Mint a pásztor nélküli juhok (Mk 6, 33-34)
„De sokan látták, amikor elindultak, és kitalálták szándékukat. Erre a városokból mindenünnen gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani.” (Mk 6, 33-34)
Hát igen – a pihenés olykor lehetetlen. A hír szárnyakon jár – jön Jézus! És a testileg, lelkileg kiéhezett emberek mindenfelől összegyűlnek, hogy Őt láthassák, hallhassák, hogy Belőle enyhülést és gyógyulást nyerjenek. (Csak mellékesen megjegyezve: ez az emberi hírhálózat csodálatos gyorsasággal működik napjainkban is. De sajnos az emberi lélek – tanítás és tanulás híján – ma sem válogat: jót és rosszat, igazságot és hazugságot, hírt és pletykát egyaránt villámgyorsan továbbít…)
Van azonban egy nagyon komoly oka – Jézus Krisztus személyén túl – az emberek összegyülekezésének. Ez pedig – mai szóval – az „ellátottság hiánya”. Ahogy Márk fogalmaz: „olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok”. Hiába a tökéletesen kiépült vallási rendszer a főpapokkal, papokkal, levitákkal és tanítókkal, hiába a tökéletes infrastruktúra a templommal és a zsinagógákkal – az emberek pásztor nélkül maradtak.
A történelemben újra és újra megfigyelhetjük, ahogy egy kiépült vallási rendszer legfontosabbnak már nem Isten dicsőségét és az emberek szolgálatát, hanem önmaga fenntartását tartja. Az emberek pedig fogaskerekeivé válnak a rendszernek, amely ilyen módon olajozottan működik. A „vallási szolgáltatások” egy pillanatra sem szűnnek meg, látszólag minden rendben van…
Jézus idejében is mindennap bemutatták az áldozatokat, elvégezték a szertartásokat. Az Istennel üzleti viszonyban lévő emberek – befizetem az adományt, kijön a kegyelem – számára ennyi tökéletesen elég is, vallásos érzékük megnyugszik. Hanem ez a béke mégiscsak a temető csendje…
Isten azonban nem vállalatot hozott létre és nem üzleti viszonyban akar lenni gyermekeivel! Ezért elküldi prófétáit – akiket elárultak, megkínoztak és megöltek -, majd elküldte egyszülött Fiát, a megváltó Jézus Krisztust – akit keresztre feszítettek -, és mindmáig küldi apostolait és prófétáit, hogy életet vigyen a haldokló tagok közé.
Jézusnak „megesett a szíve” a tömegen. Mély részvétet érzett irántuk. Látta elhagyatottságukat, kérdéseiket, amelyekre üres szavakat kaptak válaszul – „és sok mindenre kezdte őket tanítani”. Márk nem részletezi Jézus tanítását, mert a jelenet leírásával nem ez a célja. (A hívők között ismertek voltak a Jézus tanítását összefoglaló logion-gyűjtemények.) De azt tudjuk, hogy tanítása bőséges lelki tápálékul szolgált a szívében kiéhezett tömegnek. (A történet folytatásában a Messiás majd a testüket is megelégíti a kenyérrel.)
Jézus Krisztus ma is tanít minket az Egyházon, a hívők közösségén, Krisztus testén keresztül. Tudásunk Istenről – papíron -, több, mint az összes megrelőző koroké együttvéve. Kétezer éve fejlődő, gyarapodó teológiánk kimerítő módon tárgyal minden lehetséges kérdést. És mégis, olykor olyanok vagyunk most is, mint a pásztor nélküli juhok. Mert egyházunk ugyan Krisztus teste, de ugyanakkor vallási szervezet is, amely ugyanúgy küzd az öncélúság kísértésével, mint egykor. Tökéletes az egyházi szervezet, állnak a templomok és plébániák, mindennap bemutatják az Áldozatot – ismerjük be, hogy mégis sokan botorkálnak, keresgélnek, kutatnak valami lelki táplálék, valami pásztor után, mint eltévedt juhok. Sokukat elragadják a báránybőrbe bújt farkasok, hamis messiások, hamis próféták és apostolok. Az Úr azonban ma is küldi embereit, küldi üzeneteit, és sokan felismerik a Jó Pásztor hangját.
Adja Isten, hagy meg tudjuk különböztetni az igaz hangot a hamistól, a jót a rossztól, részesüljünk erőben, bölcsességben és a „lelkek megkülönböztetésének ajándékában”, hogy Jézus – egyházat megújtó munkája során – sok mindenre tudjon tanítani minket.
Sípos (S) Gyula