Ezért ti így imádkozzatok
Jézus a Hegyi beszédben, miután tanácsokat ad arról, hogyan, illetve hogyan ne imádkozzunk, ezt mondja: „Ezért ti így imádkozzatok:” (Mt 6,9) – és utána következik az általunk csak Miatyánkként emlegetett imaszöveg. Félreértjük azonban Jézust, ha azt gondoljuk, hogy ez az „így imádkozzatok” pusztán a konkrét szövegre valamilyen felmondására vonatkozott. Jézus nem mágikus formulát akart a tanítványainak adni, amit ha ügyesen imádkoznak, akkor eredményt érnek el!
Nem imaformáról, hanem ismeretről és lelkületről van szó, ahogy azt Pál apostol írja: „Ugyanazt az érzést (lelkületet) ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt” (Fil 2, 5) – mert akkor ugyanazt az eredményt is érhetjük el, sőt: „nagyobbakat is tesz majd azoknál, mert én az Atyához megyek” (Jn 14, 12).
Mindenkinek lehetnek kedvenc és jól bevált imaformái, amelyek révén megélheti Istenhez tartozását.
Az egyik mondhatja, hogy a rózsafüzér a legjobb és legerősebb ima, mert abban megvalljuk hitünket és a Szentírás szavait imádkozzuk a Miatyánkban, Üdvözlégyben és Dicsőségben, Jézus életéről elmélkedünk és Hozzá könyörgünk.
A másik mondhatja, hogy a szentségimádás a legjobb imaforma, mert ott az Úr Jézus előtt térdelünk, egészen az Ő jelenlétébe helyezkedve.
A harmadik érvelhet a dicsőítés mellett, mert akkor egész testünket, lelkünket felszabadító módon átadhatjuk magunkat Istennek. S nem énekelték-e már a zsoltárokat is?
A negyedik a szentmisét tarthatja a legfontosabbnak, ahol újra jelenvalóvá válik Krisztus keresztáldozata és egészen az Ő életében részesedhetünk.
Az ötödik a zsolozsmát, ami az egész Egyház imája, a hatodik az elmélkedést, amit a legnagyobb misztikusok és egyháztanítók ajánlanak, a hetedik a nyelvi imát, amikor a Szentlélek imádkozik bennünk… és még folytathatnánk a sort.
Akár igazolhatjuk is mindegyiket a saját tapasztalatunkkal. Medjugorjéban imádkoztuk a rózsafüzért és láttuk a Napcsodát. Szentségimádás alatt megtapasztaltuk az Úr jelenlétét és ez megváltoztatta az életünket. A dicsőítés felszabadított minket és életünk egészen új dimenziókkal gyarapodott általa. A szentmisén meggyógyultunk és öröm, béke töltött el minket. Az elmélkedő imán keresztül Isten bevezetett minket az Ő belső életébe, a zsolozsma esetleg rendszert és folyamatosságot hozott életünkbe, a nyelvi ima pedig akkor is jó, amikor már semmit sem tudunk mondani, de a Lélek imádkozik bennünk, „szavakba nem fogható sóhajtozásokkal” (Róm 8, 26).
De ha úgy esik, mondhatjuk az ellenkezőjét is – és ki ne hallott volna már ilyet? Medjugorje csak kirándulás és szórakozás, a rózsafüzér imamalom, a szentségimádás szunyókálás és/vagy önmagunk körül való gondolkodás és elszórakozás magamban, a szentmise színház és unalom ahol mi vagyunk a nézők, a dicsőítés csak koncert, a nyelvi ima pedig blabla. Mit ér, mit használ ez nekünk? Semmit. (Akár jókat is vitatkozhatunk, ki-ki a magáét feldicsérve, a másikét leszólva…)
Ha ennél egyszerűbben és rövidebben, a lényeget megragadva akarjuk megfogalmazni – immár elemelkedve attól, hogy melyik forma a legjobb – akkor ezt mondhatjuk: amikor Jézus Krisztus imádkozik, még a halottak is feltámadnak – amikor pedig mi, akkor elalszunk, jó esetben csak mi és csak a lélekben, rosszabb esetben testben is (egy kényelmes karosszékben) és mások is.
Mi azonban nem a formákkal törődünk – minden imaforma jó lehet! -, hanem ugyanazt a lelkületet akarjuk ápolni magunkban, ami Megváltónkban volt! Az Ő imája egyszerre a teljes összetartozás imája az Atyával, ugyanakkor az elszakítottság imája is. Az Ő szava, lelkülete elhozza közénk a mennyek országát, Isten mindig szépre, jóra és igazra irányuló akaratát. Megéljük, hogy Ő a gondviselőnk, védelmezőnk, szabadítónk, Istenünk és mindenünk.
A továbbiakban a Miatyánk szavain keresztül lépésről lépésre szeretnénk megmutatni, hogyan imádkozott Jézus, milyen a halottakat is feltámasztó, Isten országát közénk elhozó ima.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)