Visszaigazolás

Kategória: Munkanapló Megjelent: 2010. szeptember 29. szerda

Úgy érzem, néhány dologban visszaigazolódott az a döntés, hogy a kiadói munkát (és megélhetést) átadva, teljes időben Isten országa építésének szenteljem magam. (Milyen nagyképűen hangzik ez a mondat, pedig csak azt a vágyat takarja, hogy egészen Istené lehessünk, és eljöjjön közénk Isten országa, mint a Szeretet földje - és természetesen ez utóbbi mondat nem királyi többesben íródott, hanem abban a hitben, hogy valóban többen is akarjuk ezt, imádkozunk és dolgozunk ezért.) Néhány ilyen megerősítő tény:

- Nagyon sok missziós alkalom lesz a következő egy-két hónapban. Az eddig leírtakhoz csak az elmúlt héten még egy edelényi és szegedi meghívás társult... tulajdonképpen aggódok egy kicsit, hogy lesz-e elég, az imaszolgálatban részt vállaló testvér minden alkalomra, de bízom Isten szeretetében, aki maga akarja az emberek megsegítését, rajtunk keresztül is...

- Már jönnek jelentkezések az október 9-én kezdődő ingyenes missziós iskolára. Ennek is nagyon örülök, hiszen fontos, hogy missziós lelkületű embereket tudjunk képezni, akik az Egyházban és az egyházközségekben segíteni tudják a kibontakozást és megújulást.

- Olyan kihívásokkal szembesülünk a missziós munkában - akár a cigány-misszióban, a gyógyító összejövetelek szervezésében vagy a Szeretet Földje szolgálat fenntartásához szükséges anyagiak előteremtésében -, ami arra indít, hogy mélyebben és buzgóbban imádkozzunk emberekért, ügyekért - és ez az elkötelezettség erősebb szintjére vezet minket. (Ezzel kapcsolatban úgy érzem, hogy a személyes imaéletem is pozitív irányba változott, ráadásul mindenféle egyéb, köztük alkotói tervek is buzognak bennem, amiket persze még alá kell vetni a Szentlélek rostáló munkájának...)

- És ami talán a legfontosabb, egyelőre a feleségem és a családom is türelemmel fogadja ezt az új elköteleződést,, annak minden nehézségével együtt. Remélem, hogy ez a türelem és bizalom kitart még néhány évtizedig.. :-)  (Illetve ameddig az Úr akarja.)

Kalandra fel!

Imával és szeretettel: Sipos Gyula