Erzsébet asszony aszkéziséről

• 

A szentek életrajzában sokszor olvashatjuk, hogy megtérésük után radikális eszközökkel próbálják megfegyelmezni testüket. Böjtölnek, virrasztanak, olykor számunkra alig elképzelhető módon sanyargatják testüket, hogy egészen a Lélek ellenőrzése alatt tarthassák életüket.

Ahogy Pál apostol írja a galatáknak: „Azt mondom tehát: Lélek szerint járjatok, és ne teljesítsétek a test kívánságait! Mert a test a Lélek ellen vágyakozik, a Lélek pedig a test ellen; ezek ugyanis egymással ellenkeznek, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek.” (Gal 5,16-17) Szent Benedek beleugrott a tüskés bozótba, hogy testi vágyait teljesen elnémítsa. Assisi Szent Ferenc testellenessége olyan nagy fokú volt, hogy élete vége felé ő is azt mondta, hogy lehet, hogy túl keményen bánt a „szamár testvérrel”, azaz a testével. Amikor tehát Kindelmanné Erzsébet asszony aszkéziséről írunk, figyelembe kell vennünk ezt a nagy belső meghajtó erőt, amivel a szentek Isten tetszésére akarnak lenni. Azt is látnunk kell, hogy ez nem egy mindenkinek szóló, általános életszabályzat. Isten azonban Erzsébet asszonyra egy nagy mű elindítását bízta, ami sok harccal és küzdelemmel jár. A nagy kegyelmek nagy ellenállást váltanak ki az emberekből is, de még inkább a gonosz lelkekből, akik minden módon el akarják buktatni azt. A radikális böjt célja az, hogy minél kisebbé tegye ezt a támadási, támadhatósági felületet a test megfegyelmezésével és a lelki képességek Istenre irányításával, az alázatos és engedelmes lelkület kialakításával.

Mielőtt azonban elolvassuk, milyen heti rendet írt elő neki Jézus, néhány dolgot még meg kell fontolnunk:

- 1962-ben hazánkban – nem sokkal az 1956-os forradalom leverése és az azt követő terror után -, a „szocialista tervgazdaság vívmányaként” általános szegénység van az országban. E hiánygazdaságban olykor az alapvető élelmiszerek is hiányoznak, a hosszú sorban állás kenyérért és tejért is mindennapos.

- Erzsébet asszony a szegények közt is szegény, egyedül neveli hat gyermekét, nehéz fizikai munkát végez, és ehhez járul még szolgáló élete az egyházban, a templomtakarítás, stb.

- Mivel nyilvános „klerikális reakciós”, vallásossága miatt munkahelyén is zaklatják, többször elküldik, új helyet kell keresnie és találnia, ami tovább nehezíti életét.

Ebben az állapotban éri Jézus kérése, az új életrend kialakítására, számunkra talán rémísztő feltételekkel. Elolvasva azonban a heti rendet, rögtön láthatjuk azt is, hogy mi a különbség a ma divatos fogyókúra és a böjt között. A fogyókúra mindig önmagunk felé irányul, magunknak akarunk jót, hogy egészségesebbek, csinosabbak legyünk, stb. Ezzel szemben a böjt Isten és a másik ember felé irányul, azok javát keresi és szolgálja! A lelki naplóban ezt olvassuk:

„Egy alkalommal így szólt: „Leánykám, Én most be fogom az idődet osztani. Ezt már elkezdtem egyszer veled, ugye, tudod, csak még több mindent akartam programodba beiktatni, azért halasztottam el eddig. Gyere, ha van időd, ha sok, csak szólj, légy szíves. Az akarat a tiéd, Én azt nagy tiszteletben tartom. Nekem az esik jól, ha önként adod át Nekem.

A hétfő a szenvedő lelkek napja. Minden mozdulatodban legyen benne a megsegítésük utáni vágy. Óhajtsd Velem egyesülve, hogy színem látására jussanak. A szigorú böjtöt és az éjszakai virrasztást is ajánld fel értük.

A szigorú böjtöt, melyet most kérek tőled – ezt a kérésemet nemcsak hozzád intézem –, hozd majd nyilvánosságra, és mondd el Szívem kérését a többi közléssel együtt. Aki a hétfői napot megtartja szigorú böjttel, az minden alkalommal egy papi lelket szabadít ki a szenvedés helyéről. És ha ezt a böjtöt megtartjátok az elhunyt papi lelkekért, az a halálának nyolcada alatt abban a nagy kegyelemben részesül, hogy kiszabadul a tisztítótűzből.* Ez Édesanyánk kérése is, Ő Szeretetlángjára hivatkozva lekötelez Engem erre.

Kedd. Ez a nap a családodért felajánlott nap legyen. Végezz helyettük annyi lelki áldozást, ahányan vannak. Ajánld fel őket egyenként Édesanyánknak, Ő védelmébe veszi őket. Ezen az éjjelen a virrasztó imát is értük ajánld (fel). (Én sajnos mélyen alvó vagyok.) „Uram, és ha nem tudok felébredni?” „Majd Én segítek ebben is. Ha valami nehéz, csak szólj a Szent Szűznek bizalommal. Ő is sokat virrasztott imádságban, és tudod, leánykám, a családodért nagy felelősséggel tartozol. Most is neked kell őket különös gonddal Hozzám vezetni, mindegyiket a maga módján, mert nagyon különbözőek. Kegyelmeimet szünet nélkül óhajtsd számukra. Együtt fogunk működni, de a te erődet igénybe kell vennem. Legkegyesebb pártfogódat ne felejtsd el. Őt is kérd mindennap, Ő is örömmel segít, és így nyert ügyünk lesz. (Szent József a pártfogó.)

Szerda. A papi hivatások napja. Kérj tőlem sok buzgó lelkű ifjút. Amennyit csak kérsz, annyit kapsz, mert sok ifjú lelkében ott él a vágy, csak nincs, aki kisegítse belőlük, hogy felszínre jusson lelkük vágyának teljesülése. Ne légy kislelkű, a virrasztás imádsága által bőséges kegyelmet eszközölhetsz ki számukra.

Csütörtök. Az Oltáriszentség engesztelésére szenteld, és aznap négy órát tölts szent színem előtt. Különösen nagy áhítattal imádj és engesztelj az Engem ért sok megbántásért. A szigorú böjtöt ajánld fel a tizenkét papi lélekért. Az éjszakai virrasztást is értük ajánld fel. Merülj el kínos haláltusám vérrel verejtékező szenvedéseibe. Sok lelki erőt fogsz ebből meríteni.

Péntek. Szíved egész szeretetével merülj el kínszenvedéseimben. A reggeli ébredésnél gondold át, hogy a borzalmas éjszakai kínok után mi várt Rám egész nap. Munkád közben is szemléld végig az egész keresztutat, melyen nem volt megállás egy percre sem, a végletekig kimerülve hajtottak a Kálvária hegyére. Sok mindent szemlélhetsz, kis kármelitám. Én igazán a végletekig mentem értetek. Azért mondom, semmit sem vihetsz túlzásba Értem. 12 órától 3 óráig imádd szent Sebeimet. A böjtöt lehetőleg úgy tartsd meg szent Testem keresztről levétele idejéig. Ezen a napon is a virrasztó imádságot a tizenkét papi személyért ajánld fel. Leányom, áldozatvállalásod a kegyelmek még nagyobb bőségét fokozza lelkedben.

Szombat. A mi Édesanyánk napja. E napon különösen tiszteld meg Őt, még több gyengédséggel. Tudod, Ő a kegyelmek Anyja. Óhajtsd, hogy a földön is úgy tiszteljék, mint a mennyben az angyalok és a szentek sokasága, és kérd a haldokló papi lelkek számára a jó halál kegyelmét. Erre ajánld fel a napodnak minden pillanatát. Tudod, milyen nagy jutalmad lesz ezért? Az égben a papi lelkek könyörögni fognak érted, és a Szent Szűz is várja lelkedet halálod óráján. Az éjszakai virrasztást is erre a célra ajánld fel.”

 Vasárnapra az édes Üdvözítő semmi programot nem adott. Ezek a beszélgetések körülbelül július hónapban történtek, de azt nem tudom pontosan, hogy hányadikán.” (1962. április 10.)

Tudjuk, hogy Erzsébet asszony hűségesen követte ezt a programot. Nézzünk meg most egy másik helyet, ahol Jézus még nagyobb igénnyel lép fel. Itt azt is láthatjuk, hogy milyen nehéz volt olykor Erzsébet asszony helyzete. Küzdött önmagával, hogy el tudja fogadni Jézus kérését, küzdött a lelki vezetőjével, aki megtiltotta, hogy megtegye azt – és Jézus az évek során többször is nyomatékosan hangsúlyozta, hogy engedelmeskednie kell a gyóntatóinak -, és azt is, hogy ez az őrlődés -mint ahogy a búzát őrlik, míg tiszta lisztté nem válik, amiből az ostya készül a szentmisére, hogy abban Jézus valóságosan jelen legyen -, ez a szenvedés őrli, tisztítja Erzsébet asszonyt, hogy egészen Krisztushordozóvá, élő szeretetlánggá váljon:

„1965. szeptember 18-án.

Az Úr Jézus szólt: „Erzsébet, nagy kérésem van hozzád. Elvállalod? Böjtölj kenyéren és vízen addig, míg a szent ügy el nem jut a Szentatyához.” Ezt a kérést újra megismételte néhány nap után. Engem az előző kérés nagyon zavarba hozott, mert arra gondoltam, erre nem leszek képes a magam erejéből. Így szóltam az Úr Jézushoz: „A kérés elfogadása azonban teljes Istenre való hagyatkozásom és önátadásom megújítása Előtted, Uram, Jézusom.” Most nem volt szorongó kétely bennem amiatt, hogy ez az Úr Jézus kérése és akarata. A szeretet tüze éget. Csak azt akarom, amit az Úr akar, így tehát nem kell félnem a gonosztól, a gonosz megtévesztésétől. Az Úr kérése igen megdöbbentett. Erre a kérésre nem tudtam azonnal igenlő választ adni. Az történt velem, amire még életemben nem emlékszem, hogy napokig vajúdtam volna valamin. Általában, ha én valamit gondoltam, azt gyorsan átgondoltam, hogy is lehetne megtenni és nyomban hozzá is fogtam. De ez most nem az én gondolatomból indult ki. A szavak hallatára fellépett bennem asszonyi gyengeségem. Teljes erőmmel ellene voltam. Tudtam, hogy az asszonyi gyengeségemből eredő akaraterő-hiány miatt képtelen leszek megtenni. Három napig küszködtem magamban, majd a negyedik nap gondolatban már elfogadtam, és csak az ötödik-hatodik napi erős küzdelmek után már nemcsak gondolatban, hanem teljes akaratommal is elfogadtam. A hetedik napon már örvendezéssel telt meg lelkem. Az Úr akaratának teljes elfogadása után elmentem a mellém rendelt nővérhez, és beszámoltam a lelkemben történő dolgokról. Ő ugyanis éppen gyóntatómhoz készült menni. Én megkértem, hogy kérjen számomra engedélyt a böjt megtartására. Az Úr kérésétől számított kilencedik napra megkaptam az eltiltó választ. Ezután lelkemben két napig nyugalom volt, de az Úr Jézus megismételte kérését ezen szavakkal: „Kérésem továbbra is fenntartom, melyet gyóntatódnak többször is meg kell ismételned.” Én nagyon zavarba jöttem, és az Úr Jézus előtt gyóntatóm eltiltására hivatkoztam.

1965. szeptember hónap végén az előre megbeszélt időre gyóntatómhoz mentem, és remegve a nagy nehézségek után megismételtem az Úr kérését. Gyóntatóm ismét tagadó választ adott, és kifejtette előttem ennek lehetetlenségét. Én a kérést még ennek ellenére is megismételtem, mivel ez az Úr kérése volt. Gyóntatóm tovább fejtegette előttem, hogy ő csak az Istentől kapott jogait gyakorolhatja, de ezt ő nem engedheti meg, mert ez az V. parancsolatba ütközne. És még több oldalról is megvilágította előttem ennek lehetetlenségét. Én ismételten az Úr Jézus szavaira hivatkoztam. Ő erre azt válaszolta, ha az Úr Jézus neki is tudtára adja kérését, ő nem fog ellene szegülni az Úr akaratának. Ha az Úr kérése az ő lelkében is bizonyosságot kap, akkor ő azonnal eljön hozzám, és nem várja meg azt, hogy én újra kérjem, hanem azonnal megadja az engedélyt. Amikor az atyától eltávoztam, utána néhány órára megszűnt lelkemben mindaz a szenvedés, melyet az elutasítás miatti szorongás váltott ki lelkemből. Ez csak néhány órán át tartott. Aztán a szenvedések oly erővel leptek meg, hogy napokon át alig volt jártányi erőm. S bármire is gondoltam, ami az étkezéssel összefügg, az ájulás környékezett. A reggeli és a vacsora idején ez megszűnt bennem, mert az Úr Jézus kérésére évek óta csak kenyeret eszem, kenyeret és vizet veszek magamhoz. Erre Ő kért, és azt mondta, hogy csak délben vegyek magamhoz egyéb ételt, de azt sem az ételek ízéért, hanem kizárólag testem táplálására. Hétfőn és csütörtökön is csak kenyéren és vízen, és pénteken is csak este hat óra után veszek magamhoz más táplálékot. Így ezeken a napokon megszűnik lelkemben az a szenvedés, melyet akkor érzek, ha más táplálékot is veszek magamhoz. Nem tudom leírni azt a szenvedést, melyet azóta elszenvedek. Állandó belső szorongás, undor és rosszullét lép fel bennem.”

Mit tehetnénk ehhez hozzá? Talán csak Jézus Krisztus szavait Pál apostolhoz, amikor az arról panaszkodott neki, hogy gyötri a sátán: „Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg teljesen.” – és Pál hozzá teszi: „Örömest dicsekszem tehát gyöngeségeimmel, hogy Krisztus ereje lakjék bennem. Azért telik kedvem a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongatott helyzetben, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12,9-10)

(Sípos (S) Gyula)