Az örömhír kezdete (Mk 1, 1)

Kategória: Márkot olvasva Megjelent: 2010. július 20. kedd

A legrövidebb evangélium egyik legrövidebb mondata a legelső - Márk 1, 1 - "Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete." Könnyedén kimondjuk, észre sem véve, hogy máris többszörösen félreértettük a szerzőt.

Próbáljuk újra elolvasni, kicsit "magyarabbul": A Megváltó Jézus, Isten Fia örömhírének kezdete. Így már rögtön kiderül, hogy amit mi szinte a személynév részeként használunk - Krisztus -, az egyáltalán nem személynév, hanem az ószövetségi várakozás beteljesedésének kimondása: Jézus a Megváltó, a Felkent. A sok Jézus közül, aki akkoriban élt - és előtte és azóta is, Józsuétól kezdve a mai latin-amerikai Jézusokig - az egyetlen, aki  Isten örök küldötte megváltásunkért.
Hajmeresztő mondat, ha azoknak a szemével olvassuk, akiknek ezt Márk leírta - zsidó honfitársainak. (Ha valakinek, hát Márknak volt érzéke a figyelemfelhívó mondatokhoz. Talán Páltól tanulta, talán Pétertől - egyik sem volt könnyű ember -, és mesteri fokra fejlesztette tudását.) Már az első mondatban benne van minden, ami csak megbotránkoztathat egy komoly, vallásos zsidó férfit (a nők nem jöttek számításba - aminek később még jelentősége lesz.)
Hiszen Jézus ellen ez az egyik vád  - ami elítéléséhez vezetett - épp az volt: "Isten fiának mondta magát!" Márpedig a közkeletű vallásos felfogás szerint Istennek nem lehet fia! (És ma vajon hány közkeletű, ám hamis vallásos felfogás béklyózza a keresztények szívét?) A másik pedig, hogy "azt állította, hogy Ő a Messiás". Márpedig se akkor, se most nem kér a világ ilyen gyenge, sohonnanjött uralkodót...
Ami azonban a világban vád volt, Isten királyságának Örömhírévé változott! Márk nem szégyelli, hanem ujjongva bejelenti minden időkre az Örömhírt: közöttünk van a Felkent, a Messiás-király, a Megváltó Jézus! És akit érdekel, hogy mindez hogyan lehetséges, akit Isten hív - mert kezdetben mélyen hitték, hogy az lesz Isten gyermeke, akit Isten erre elhív -, az szinte "beleragadt" az első mondatba. Mint egy jó reklám: ezt meg kell néznem közelebbről is!
Az örömhír kezdete az, hogy megszólítva lettünk. Minden más: a történet, az események, csodák és gyógyulások, a szenvedés és feltámadás -, csak ez után jön. A Kinyilatkoztatás nem egy könyv - még ha Szentírásnak is nevezzük -, nem egy tárgy csupán, hanem a Kinyilatkoztató és a Kinyilatkoztatást meghalló, meglátó és megértő közötti kapcsolat. Amikor ez létrejön, az mindig egy lehetséges örömhír kezdete. Valaki megint újjászülethet, valaki megint Isten gyermeke lehet, valaki megint részesedhet a Szentlélekben. És ha ez megtörténik - ennek eszköze az evangélium mint hír és mint könyv is -, akkor a kezdet folytatódik. "A Szentlélek pedig elvezet titeket a teljes igazságra."


Sípos (S) Gyula