Karácsonyi meglepetés

• 

Sokszor gondolom, hogy  a cigánymisszióban végzett munkámnak talán nem is volt értelme, hisz most nem találkozhatunk, a vírus minden kapcsolatot  ellehetetlenít.

Ma így karácsony előtt  két nappal  felhívott az egyik cigány család  és ezt mondta a telefonba „Marika nénivel  álmodtam  az éjszaka" - és arra gondoltam talán  valami baja van.
A telefon másik végén egy kedves fiatal anyuka volt, akit kicsi kora óta ismerek. Megkérdeztem: mit álmodtál rólam Katika? "Azt, hogy az egyik kisbabát a Marika néni keresztelt meg." Az a különös, hogy a Covid előtt voltam náluk – talán több mint egy éve –, de azóta ritkán  beszéltünk. A család emlékeiben élek és ez fantasztikus  örömmel  töltött el.
Az embert a barátai néha felhívják,  ami gyakran formálisnak tűnik, de ez a telefon aggódó szeretettel volt tele. De tudni akarták az álom  jelentőségét is. Számomra egy jelentősége volt álomnak, és  ennek a beszélgetésnek: aggódtak miattam, amit el is mondtak, és  szeretné,k ha újból együtt imádkozhatnánk. Nagy örömmel tettük ezt a járvány előtt, hisz az ő Isten iránti vágyuk  engem is magával ragadott, egységben voltunk, a Szentlélek  jelen volt  közös imáinkban.
Valójában  a misszió gyökerét mindig ebben láttam leginkább, a tárgyiasult segítésem nem okozott ekkora örömet.
Megígértem, hogy elmegyek hozzájuk és imádkozunk újból fa család ügyes bajos dolgaiért. A szeretet mélyebb dolog mint jótékonykodni karácsonykor, amit nem szeretnék lebecsülni, mert a jótékonykodásban is lehetünk személyesek.
Tarnóczi Mária