Öt új napi firka, kép és szöveg
Türelem; Hinta-palinta; Giliszták; Semmi; Infláció - képek és szövegek, tessék parancsolni:
(Türelem)
A gyerekek számára lassan telik az idő, a felnőttek számára egyre gyorsabban. „Mikor érünk már oda?” – melyikünk nem kérdezte ezt gyerekkorában a vonaton, és melyik szülő nem hallotta ezt még a gyerekétől? És fordítva: egykor hallottunk, most meg mi mondogatjuk: „Mekkora lett ez a gyerek! Ilyen kicsi volt, amikor utoljára láttam!”
Megboldogul ifjúkorom egyik refrénje volt az ős-Bikini együttestől: „Mindent akarok, de azt most rögtön, mindent akarok, azonnal! Mindent akarok, én, még ma!” (És társai: Nem kell, hányszor mondjam nem kell – a Beatricétől -, és a pesti underground zenekarok lázadó nótái…) Azonnal tölgyfának lenni, azonnal sikeresnek lenni, jogosítvány nélkül is autót vezetni és az egész világot! – ilyenek vagyunk, amikor az ambíció már megvan, a tudás még nincs. Aztán telik-múlik az élet, felhasogat minket a világ, s öreg gyújtósként a múlton merengve már annak is örülünk, ha egy kis meleget tudunk adni másoknak. De még ehhez is türelem kell, hogy ne mindenen füstölgő, morgós öregemberekké váljunk, hanem megértő és szeretettől világító lelkekké…
(Hinta-palinta)
Amikor kimegyünk az iskola játék udvarára, megkezdődik a versenyfutás a hintákért. Két hinta van ugyanis, és osztályonként 20-30 gyerek, abból pedig biztos, hogy kettőnél többen szeretnének (akarnak!, teljes erővel, hisztivel, időt szigorúan mérve) hintázni… Pedig nálunk fő szempont a biztoság. Nem lehet túl magasra hajtani, nem lehet kiugrani, állva hintázni, nem lehet bepörgetni, szóval majdnem minden jó tiltva van – ilyen az élet, hadd szokja a gyerek -, de azért még így is nagyszerű érzés repülni, fel és le, előre és hátra. (Még most is tudom milyen az, mert teljes titokban, ha senki nem ül benne, Gyula bácsi is hintázik egy kicsit…)
Az élet is hintáztat minket. Hol elringat, hol „meghintáztat” (ahogy a szlengben a „megvezetett”, becsapott emberre mondják), és amikor azt gondolnánk, hogy már nyílegyenesen repülünk felfelé, elérkezik a holtpont, és zuhanunk vissza, hátra a problémáink közé, majd újra előre, és hátra, és előre…
Egészen addig, míg végül elfogy a lendület, elfogyunk mi is, és beleállunk az örök életbe.
(Giliszták)
- Hát veled meg mi történt?
- Bicikli… de már régen.
- Én meg az esőtől rokkantam le. Túl gyorsan jött, majdnem megfulladtam a földben. Mire kiértem, már késő volt. Agykárosodást szenvedtem, azóta félrecsúszok…
- Igen, a vízzel vigyázni kell, csendes gyilkos! A bicikli meg a másik. Békésen napoztam, amikor átment rajtam, mind a két kerékkel! Most olyan vagyok, mint egy fordított teve. Az asszony a huplikba pakolja a fölösleges földet, hogy valami hasznom is legyen…
- Az is jó, legalább nem kegyelemkenyéren élsz. Én meg mindig rángatózom az idegtől, fúrónak használnak a keményebb talajoknál. Sokat nem fizet, de nincsenek nagy igényeim…
- Tönkrementünk, ez az igazság. Pedig emlékszel, egykor csupa izom voltunk! Most meg? 
(Semmi)
A Művészeti Pavilonban nagy feltűnést keltett a fiatal művész, a nagy német gondolkodóról önmagát elnevező Zhak Kant. A „21. századi installáció” részeként kiállított Diétás Automata komoly társadalomkritikát fogalmaz meg, mélyen bevilágítva fogyasztói társadalmunk túlfogyasztása és egyben semmit zabálása közötti mély összefüggésbe. Életmódunk értéktelenségét szimbolizálja, hogy az automatából egy kis ország (Hungary) legkisebb pénzegységével (200 forint) lehet megvásárolni egy adag semmit. Így inflálódunk, szűnünk meg – mondja egy vele készült interjúban -, s ami valamikor nagy szám volt – kétszáz -, az mára a nullánál is kevesebb.
Az alkotás máris gazdára talált. A jelentős összeget – százhatvanötezer eurót -, egy nevét felfedni nem kívánó vásárló fizette ki, aki mögött többen a legnagyobb hazai bankot vélik felfedezni, amelyik mostanában műkincsekbe kívánja befektetni tőkéjét.
(Rajz: ifj. Sipos Gyula, szöveg: Sípos (S) Gyula Facebook: Napi firka, #napifirka )
(Infláció)
„Na ezt a képletet szívesen megoldanám” – írta Gyuszkó fiam ehhez a képhez, amikor elküldte. Infláció négyzetgyök alatt – ha így csökkenne az infláció, folyamatosan, közelítve, de soha el nem érve a nullát… (Vagy mégis? De az már defláció, állítólag az se jó…) Nos, a helyzet súlyos, a csoki – alapélelmiszer! -, most háromszor annyiba kerül, mint egy éve, s a könyveinket lassan egy kiló kenyér áráért lehet megvenni. Dolgozzunk elhivatottságból (mint jó pedagógusok) és lelkesedésből, ámbár azért tíz deka párizsit se adnak a boltban. (Különben meg az is már rég négyzetgyök alá került, mint a kilencven grammos kefír, ami csak 75 gr.) De van remény! Hasonlatképp: valaki azt mondta: mivel Bach megírta a D-moll toccata és fúgát, ezért Isten létezik. Én pedig azt mondom, mivel a feleségem szeret, ezért minden rendben. Istenről nem is beszélve, akiről tudjuk, hogy bebújt a legnagyobb négyzetgyök alá is, hogy kimentse azokat, akik alatta sínylődnek – ezek szerint Ő a legnagyobb matematikus, aki ezt a képletet is megoldotta…
FIGYELEM! MEGJELENT a "Napi firka - 100 rajz 100 rövid történettel" című könyvünk: Humoros, ironikus, komoly és vidám, szimbolikus és elgondolkodtató, groteszk és mulatságos: száz rajz és száz történet rólunk, olykor bosszantó, de mindig szerethető emberekről... 200 oldal, ára 1800 Ft (postaköltséget külön nem számolunk fel). Megrendelhető: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.