Az információszabadság korlátozása
A kormányzati és önkormányzati szervek működése során keletkező hivatalos dokumentumokat – hacsak külön szabály nem tiltotta – tavalyig bárki kikérhette közérdekű adatigényléssel. Rengeteg fontos infóhoz így jutottak hozzá újságírók és rajtuk keresztül az olvasók. Tavaly aztán a kormányhivatalok elkezdték összehangoltan megtagadni az újságíróktól hozzájuk érkező adatigényléseket - megint tettünk egy lépést az átláthatatlanság felé...
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) szerint a kormányhivatalok félreértelmezik a Kúria határozatát, olyan adatigényléseket is megtagadnak, amelyeknél valójában ki kellene adniuk a kért dokumentumukat. A kormányhivatalok egy részét azonban nem érdekli ez az ellenvetés.
A Kúria döntése így is, úgy is komoly visszalépés az információszabadság szempontjából, annak értelmében fontos dokumentumok és adatok maradhatnak örökre titokban.
A korábbi jogértelmezés szerint a hatósági és bírósági eljárásokban keletkező dokumentumokat főszabály szerint bárki kikérhette. A közadatok megismerését az úgynevezett Infotörvény szabályozza, amely szerint „közérdekű adat megismerése iránt szóban, írásban vagy elektronikus úton bárki igényt nyújthat be. […] Ha a közérdekű adatot tartalmazó dokumentum az igénylő által meg nem ismerhető adatot is tartalmaz, a másolaton a meg nem ismerhető adatot felismerhetetlenné kell tenni.” Vagyis a közigazgatás működése során létrejövő dokumentumokat – közérdekű adatokat – alapesetben bárkinek ki kell adni, kivéve, ha valami speciális okból nem nyilvánosak, például mert döntés-előkészítést szolgálnak vagy titkosítják őket.
Bizonyos típusú dokumentumokat a törvény szerint a hatóságoknak maguktól kötelező közzétenniük, másokat kérésre – adatigénylésre – kell kiadni. Az állami szervek azonban dönthetnek úgy, hogy utóbbiakat vagy egy részüket maguktól, kérés nélkül nyilvánosságra hozzák, hogy azok könnyebben eljussanak az érintettekhez, érdeklődőkhöz. A gödi Samsung esetében például a céget ellenőrző Pest Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság egy időben önként feltöltötte a honlapjára a cégről szóló határozatok egy részét.
Azt, hogy a közintézményeknek milyen adatot kinek és hogyan kell kiadniuk, törvények szabályozzák, amelyek értelmezésére a Nemzeti Adatvédelmi és Információs Hatóság (NAIH) ad ki iránymutatást. A NAIH korábban következetesen olyan állásfoglalásokat tett közzé, amelyek szerint a hatósági eljárások során keletkező, illetve azokat lezáró dokumentumokat – köztük a nagy iparvállalatok ellenőrzéséről szóló iratokat – az újságírók és a civilek adatigényléseire ki kell adni. Tavaly azonban a kúriai határozattal, majd annak kormányhivatali (félre)értelmezésével fordult a kocka.
A NAIH állásfoglalása ugyan egyértelműen kimondja, hogy a kormányhivatalok rosszul értelmezik a Kúria határozatát, az eljárásokat lezáró határozatokat továbbra is bárkinek ki kell adni közérdekű adatigénylésre – még akkor is, ha egyéb dokumentumokat nem kell. A kormányhivatalok egy része azonban a jelek szerint nem akarja elfogadni vagy megfelelően értelmezni a NAIH állásfoglalását. Például Bodnár Zsuzsa átlátszós újságíró közadatigényléseit az elmúlt fél évben rendszeresen visszautasították, majd amikor a NAIH állásfoglalása alapján az elutasítás felülvizsgálatát kérte, volt olyan kormányhivatal, amely kiadta neki a kért dokumentumokat, a többségük azonban nem.
Tettünk egy nagy lépést az átláthatatlanság felé
Kialakult tehát egy olyan jogi helyzet, amelyben a bírósági és hatósági eljárások közben keletkező dokumentumokat csak az érintettek, csak iratbetekintés formájában nézhetik meg, az eljárásokat lezáró határozatokat viszont elvileg mindenki – a NAIH szerint adatigényléssel, a kormányhivatalok egy része szerint viszont csak iratbetekintéssel.
Az előbbi esetben az iratbetekintésnél az érdeklődőnek levélben kell kérnie az ügyféli státuszt, amelyben bizonyítani kell, hogy az adott eljárás az ő jogát vagy jogos érdekét érinti. Ha ezt bizonyítani tudja, akkor az ügy összes iratába korlátozás és anonimizálás nélkül betekinthet – ha azonban nem tudja bizonyítani, akkor korlátozásokkal sem. Környezetvédelmi ügyekben ügyfélnek számít, aki egy beruházás vagy üzem hatásterületén él – azonban, mint a debreceni CATL esete mutatja, önmagában a hatásterület megállapítása vitás kérdés lehet, ami hosszú pereskedéshez vezethet.
Az, hogy a kormányhivatalok végül elfogadják-e a NAIH legutóbbi állásfoglalását, és a jövőben kiadják az eljárásokat lezáró határozatokat, vagy ezekért majd perelni kell, egyelőre nem világos. De ha ebben a kérdésben meg is változtatják majd a gyakorlatukat, az eljárások során születő egyéb dokumentumok megismerhetőségét a Kúria döntése drasztikusan korlátozta, amivel rengeteg információt jó időre, vagy akár örökre is elzárhattak a nyilvánosságtól.
(telex.hu)