Ellenpápák napjainkban
Vannak, akik szerint a pápai trón nem is üres. Pédául Rogelio del Rosario Martinez érseket már 2023. július 29-én megválasztották egy Bécsben tartott konklávén. Az akkor 53 éves Fülöp-szigeteki főpap pedig elfogadta a megtisztelő felkérést, és II. Mihály néven hozzálátott pontifikátusi szolgálatához...
Elődje, I. Mihály 2022. augusztus 2-án hunyt el agyvérzésben az egyesült államokbeli Kansas Cityben. Laikus nevén David Bawdent még 1990. július 16-án választották meg pápának a szülei és három másik világi személy jelenlétében megtartott konklávén a Bawden család használtcikk-boltjában a kansasi Belvue- ben.
A 30 éves Bawden ezt követően Szent Mihály arkangyal után az I. Mihály nevet választotta. Célja az volt, hogy visszavezesse a katolikus egyházat hagyományos gyökereihez. Ahogy többször is mondta, az igazi pápa már nem Rómában, hanem Kansasben tartózkodik. Halála előtt adott egy interjút, amelyben körülbelül százra tette hívei számát.
Míg az argentin Oscar Michaellit 2006. március 24-én koronázta meg egy 34 fős csoport XIV. Leó pápának. Halála után a 29 évesen trónra jutó Alejandro Tomas Greico bíboros IX. Sándor pápa néven vette át a száműzetésben lévő Szentszék irányítását 2008-ban, de mintha mostanában kevésbé lenne aktív. Egy másik konklávén, az olaszországi Assisiben a 41 éves dél-afrikai Victor von Pentz-et, a Szent X. Pius Társaság egykori szemináriusát választotta pápává egy tucat elektor 1994-ben. Róma Szent Pétert követő második püspöke, Linusz pápa után II. Linusz néven iktatták be az ellenszentatyát, aki ezután az angliai Hertfordshire-ben telepedett le.
III. Péter, az andalúziai Palmar de Troyában székelő, saját alapítású Palmáriai Katolikus Egyház 4. pápája azt állítja, hogy a Szentszéket, a pápaság intézményét és a katolikus egyház központját már 1978-ban hozzájuk költöztették.
Az ellenpápák mezőnyében a spanyolországiak a legöntudatosabb kihívói a vatikáni trónnak. Saját székesegyházat húztak fel 2014-ben, zsinatot is tartottak (kettőt), a római svájci gárdát mintául véve pedig létrehozták saját Palmáriai Pápai Gárdájukat.
Egy mozgalom mind mögött
Akadt még pár modern kori ellenpápa, akiknek van egy alapvető közös meggyőződésük: a Szentszék XII. Pius 1958-as halála óta üres, és azóta minden pápa csak bitorolja Szent Péter trónját, ezért eretnekek mind. A vörös posztó mindnyájuknál a katolikus egyház megújítását célul kitűző II. Vatikáni Zsinat (1962–1965), többek között a vallások közötti párbeszéd kezdete, a latin helyett a népnyelvek használata a miséken, stb.
Konzervatív mozgalmuk, a szedevakantizmus neve az új pápa megválasztásáig (most is) érvényben lévő állapot, a latin sede vacante (betöltetlen szék) kifejezésből származik. Híveik száma nem igazán ismert, becslések szerint pár tízezer és kétszázezer között mozoghat világszerte. A szedevakantisták szűk keménymagját alkotják a konklavisták, akik nem elégednek meg azzal, hogy nem ismerik el a mostani pápákat, hanem a tettek mezejére lépnek és saját pápaválasztást tartanak.
Ellenpápák a történelemben
Majdnem negyven ellenpápáról tudunk a történelemben. Az első Hippolütosz volt (217–235), az utolsó pedig V. Félix (1439–1449). A középkorban akkora hatalommal és vagyonnal bírt már az apostoli szék, hogy a római arisztokratikus családok, később az uralkodók, királyok, császárok is rendszeresen beavatkoztak a pápaválasztásba. Ezért a bíborosi kollégium állandóan megosztott volt, akár 33 hónapon keresztül is képesek voltak ádázul vitatkozni, ki legyen a szentatya. Volt olyan majdnem negyven évig tartó időszak, amikor a katolikus egyháznak folyamatosan kettő, a támogatók szerint szabályosan megválasztott pápája volt, de előfordult, hogy három szentatya is pontifikált egyszerre.
Ennek vetett véget a konstanzi zsinat, amit a legnagyobb párttal rendelkező XXIII. János ellenpápa és Zsigmond német-római császár és magyar király hívott össze 1414-ben. Zsigmond úgy oldotta fel a képtelen helyzetet, hogy kinevezett egy negyedik pápát, V. Mártont, a többieket pedig megfosztotta méltóságuktól. V. Félixszel, az önjelölt savoyai gróf érdektelenségbe fulladt próbálkozásával véget ért az ellenpápák kora, mivel a reformáció utáni egyházszakadás századaiban a katolikus klérusnak a legkisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy ellenpápákkal próbálkozzon, vagy hadakozzon.
II. Mihály és III. Péter modern ellenpápák és társaik abban különböznek a korábbi, történelmi ellenpápáktól, hogy őket nem támogatja senki a katolikus egyházban. Többnyire karizmatikus körülmények közepette saját magukat emelik trónra, vagy családjuk, esetleg pár tucat hívő választja meg őket. Legfeljebb pár ezer követőjük lehet és jellemzően egy szűkebb régióban tevékenykednek.
II. Mihály egy Fülöp-szigeteki plébániát vezet San Jose del Monte-ban, és saját videócsatornáján osztja az igét. III. Pétert és a Palmáriai Katolikus Egyház mindenkori vezetőit azonban a legrámenősebb ellenpápáknak lehet tekinteni.
A Palmariánus Katolikus Egyház székhelye, 2014-ben készült el. Az alapító ellenpápa, XVII. Gergely már 1978-ban kinyilatkoztatta, hogy a Szentszéket, a pápaság intézményét és a katolikus egyház központját a Vatikánból az andalúziai El Palmar de Troyába költöztetik.
Már az indulásuk is erőteljes volt: 1968-ben négy iskoláslány Sevillától nem messze, a spanyolországi Palmar de Troyában azt állította, hogy virágot szedve „egy nagyon szép hölgy” kísértetét látták egy bokron, a városszéli mezőn. Innentől aztán nem volt megállás. Clemente Domínguez y Gómez egy áramszolgáltató vállalat fiatal dolgozója, akinek rendszeres látomásai voltak Szűz Máriáról, az ügyvéd Manuel Alonso Corral együtt pedig hamarosan hírül vették a csodás eseményt, és szorosan kötődni kezdtek a mozgalomhoz. Mindketten eksztatikus látomásokat éltek át, amelyben Jézus Krisztus pápává koronázza őket, ezért a „gonosz bíborosok összeesküvése elől” a püspöki Szentszéket Rómából Palmar de Troyes-ba menekítették át. Elragadtatásuk odáig fajult, hogy 1978-ban először Gómez XVII. Gergely néven koronázta önnön magát (ellen)pápává, és mint felkent őszentsége kiközösítette II. János Pált, és valamilyen misztikus oknál fogva szentté avatta Kolumbuszt, Galileit és Francisco Franco spanyol diktátort.
2005-ös halála után látnoktársa, Corall követte őt, aki II. Péter néven vette kézbe a ferulát, a kereszt végű pápai pásztorbotot. Ez meglepő döntés volt, mert az első római püspök, Szent Péter nevét tiszteletből kétezer éven keresztül kerülték és ma is kerülik a pápák, ám mivel ő eretneknek tartotta a Vatikánt, ahova beszivárogtak a szabadkőművesek és a marxisták, megtörte a hagyományt.
Őt Ginés Jesús Hernández y Martinez, azaz XVIII. Gergely követte, regnálása alatt saját székesegyházat húztak fel a Szűz Mária-látomás helyészínén 2014-ben, és nemcsak püspökkel, hanem már apácákkal is büszkélkedtek. Nem kizárt, hogy az ellenpápát ez vitte kísértésbe, mert végül hitehagyott lett és 2016-ban elhagyta az „igaz” egyházat, átverésnek nevezve azt, és feleségül vette az egyik apácát.
Két év múlva lopva tért vissza a székesegyházba exapáca feleségével, de már símaszkban. Akkor már a ma is uralkodó új pápa, a fenti videón bevonuló svájci Josef Odermatt, alias III. Péter trónolt. Egy teleszkópos létrával felmásztak a templomra késsel, két bohócmaszkkal, kábelkötegelőkkel, ragasztószalaggal, két fogóval és egy feszítővassal felszerelkezve, hogy bejutva megszerezzék a rend hívektől behajtott pénzét – saját magyarázatuk szerint személyes tárgyakat kerestek. Megzavarta azonban őket két atya és véres dulakodás kezdődött. A hitehagyott expápát helikopterrel kellett kórházba szállítani.
Hat év öt hónap, illetve öt év börtönt kaptak exapáca feleségével, felfüggesztve (az exszentatya 11 hónapig előzetesben volt) fegyveres rablásért és súlyos testi sértésért. Amikor egy interjúban megkérdezték Ginéstől, az egykori XVIII. Gergelytől, hogy szerinte meddig áll még fenn a Palmáriai Katolikus Egyház, csak annyit mondott: Biztos vagyok benne, hogy nem sokáig. Azt bánom csak, hogy nem romboltam le hamarabb. Ez a fájdalmam.
(index.hu)