A tanulmányi napon Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia médiareferens püspöke, Bíró Mátyás, az MNO vezető szerkesztője és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, valamint két fiatal médiamunkás, Réti László, az Igen főszerkesztője és Szilvay Gergely, a Magyar Kurír munkatársa tartott előadást és beszélgetett a témáról.
Ha az új evangelizáció feladatát komolyan vesszük, a katolikus véleményformálásnak ki kell lépnie az egyházi média jelentette szűkös, csak bizonyos csoportokhoz eljutó keretein – veti fel az a cikk, amely vitaindítóként jelent meg az Igen honlapján 2012 januárjában. Vannak-e, lehetnének-e a médiában katolikus véleményformálók, olyan értelemben akár, ahogy a világi médiumok képviselőit meghívják egyes helyekre szakértőként, elemzőként? Feladata-e a világi médiában dolgozó katolikus vallású médiamunkásoknak, hogy az egyház tanítását közvetítsék?
A felszólalók, mivel mind az online médiában dolgoznak, ezért elsősorban azt állították a középpontba. Szilvay Gergely felvetette: a világi média nem valamiféle összeesküvés miatt nem ír az egyházról, és nem csupán rosszindulatból mellőzi az egyház életével kapcsolatos híreket, vagy akár a keresztény véleményeket, hanem azért is, mert nem értenek hozzá az újságírók, sőt nem is tudnak ezekről a hírekről, nincs, aki szóljon nekik. Így jobb személyes kapcsolatokra kellene törekednie az egyházi média munkatársainak a közéleti lapok és médiumok munkatársaival, hiszen így könnyebben tudnák őket hitelesen tájékoztatni, vagy csak felhívni a figyelmüket is a fontosabb eseményekre. A Kurír munkatársa hozzátette: a katolikus média és a katolikus honlapok elsősorban a katolikus hívek egy csoportját
Végül rámutatott: egyre inkább az azonnalitás és a vizualitás kultúrája terjed, a rövid, célzott üzenetek érnek célba, amit lehet nem szeretni, de figyelmen kívül hagyni nem lehet.
Réti László, az Igen főszerkesztője szkeptikusabb véleményt fogalmazott meg a közösségi médiával kapcsolatban: mint rámutatott, el kell fogadni, hogy amint egyeseket érdekelnek az egyházi hírek, úgy másokat a BL-meccs és a politika érdekel. Nem valószínű, hogy nagy térítő erővel hat, ha készítünk a Facebookon egy eseményt, és mondjuk ott egy misére meghívjuk harminc ismerősünket. Emellett pár éve még az IWIW volt a divat, ma viszont senki nem figyel az IWIW-re, holott egyre emelkedik a regisztráltak száma. Így lehet, hogy most a Facebookot tartjuk a kommunikáció kulcspontjának, de valószínűleg eljön a Facebook-őrület végének ideje is. Ettől még persze fontos a Facebookon való jelenlét, de figyelni kell a változó trendekre.
A többi előadó hozzátette: téríteni valóban nem lehet a közösségi médián, de a kiegyensúlyozottabb tájékoztatást és a felkészültséget lehet vele segíteni. Az előadók arra is kitértek: természetes, hogy rengeteg hír, ami az egyházon belül fontos, a világi média számára érdektelen, például a kisebb egyházmegyés hírek. Az ilyenek közlését az országos világi médiától elvárni felesleges, az ilyen hírek a helyi médiába valók.
Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök, a püspöki kar médiareferense önkritikus megjegyzéseket sem nélkülöző előadásában rámutatott: nem kell szembeállítani a papokat és az újságírókat azzal, hogy vajon melyikük feladata a világi médiában való jelenlét, hiszen mindkettő csoportnak feladata ez, mivel az egyház elsősorban közösség, nem csak intézmény és jogi személy. Kiss-Rigó László kifejtette: valószínűleg összefogottabb, egységesebb fellépésre lenne szükség az egyház vezetése részéről is a média témájában. Szerinte probléma a katolikus közösségek belterjessége is, holott a közösségek nem csak önmagukért vannak, az egyház (azaz a hívek közössége) a világért van, a világért létezik, nem pedig azzal szemben. Mint mondta: véleményformáló nem attól lesz valaki, hogy kinevezi magát annak, hanem attól, hogy felépül egy ilyen tekintélye, ami miatt véleményformálóként tekintenek rá.
Az előadások után hosszas párbeszéd kezdődött az előadók és a megjelentek közt. Czakó Gábor író, a MAKÚSZ elnökségi tagja arra hívta fel a figyelmet, hogy szerinte nem szabad sodródni a világi médiával, mert a lájkok világában elvesznek a hosszabb, fontosabb gondolatok.
Andok Mónika, úgyszintén a Pázmány tanára, médiakutató kifejtette: a véleményformálók elsősorban nem a médiamunkások szoktak lenni, hanem a többi olvasót orientáló olvasók. Ugyancsak rámutatott, hogy régóta ismert: mindenki szívesebben olvas meglévő meggyőződését erősítő cikkeket. Hírekkel pedig nem tudunk hosszabb távú attitűdváltozást elérni, erre esetleg a hosszabb, nem hírjellegű cikkek alkalmasak, de azok is csak korlátozottan.
Magyar Kurír