Új vizsgálat a torinói lepelről
A Padovai Egyetemen végzett tudományos kísérletek azt mutatják, hogy a torinói lepel a Kr. u. első századból származik. A kísérletek eredményei megerősítik azt a hagyományos állítást, hogy a keresztre feszített ember lenyomatát mutató vászonlepedő az, amelybe Jézus testét bebugyolálták, amikor levették a keresztről.
A 'Vatican Insider' beszámolója szerint a tudósok három új vizsgálatot végeztek, infravörös fény, Raman-spektroszkópia és egy multiparametrikus mechanikai teszt segítségével, amely öt különböző mechanikai paraméteren alapul, és a drót feszültségéhez kapcsolódik. A tudósok egy gép segítségével vizsgálták a lepel rostjait és tesztelték a húzóerőt, hogy az apró szálakat mintegy 20, Kr. e. 3000 és Kr. u. 2000 között keltezett szövetminta mellett tanulmányozzák. Az eredmények ellentmondanak az 1988-ban közzétett, szén-14 vizsgálatból nyert eredményeknek, amelyek szerint a lepel egy középkori hamisítvány.
A mostani vizsgálatokat a Padovai Egyetem laboratóriumaiban végezték különböző olasz egyetemek professzorai. Egyetértettek abban, hogy a lepel Jézus jeruzsálemi keresztre feszítésének idejéből származik, és azt mondják, hogy az eredmények 95%-os bizonyossággal állnak rendelkezésre.
Az olasz tudósok eredményeit Giulio Fanti, a Padovai Egyetem mérnöki karának mechanikai és termikus mérésekkel foglalkozó professzora és Saverio Gaeta újságíró "Il Mistero della Sindone" (A lepel rejtélye) című könyvében tették közzé.
Amikor 3D-ben rekonstruálták a lepelben lévő férfit, a tudósok elámultak.
"Úgy gondoljuk, hogy végre pontos képet kaptunk arról, hogyan nézett ki Jézus a földön. Mostantól kezdve nem lehet őt többé úgy ábrázolni, hogy ezt a munkát ne vegyük figyelembe". Giulio Fanti, az Padovai Egyetem mechanikai és termikus mérések professzora, az ereklye szakértője a Chi hetilapnak bízta meg a művének kizárólagosságát, és elárulta nekik:
"Tanulmányaink szerint Jézus rendkívüli szépségű ember volt. Karcsú, de nagyon robusztus, egy méter nyolcvan centiméter magas volt, amikor az akkori átlagmagasság 1,65 méter volt. És királyi és fenséges arckifejezése volt".
A tanulmány és az alak háromdimenziós kivetítése révén Fanti a halotti leplen lévő ember testén lévő számos sebet is ki tudta számítani:
"A leplen - teszi hozzá a professzor - 370 ostorozási sebet számoltam meg, anélkül, hogy figyelembe vettem volna az oldalsó sebeket, amelyeket a vászon nem mutat, mert csak a test elülső és hátsó részét borította be. De körülbelül 600 csapást feltételezhetünk. Ráadásul a háromdimenziós rekonstrukció lehetővé tette számunkra, hogy rekonstruáljuk, hogy a halál pillanatában a Lepel férfia jobbra volt hajolva, mert a jobb válla olyan súlyosan kificamodott, hogy az idegek megsérültek" (Il Mattino di Padova).
A Lepel misztériumát övező kérdések még mindig jelen vannak, bizonyára abban a mártírhalált halt emberben a szenvedés jelét látjuk, és benne mindannyiunkból találunk egy kicsit; de - a hit szemében - a reményt is, hogy az az ember nem akármilyen ember volt, hanem a par excellence Ember, az az Ecce Homo, aki engedelmesnek mutatkozott Pilátus előtt, és akit a hatalmas ostorozás után ártatlanul, de mindenki bűnét hordozva feszítettek keresztre.
És bár a Lepelnek hinni még a keresztények számára sem kötelező, annak a vászonnak a kivételessége ott marad, hogy megkérdőjelezze megértésünket és bizonyosságainkat, majdnem úgy, ahogy a Názáreti Jézus személyesen tette, aki megkérdőjelezte bizonyosságainkat azzal, hogy szerette üldözőit, megbocsátott nekik a keresztről és legyőzte a halált kétezer évvel ezelőtt....
(facebook)