"...az Úr valakinek a szívét gyógyítja, aki a múltban ragadt..."
"Tisztelt Gyula!
Vasárnap Köveskálon találkoztunk misén. Korábban már a Szeretetláng fesztiválon láttam és hallottam önt. Az a hely maga a csoda, remélem még eljutunk oda. Bár most a köveskáli gyógyító misének is még a hatása alatt vagyok.
Mi Köveskálon a közbenjárásnál elsők lehettünk. Valójában gyerekkorom óta vallásos voltam, volt, hogy mélyebben, volt hogy inkább elfordulva Istentől, bár, őt akkor sem tagadtam meg. Ma már tudom, hogy születésem pillanata nem volt épp a legfelhőtlenebb és ez elég szép bélyeget nyomott életemre hosszú évekig. Mindig az emberek szeretetére vágytam és így házasodtam is, de sajnos 20 évbe telt mire felismertem, hogy nem egyenlő társként vagyunk a kapcsolatban, de miután eljöttem úgy gondoltam mind a volt anyósomnak mind exemnek megbocsátottam, csak magamat okoltam, hogy hagytam ennyire nekik uralkodni rajtam. (…)
Tavaly márciusban kezdődött, hogy misén az Úr felmutatáskor láttam Jézust - sokáig titkoltam azt hittem gonosz műve velem, aztán Medjugorjeba egyik atya mondta, hogy egy adományt már kaptam, de fel se fogom milyen kincs ez. Most már olyan rossz és üres érzés belül, ha ostyán nincs ott Jézus. Több alkalommal már Szentségimádáskor is jól kivehető és most hétvégén is annyira jó volt ezt átélni. Aztán amikor ön mondta, hogy az Úr most valakinek a szívét gyógyítja és hogy valaki a múltban ragadt és Isten segíti, hogy a jelen és jövő felé tudjon tekinteni. Aztán a személyes ima közben is elhangzott ez és a hölgy aki önnel volt még a végén azt mondta a volt férj a kulcs gyerekekhez. Bocsássak meg neki és imádkozzam érte is. Meglepett hisz egyik oldalon úgy éreztem megbocsátani megtudtam csak magamnak nem, másik pedig, hogy utóbbi időben, gyerekek mellett volt anyósért is többször imádkoztam, mert ezt éreztem és most így fiáért is fogok.
Amit héten észrevettem tényleg részben múltban ragadtam, hisz folyamatosan azon kattogott agyam mit kellett volna másképp, hogy gyerekek ne így viselkedjenek. Sőt sokszor egy szó vagy egy mozdulat visszahozta mit éltem át és rossz érzések jöttek. Most ezt a héten egyszer sem éreztem és úgy érzem még inkább Istenhez kerültem közel. Azt is teljesen másképp látom mi miért történt így, ez egy csoda.
(…)
Vasárnap mikor Janival beszélgettem ön odajött, hogy menjünk segíteni és mondta ő is én is, hogy én nem vagyok ilyen karizmatikus. Ön erre azt mondta imádkozni mindenki tud és azzal is segítek, ez úgy meglepett, de jól is esett. Én itt helyben próbáltam már egyeztetni, hogy kórházban akik gyónni szoktak ha valaki magányos és nem látogatja senki ahhoz néha szívesen bemegyek, azt mondták nem kell, nincs ilyen igény... (...)
Már néztem egy börtönbe levelezős lehetőséget is, de ott akkor kicsit megijedtem, hogy ha egy nőt bántó vagy molesztálót kapok nem tudnék tiszta szívből neki írni. Most már, hogy múltat homály fedi, lehet ez is menne, de inkább gondoltam megkérdezem van e mód ezt tudni.
Sokáig azt hittem Isten nem szól hozzám, ma már tudom, hogy nagyon is sokszor szól, csak nehezen tudom érteni mi az ami biztos tőle jön. Voltam a rossz oldalon is és sokat szenvedtem, de tudom a gonosz harcol a jó ellen és nehezen engedi el akit egyszer magához a tudott húzni.
Szeretnék mindig Istennek tetsző döntést hozni, szeretném ha a szabad akaratom mindig a neki megfelelő utat választaná. Csak azt is tudom ember vagyok és mint olyan könnyen hibázik.
Annyira át tudom érezni Jézus szenvedését, látom őt, sokszor érzem is amit... Annyira bánt, hogy miattam is szenvedett, az én bűneim miatt is nehéz volt az a kereszt.
Sajnos nem vagyok olyan erős és magabiztos, mint Erzsébet asszony, vagy Fausztina nővér, de szeretnék enyhíteni Jézus fájdalmán...
Sz. Henrietta"