Ferenc pápa üzenetet küldött a Vatikánban rendezett klímaváltozási konferenciára
A Pápai Tudományos Akadémia július 13–14-én konferenciát tartott a globális felmelegedésről, valamint az emberre és a környezetre gyakorolt negatív hatásainak megfékezésére alkalmas lehetséges megoldásokról Az emberek és az ökoszisztémák ellenálló képessége az éghajlati stressz körülményei között címmel, amelyre Ferenc pápa is üzenetet küldött.
Az éghajlatváltozás az emberiséget érintő egyik legsúlyosabb fenyegetés, amely potenciálisan pusztító hatást gyakorolhat az emberekre, a környezetre és a gazdaságra. A vatikáni konferencián egyetemi tanárok, kutatók, politikai döntéshozók és vallási vezetők többek között a reziliencia, a klímaválság, a biodiverzitás, a méltányosság, igazságosság kérdéseit vitatták meg.
Az eseményt július 13-án a Pápai Tudományos Akadémia elnöke, Joachim von Braun és Peter Turkson bíboros, az testület kancellárja nyitotta meg. A konferencián számos előadás hangzott el.
(A felszólalókról és az előadások témáiról ITT olvashatnak bővebben.)
A kétnapos konferencia Joachim von Braun, a Pápai Tudományos Akadémia elnökének beszédével zárult.
A világjárvány nemcsak a társadalmi szövet, hanem az éghajlatváltozás által egyre jobban felforgatott ökoszisztémák sebezhetőségét is felszínre hozta – állapították meg a konferencia résztvevői. A kétnapos tudományos összejövetelen részt vett Clara Latini közgazdászprofesszor, az ENSZ Fenntartható Fejlődési Megoldások Hálózata ifjúsági részlegének munkatársa is. A Vatican Newsnak adott interjújában a szakember hangsúlyozta, hogy a politika világa mind lokálisan, mind globálisan arra hivatott, hogy konkrét válaszokat adjon, amelyek képesek megelőzni és kordában tartani az emberiség és közös otthonunk, a Föld számára potenciálisan pusztító válságokat. „Vannak alternatívák, de ez versenyfutás az idővel” – fejtette ki az ENSZ globális ifjúsági hálózatának képviselője.
Az eseményre Ferenc pápa is üzenetet küldött. „Milyen világot akarunk magunknak és az utánunk jövőknek?” – teszi fel a sorsdöntő kérdést a Szentatya, hangsúlyozva: „A klímaváltozás jelensége olyan vészhelyzetté vált, amely többé már nem marad a társadalom peremén.” A középpontba került, mivel lesújtott az emberiség nagy családjára, „különösen a szegényekre és a világ gazdasági peremterületein élőkre”.
Üzenetében a pápa emlékeztet rá, hogy ma két kihívással kell szembenéznünk: az egyik az, hogy az éghajlati kockázatokat csökkenteni kell a kibocsátások mérséklésével, a másik pedig az, hogy segíteni kell az emberek klímaváltozáshoz való alkalmazkodását.
Néhány bibliai tanítás felidézése után az egyházfő hangsúlyozza, hogy a közös otthonunkról való gondoskodás az éghajlatváltozás hatásaira vonatkozó megfontolásoktól függetlenül is „nem egyszerűen haszonelvű, utilitarista erőfeszítés, hanem mint Isten gyermekének, erkölcsi kötelessége minden férfinak és nőnek”. Ezek a kihívások megkövetelik, hogy többdimenziós megközelítésben gondolkodjunk mind az egyének, mind bolygónk védelme érdekében.
Ferenc pápa üzenetében elsősorban a közös otthonról való gondoskodás módjára irányítja a figyelmet, amely egyben az „ökológiai megtérés” útja: megkívánja a gondolkodásmód megváltoztatását, valamint azt igényli, hogy elkötelezettséggel tevékenykedjünk az emberek és az ökoszisztémák ellenálló képességének növelése érdekében.
Ez a módszerváltás, megtérés mindenekelőtt a hála kifejezése a teremtésért, amely Isten szeretetének nagylelkű ajándéka. Megköveteli tőlünk, hogy felismerjük, hogy egyetemes szeretetközösségben egyesülünk egymással és a világ többi teremtményével. Ez magában foglalja annak az igényét is, hogy a környezeti problémákkal ne elszigetelt egyénekként, hanem szolidaritásban, közösségként nézzünk szembe.
A pápa figyelmeztet: ahhoz, hogy napjaink növekvő problémáira konkrét megoldásokat találjunk, szükség van „a vallási, politikai, társadalmi és kulturális vezetők közötti bátor, együttműködő és előremutató erőfeszítésekre helyi, nemzeti és nemzetközi szinten”. A Szentatya itt mindenekelőtt arra a szerepre utal, amelyet „a gazdaságilag előnyösebb helyzetű nemzetek tölthetnek be a kibocsátás csökkentésében”, valamint a pénzügyi és technológiai segítségnyújtásban, hogy a világ kevésbé bővelkedő területei is követhessék példájukat.
Üzenetében Ferenc pápa azt is hangsúlyozza, hogy alapvetően lényeges a tiszta energiához és ivóvízhez való hozzáférés, a gazdálkodók támogatása a világ minden táján, hogy mindenki áttérjen a „rugalmas mezőgazdaságra”.
Létfontosságú továbbá a „fenntartható fejlődési útvonalak és a józan életmód” melletti elköteleződés, hogy megőrizhessük a világ természeti erőforrásait, valamint biztosítsuk a legszegényebbek és legkiszolgáltatottabbak egészségügyi ellátását.
A pápa üzenetében ezután két aggodalmának ad hangot: a biológiai sokféleség, „a biodiverzitás elvesztése és a világ különböző régióiban zajló számos háború”, amelyeknek káros következményei vannak, nemcsak a jólétre, de az emberi túlélésre is, beleértve az élelmezésbiztonságot. Mindez az éghajlati válsággal együtt azt mutatja, hogy „minden összefügg”, és hogy a közjó előmozdítása nélkülözhetetlen „a valódi ökológiai átalakuláshoz”. Ferenc pápa emlékeztet rá, hogy ezért hagyta jóvá a Szentszék csatlakozását az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményéhez és a párizsi megállapodáshoz.
Üzenete végén Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájából idézve a következő kívánságát fejezi ki: „Bár a posztindusztriális időszak emberiségére talán úgy emlékeznek majd, mint az egyik legfelelőtlenebbre a történelemben, reméljük, hogy a 21. század elejének emberiségére úgy emlékezhetnek majd, mint amely nagylelkűen vállalta súlyos felelősségét.”
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír