Ferenc pápa: „Ha az egyház megáll, megbetegszik”
"... Az ördög irigy, és nem tűri, hogy egy föld ennyire termékeny legyen misszionáriusokban..."
Ferenc pápa október 12-én, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel hálaadó szentmisét mutatott be az új kanadai szentekért: a francia születésű Lavali Szent Ferencért, Québec első püspökéért,valamint Marie Guyart-ért, a Megtestesülésről nevezett Szent Mária francia orsolyita nővérért.
A francia születésű Lavali Szent Ferenc, Québec első püspöke 1623 és 1708 között élt, Marie Guyart, a Megtestesülésről nevezett Szent Mária francia orsolyita nővér 1599 és 1672 között. Mindkettőjüket a québeci helyi egyház megalapítójaként tisztelik. Szentté avatásuk egyenértékű kanonizáció formájában már április 3-án megtörtént.
Homíliájában Ferenc pápa idézett az első olvasmányból: Hallottuk Izajás próféta szavait: „Istenünk, az Úr, letörli a könnyet minden arcról…” (Iz 25,8). Ezek a szavak, amelyek tele vannak Isten iránti reménnyel, megjelölik a célt, megmutatják a jövőt, amely felé haladunk. Ezen az úton a szentek megelőznek és vezetnek bennünket. Ezek a szavak felvázolják a misszionáriusok és misszionáriusnők hivatását is.
A misszionáriusok azok, akik a Szentléleknek engedelmeskedve, bátran megélik az evangéliumot. Ezeket az evangéliumi szavakat is, amelyeket az előbb hallottunk: „Menjetek ki az útkereszteződésekre” (Mt 22,9) – mondja a király szolgáinak. És a szolgák kimentek és mindenkit összegyűjtöttek, akiket ott találtak, „rosszakat és jókat” egyaránt, hogy elvigyék őket a király lakomájára (vö. 10. verssor).
A misszionáriusok befogadták ezt a meghívást: elmentek a világ útkereszteződéseire; így olyan sok jót tettek az egyháznak, mert ha az egyház leáll és bezárkózik, akkor megbetegszik, akkor meg lehet rontani mind a bűnökkel, mind az Istentől különválasztott hamis tudománnyal, amely a szekularizmus.
A misszionáriusok tekintetüket a keresztre feszített Krisztusra szegezték, befogadták kegyelmét, és azt nem tartották meg önmaguk számára. Szent Pálhoz hasonlóan mindenkinek mindenévé váltak; tudtak élni nélkülözésben és bőségben, jóllakottan és éhezve; mindent elviseltek Jézusban, aki erőt adott nekik (vö. Fil 4,12-13). Istennek ezzel az erejével volt bátorságuk ahhoz, hogy „kimenjenek” a világ utcáira, a minket hívó Úrba vetett bizalommal.
Ilyen egy misszionárius élete. Elkerül otthonából, távol él hazájától; gyakran megölik, meggyilkolják őket! Mint ahogy napjainkban történik számos fivérünkkel és nővérünkkel.
Az egyház missziós küldetése alapvetően Isten szeretetének, irgalmasságának és megbocsátásának hirdetése. Ezeket Isten Jézus Krisztus élete, halála és feltámadása által nyilatkoztatta ki. A misszionáriusok az egyház küldetését szolgálták, a legkisebbeknek és a legtávolabb lévőknek megtörték Isten Szavának kenyerét, és mindenkinek elvitték a kifogyhatatlan szeretet ajándékát, amely magának az Üdvözítőnek a szívéből fakad. Ilyen volt Lavali Szent Ferenc és a Megtestesülésről nevezett Szent Mária orsolyita nővér.
Kedves kanadai zarándokok, szeretnék ma két tanácsot adni nektek, amelyek a Zsidókhoz írt levélből származnak, de a misszionáriusokra gondolva nagyon jót tesznek majd közösségeiteknek.
Az első a következő, ezt mondja Isten szava: „Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten igéjét hirdették nektek. Gondoljatok földi vándorlásuk végére és kövessétek hitüket” (13,7).
A misszionáriusok emlékezete támaszt nyújt nekünk abban a pillanatban, amikor megtapasztaljuk az evangélium munkásainak elégtelenségét. A misszionáriusok példái vonzanak bennünket, arra késztetnek, hogy kövessük őket hitükben. Olyan termékeny tanúságtételek, amelyek életet nemzenek!
A második tanács így hangzik: „Emlékezzetek csak az elmúlt időkre, amikor a megvilágosodásban részesültetek és helytálltatok annyi küzdelemben és szenvedésben… Ne veszítsétek el bizalmatokat, hiszen nagy jutalom jár érte. Állhatatosaknak kell lennetek…” (10,32.35-36). Amikor lerójuk tiszteletünket azok előtt, akik szenvedtek, hogy elhozzák nekünk az evangéliumot, ez azt jelenti, hogy mi is tovább folytatjuk a hit jó küzdelmét, alázatosan, szelíden és irgalmassággal, az élet minden napján. És ez meghozza gyümölcsét.
Azoknak az emlékezete, akik megelőztek bennünket, akik megalapították egyházunkat.
Termékeny a québeci egyház! Termékeny sok misszionáriusban, akik a világ minden pontjára elmentek. A világ tele volt kanadai misszionáriusokkal, mint amilyen ez a két szent. A tanácsom: ez az emlékezet ne késztessen arra, hogy felhagyjunk az őszinteséggel, hogy felhagyjunk a bátorsággal! Talán… Nem, nem talán: ez igaz! Az ördög irigy, és nem tűri, hogy egy föld ennyire termékeny legyen misszionáriusokban. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy Québec visszatérjen a termékenységnek erre az útjára, és adjon sok misszionáriust a világnak.
Ez a két szent, akik megalapították a québeci egyházat, segítsenek bennünket mint közbenjáróink; a mag, amit elhintettek, növekedjen és hozza meg új, bátor és előrelátó férfiak és nők gyümölcsét, akik nyitott szívvel válaszolnak az Úr hívására. Ma ezt kell kérni hazátok számára! És ők a mennyekből közbenjáróink lesznek. Imádkozzunk, hogy Québec ismét derék és szent misszionáriusok forrásává váljon – mondta rögtönzött szavakkal Ferenc pápa.
Íme, ennek a zarándoklatnak az öröme és jótanácsa: emlékezzetek meg hazátokban a hit tanúságtevőiről, a hit misszionáriusairól. Ez az emlékezet mindig támaszt nyújt a jövő, a végső cél felé vezető úton, amikor „Istenünk, az Úr, letörli a könnyet minden arcról”. „Örüljünk és ujjongjunk” üdvözítő művéért (vö. Iz 25,9) – fejezte be homíliáját Ferenc pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Veyo.ca, ANSA, News.va
Magyar Kurír