek, és ripityára törték Barbie házát.
A szobában mindenki összefutott a katasztrófa zajára. Még Szürkemaci is kikelt cipősdobozából, hogy megnézze, mi történt. Barbie hangosan siratta csodálatos rózsaszín házát. Ilyen szép háza nem volt senkinek! Csak neki készített rózsaszín ággyal, rózsaszín párnával és paplannal, csodálatos rózsaszín bútorokkal… Ahogy kicsit lehiggadt, ki is jelentette: ilyen véletlen pedig nincs, ilyen természeti katasztrófa nem történhet, ezt valaki szándékosan tette. Terrorista merénylet volt, teljesen biztos, hogy terrorista van közöttünk!
Kommandós, aki katonai nyomozó is volt, hümmögve, állát dörzsölgetve járta körül a helyszínt. Lehetséges, hogy Barbie-nak igaza van? Hiszen a könyvek azelőtt stabilan álltak a polcon, onnan nem eshettek volna le még a legföldrengetőbb ajtócsapkodásra sem. Nézelődött a romok között, kutakodott, aztán hirtelen felkiáltott: Aha! – és felemelt két ék alakú építőkockát.
-Ezek hogyan kerülhettek ide? – kérdezte. Mindenki Szürkemacira nézett, mert tudták, hogy ő használta azokat barlangépítésre. Barbie már indult is, hogy rávesse magát:
-Szóval te voltál, te lökted le a könyveket! Te vagy a terrorista!
-Dehogy vagyok! – kiáltotta Szürkemaci. – Azok az építőelemek valóban az enyémek, kérem is vissza, és kell ott még lenni másik kettőnek is! A múlt héten tűntek el a barlangom falából, amit a dobozom köré építettem. Bárki láthatta a lyukakat! Olyan huzatos lett a hálóhelyem, hogy azóta nagyon nyugtalanul alszom!
-Ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket! – csitította a többieket Kommandós. Szürkemaci a dobozában volt, amikor a katasztrófa bekövetkezett, így ő nem lökhette le a könyveket. Meg aztán, ha valaki lökte, akkor ahhoz minek kellettek ezek a faékek?
-Ha nem ő volt, akkor meg Horgász volt az! – kiabálta Barbie és kicsit toporzékolt is hozzá, hogy nagyobb nyomatékot adjon szavainak. – Neki horgászbotja van! A horgot messziről is kivethette a könyvekre, aztán lerántotta őket. Tudom én, hogy irigyelte a szép rózsaszín házunkat!
Mindenki horgászra nézett, aki szó nélkül megfordult és előhozta a pecabotját a sarokból.
-Nézzétek meg, össze van csukva, a damil az orsóra feltekerve. – mondta. - És különben is, ez a vékony damil elszakadt volna, ha azokat a súlyos könyveket akasztom meg. Ezzel a bottal nem lehet könyveket horgászni!
De Barbie-t nem lehetett ilyen könnyen meggyőzni, hiába csitította Ken is.
-Te mondtad, hogy már bálnát is fogtál ezzel a bottal – az biztos nehezebb a könyveknél! Igenis lehetsz te a terrorista!
-Az csak egy párnabálna volt – hajtotta le a fejét Horgász. – De akkor is bálna!
Ken átölelte Barbie vállát, hogy megnyugtassa, majd Kommandós felé fordult.
-Talán mégiscsak véletlen baleset volt. Mert ha sem Szürkemaci, sem horgász nem lehetett a tettes, akkor csak te maradsz!
-Nono, csak óvatosan a következtetésekkel! – emelte fel az ujját Kommandós. Hárman vagyunk még: Te, Barbie és én.
-Csak nem képzeled – sikoltott fel Barbie – hogy én?!
-Nos, nem képzelek semmit – felelte kommandós -, csak a tényeket akarom megvizsgálni. Az alábbi kérdésekre kell választ találnunk: ki tette, hogyan tette, és miért tette? Arra, hogyan tette, már rájöttem. Valaki – és körülnézett a többieken -, kiékelte a könyvespolcon a legnehezebb könyveket hátulról, hogy azok csak a sarkukon álljanak. A terrorista arra számított, hogy Kis Ő megint bevágja majd az ajtót, a falak megremegnek és ez épp elég lesz ahhoz, hogy a könyvek kibillenjenek egyensúlyi helyzetükből és rádőljenek a házra. Tehát azokat az ékeket bármikor oda lehetett rakni az elmúlt 24 órában!
Mindannyian gyanakodva néztek egymásra. Ki rakhatta oda az ékeket? Ki a terrorista?
-A következő kérdés az, hogy miért tette a tettes, amit tett? – folytatta Kommandós. – Mi lehetett az oka?
-Csakis az, hogy gyűlöl engem és irigyelte a csodaszép rózsaszín házamat! – vágta rá rögtön Barbie.
-Vegyük sorra – mondta Kommandós, a katonai nyomozó. – Szürkemaci nem irigyelhette a házadat, mert van neki saját barlangja, amit jobban szeret minden másnál. A saját mancsával építette és mindannyian tudjuk, milyen büszke rá. Horgász meg nem akart soha házban lakni, hol itt, hol ott üti fel a sátrát és lógatja a pecabotját. Tehát neki se volt oka arra, hogy a házadat összerombolja. Én pedig, mint tudjátok, sokat utazom Nagy Ő-vel és általában nála alszom. De különben se laknék szívesen – már bocsáss meg Barbie - egy ilyen rózsaszínre mázolt rettenetben.
-Hát igen! – sóhajtott fel Ken -, nem könnyű egy férfinak egy ilyen házban élnie.
-Na de Ken! – sikoltott fel Barbie. – Hogyan mondhatsz ilyet?
Ken nem bírta tovább:
-Hogyan mondhatok ilyet? Te hogyan tehetted ezt? Rózsaszín ház, rózsaszín szoba, rózsaszín paplan – még rám is rózsaszín zoknit kényszerítettél! Csak magaddal törődsz és a rózsaszín álmaiddal – nem bírom tovább!
A szobában nagy csend támadt. Mindannyian Kent nézték, aki a földre rogyva sírt. Megértették: Ken volt a terrorista, ő rombolta le a rózsaszín házat. Arra vigyázott, nehogy valakinek baja essék. Barbie-t elvitte sétálni, amikor tudta, hogy közeleg Kis Ő hazaérkezése. A háznak azonban pusztulnia kellett…
Barbie mellé ült és átkarolta a vállát:
-Bocsáss meg Ken, nem tudtam, hogy ez téged ennyire bánt! Én is megbocsátok neked, mert szeretlek. Gyere, takarítsuk fel a romokat és építsünk egy új házat, közösen. Ígérem, nem lesz tiszta rózsaszín…
Ken bólintott és felállt, hogy nekikezdjen a takarításnak. Kommandós, Horgász és Szürkemaci vel együtt pakolták a romokat. Barbie ülve maradt, nézte a fiúkat, s magában emésztette a történteket: szóval figyelnie kell Kenre is. Jól van. De legalább az ágynak akkor is rózsaszínűnek kell lennie! Meg esetleg a székeknek. Meg a falaknak…