Megmondtam előre
Ezen a héten van az idei Szeretet földje alkotótáborunk, ahol kiélhetjük egy kicsit a kreativitásunkat. Persze az alkotókészség jóra és rosszra egyaránt irányulhat. Tudjuk, hogy néhányan például erkölcsi, vallási kérdésekben is nagyon kreatívan tudják a rosszat jónak mondani. Kultuszok jönnek, kultuszok mennek, olykor minden kultusszá válhat, kívánság szerint. A soványság prófétái összecsapnak a kifutókon a kövérség prófétáival, mígnem győz a csodálatos tolerancia, amiből csak a normalitás marad ki. Egy novella erejéig bekapcsolódom most én is e haláltáncba, mert tetszett nekem, hogy novellává formáljam nektek a formátlanság prófétáját, a Nagy Zabálás felkent papját, aki e szavakkal fogad vissza most téged, szegény tévelygőt a nyájába. Ím, így szól egy Zarathusztra:
„Megmondtam előre
Hát nem megmondtam előre? De, megmondtam. Előre! Hogy így lesz. Nem fognak megérteni. Engem sem értettek meg. A természetet nem értik, nagy T-vel, az életet! Nagy É-vel. Az életet, ami növekedni, terjeszkedni, kibontakozni akar. Ami nem tűr semmi szabályt és végül áttör minden gátat. A Természetet nem lehet szabályok közé szorítani! Engem nem lehet szabályok közé szorítani.
Mégis visszajöttél. Tudtam, hogy így lesz. Eljöttél, hogy visszatalálj önmagad természetes állapotába, hogy visszatalálj az édenbe, és jól tetted. Látod, megmondtam előre, sokan elfordulnak majd tőled miattam – helyettük viszont megkapsz engem, minket.
Megmondtam neked előre, hogy mi nem nudisták vagyunk, naturisták, akik hévégén, hobbiból meztelenkednek. Ha azok lennénk, tapsolnának nekünk és velünk jönnének napfürdőzni. Nem vagyunk csupasz gőzfürdőzők sem nyírfaágacskákkal, hogy aztán újra ruhákkal hazudjunk magunkról, mintha az lenne a normális. Képmutatók! Hát mi normális van egy nyakkendőben? Egy válltöméses zakóban? Szűkített derekú, felpolcolt mellű járkáló vállfákban?
Én vagyok normális, én vagyok természetes, én vagyok a megszólaló Természet, az én zsírom, az én húsom áldott, mert a Természetből táplálkozik és Természetté lesz! Igen, az én alaktalanságom a Természet alakja, az én izzadtságom a Természet patakja, sós, szagos, igen, ez a valóság és minden más csak hazugság!
Nézz rám! Látod, én vagyok a nevető buddha. Én vagyok a villendorfi vénusz. Én vagyok a termékenység és én vagyok az összeolvadás. Én vagyok a barokk angyalka a templom falán, én vagyok a megsejtett szépségideál. Itt vagyok.
A ruháidat, irataidat, pénztárcádat, ékszereidet és mindazt, ami a hamis világhoz köt, tedd bele abba a fonott kosárba. Látod, az is természetes anyagból készült, mint itt minden. A kosarat majd az akolitus testvérek elviszik és Természet anyánk szobra előtt rituálisan, és szimbolikusan megsemmisítik, többet nem lesz vele gondod. Így szabadítunk meg a művi élet minden terhétől, így leszel szabaddá egészen.
Megmondtam előre, hogy nem lesz könnyű. Ismerem ezt az érzést, mindannyian ismerjük. Talán a szíved összeszorul, a lélek tiltakozik, a gyomor görcsbe rándul… igen, ez lehetséges, de ne félj, csak múló pillanat az egész. Jöjj közelebb. Fogadd áldásom, a Természet áldását és én végig vezetlek az egyesülés útján…
Megmondtam előre, hogy így lesz.”
Lejegyezte, s e hétre elétek tálalta alázatos szolgátok, függőségekben társatok: Gyula
ui.: Kérlek, ezt csak annyira vedd komolyan, amennyire egy ironikus, a világ kifordultságát ilyen módon ábrázolni kívánó rövid novellát érdemes…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)