Radikális Jézus (Mk 9, 41-48)
„Ha csak egy pohár vizet ad is nektek valaki inni azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, megkapja érte a jutalmat. Ha viszont valaki megbotránkoztat egyet is e kicsik közül, akik hisznek, jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék.
Ha kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutni, az olthatatlan t?zre, ahol a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki.
Ha lábad megbotránkoztat, vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tüzére kerülni, ahol a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki.
Ha szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni, ahol a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki.” (Mk 9, 41-48)
Jézus nagyon kemény szavakat használ – vágd le a kezed, a lábad, vájd ki a szemed, hogy el ne kárhozz -, ha ma ilyet hallanánk egy prédikátortól, talán megbotránkoznánk rajta. Mi szeretnénk Jézust szelíd és megért? tanítónak látni – de emberi módon, mintegy felmentve magunkat a felel?sség alól. ? pedig valóban „szelíd és alázatos szív?” tanító, de éppen ezért (!) beszél nagyon határozottan és figyelmeztet minket a személyes felel?sségünkre Isten el?tt.
Jézus Krisztus az Atya természetéhez szabja a tanítást és nem a mi természetünkhöz. Az Atya tökéletes jóságáról és szeretetér?l beszél, amikor azt mondja, hogy ? a legkisebb jót is viszonozza (és Isten sohasem marad adósunk, hanem épp fordítva, mi vagyunk eladósodva nála), - de az Atya tisztaságáról is beszél, akihez nem férhet semmilyen b?n sem.
A Messiás tanításából világossá válik, hogy Isten radikálisan azonosítja magát a kicsinyekkel, az elnyomottakkal, a szegényekkel. Aki ezeket elutasítja, Istent utasítja el. (És attól tartok mindannyian elutasítottuk már ilyen módon Istent. Én legalábbis bizonyosan…)
Jézus a tökéletes szeretet radikalizmusával beszél és meg akarja velünk értetni, milyen óriási súlya van a döntéseinknek, cselekedeteinknek. Ha hagyom, hogy a szemem, kezem, lábam, a vágyaim és érzéseim elcsábítsanak, az indulatok felülkerekedjenek rajtam, az elkárhozást kockáztatom! Vagy engedem, hogy a szeretet tüze égessen itt ki bennem mindent – és ez önmegtagadással, szenvedéssel jár -, vagy a pokol olthatatlan tüze fog égetni egy örökkévalóságon keresztül. Mi ehhez képest egy szem elvesztése?
Természetesen Jézus nem félszem? és félkez? embereket akart látni, hanem képszer?en beszélt a döntés súlyáról. (Amikor az ókeresztény egyház idején egy püspök valóban szó szerint vette ezt a tanítást és férfiatlaníttatta magát, az Egyház elítélte ?t ezért.)
A Messiás (Krisztus) nem maszatol, nem szépít, beszéde szétválasztja a világosságot a sötétségt?l, hogy mi is törekedjünk erre a szétválasztásra életünkben. Isten tökéletes világosság, és nincs benne semmi a sötétségb?l. Ha Hozzá akarunk tartozni, el kell fordulnunk a sötétségb?l és hagynunk kell, hogy a világosság átvilágítson minket.
Jézus Krisztus a megtérést hirdeti és vállalja a kereszthalált, hogy befejezze a megváltás nagy m?vét – értünk. Így mi az ? erejéb?l kapunk Szentlelke által, így mi is gy?ztesek lehetünk a sötétség minden ereje felett, mert: „Én vagyok a sz?l?t?, ti a sz?l?vessz?k. Aki bennem marad, s én benne, az b? termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” (Jn 15, 5)
Amikor érezzük magunkban a vágyat, hogy tegyünk valamit a gonoszság ellen, amikor vágyunk a radikális és határozott lépésekre, akkor el?ttünk kell, hogy legyen Jézus radikalitása. Az ? egész élete tökéletes és határozott ellentmondás volt a b?nnek és a mögötte lév? sátánnak, és tökéletes odaadás Istennek, az Életnek, a Szeretetnek. Ha ebben követni tudjuk Jézust, akkor megtettük a legtöbbet, amit csak magunkért és az egész világért tehetünk. Minden más csak ebb?l fakad, és csak annyiban szép, jó és igaz, amennyiben ebb?l fakad és ebben növekszik.
Sípos (S) Gyula