Kereszténység nélküli katolicizmus és politikai öngyilkosság

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2020. július 11. szombat

Tomáš Halík cseh katolikus pap, vallásfilozófus, a prágai Károly Egyetem Filozófiai és Vallástudományi Intézetének professzora. A „vallási Nobel-díjnak” is nevezett Templeton-díjjal kitüntetett pappal olvasható beszélgetés a júliusi Vigiliában a közép-európai kereszténységről. A publikációból egy részt közreadunk.

Ami a fiatalokat illeti, nem tapasztalok nehézségeket sem az egyetemen, sem az egyetemi lelkészségen, de még azoknál a demokratikus civil kezdeményezéseknél sem, amelyek kapcsán fiatalokkal találkozom. Éppen ellenkezőleg: nagyon nyitott és elkötelezett emberek, igazán csodálom őket. Szolidaritásnak, bátorságnak és elkötelezettségnek adták tanújelét a járvány idején, amikor önként jelentkeztek a betegek és a sérülékeny emberek megsegítésére. Érzékenyek a természeti környezet megvédésének fontosságára, a kisebbségek jogainak védelmére, beleértve a menekülteket is. Éppen ezért azok is pozitívan értékelik közülük Ferenc pápa figyelmeztetéseit, akik nem katolikusok. Politikai szempontból elutasítják a veszélyes populistákat, demagógokat és nacionalistákat: mindannyian európaiak.

Tudják, hogy az Európai Unió meggyengülése vagy szétesése a posztkommunista országok politikai és gazdasági öngyilkosságával érne fel. Mérgesek, ha az egyházat lejáratják azok, akik vallási retorikával a „keresztény értékek védelméről” szónokolnak, valójában viszont tekintélyelvű államot kívánnak a szabadság és a demokrácia helyett. A fiatalok igazán nem szívlelik ezt a fajta „kereszténység nélküli katolicizmust”. Ha egyes cseh politikusok megpróbálják korlátozni a média, az egyetemek, a bíróságok és a civil szervezetek szabadságát, kimennek az utcára és tömegesen tiltakoznak. Az egyház jövője szempontjából fontos, hogy legalább néhány egyházi vezető egyértelműen a pártjukon legyen. A lengyel példa komoly tanulságokkal szolgál, hiszen Lengyelországban az egyház fokozatosan elveszíti a fiatalabb nemzedéket és az értelmiségieket.

A fiataloknak persze olyan kisebb (néhány fiatal papot is tömörítő) csoportjuk is van, amely a szélsőséges tradicionalizmus és a szélsőjobb híve. A jelenségnek többnyire pszichológiai okai vannak: éretlen fiatalok így próbálják feldolgozni belső bizonytalanságaikat és félelmeiket. A szélsőséges baloldali anarchista mozgalmaknál is hasonló pszichológiai jelenségek dominálnak.

Azt hiszem, a szemlélődés és a tevékenység összekapcsolása nagyon értékes jele a mai időknek. Csehországban több olyan központ is működik, ahol az emberek megtanulhatják a csöndes imádságot, a meditációt, megtanulják, milyen a szemlélődő életforma, s a szemlélődésből a demokrácia védelmét szolgáló civil tevékenységükhöz is erőt tudnak meríteni. Véleményem szerint ilyen az a kereszténység, amely „mindkét tüdejével” lélegzik. Csak a szemlélődés csöndjéből fakadhatnak olyan szavak és tettek, amelyek gyógyítani tudják a világ sebeit.

Forrás és fotó: Vigilia Facebook-oldala

Magyar Kurír