XIV. Leó pápa: Folytatom Ferenc pápának a szinodalitás előmozdítására irányuló munkáját
Május 19-án délelőtt a Szentatya a többi keresztény egyháznak és egyházi közösségnek, valamint más vallásoknak a képviselőit fogadta az Apostoli Palotában, akik a péteri szolgálat megkezdése alkalmából bemutatott misére érkeztek Rómába. Beszédében hangsúlyozta, hogy Ferenc pápa örökségét kívánja továbbvinni az emberi testvériség építése, az Egyház szinodális működése, az ökumenizmus és a vallásközi párbeszéd terén egyaránt. Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves fivéreim és nővéreim!
Nagy örömmel és szeretettel üdvözöllek mindnyájatokat, a többi keresztény egyházak és egyházi közösségek, valamint más vallások képviselőit, akik részt kívántatok venni a Róma püspökeként és Péter utódaként végzett szolgálatom megkezdése alkalmából végzett szertartáson. Miközben kifejezem testvéri szeretetemet Őszentsége Bartholomaiosz, III. Theofilosz és III. Mar Awa iránt, szeretném elmondani, hogy mindegyikőtöknek szívből hálás vagyok: jelenlétetek és imátok nagy vigaszt és bátorítást jelent számomra.
Ferenc pápa pápai szolgálatának egyik fő erőssége az egyetemes testvériségre való törekvés volt. Ezen a téren a Szentlélek valóban „késztette” őt arra, hogy nagy lépésekben vigye előre azokat a nyitásokat és kezdeményezéseket, amelyeket a korábbi pápák – különösen Szent XXIII. János óta – elindítottak. A Fratelli tutti [Mindnyájan testvérek]pápája mindaz ökumenikus utat, mind a vallásközi párbeszédet előmozdította, és ezt mindenekelőtt a személyközi kapcsolatok ápolásával tette, mégpedig úgy, hogy – az egyházi kötelékek bármiféle csorbítás anélkül – a találkozás emberi vonatkozása kapjon mindig hangsúlyt.
Isten segítsen bennünket, hogy tanúságtételét megbecsüljük!
Megválasztásomra az első nikaiai (niceai) egyetemes zsinat ezerhétszázadik évfordulóján került sor. Az a zsinat mérföldkövet jelent annak a hitvallásnak a megfogalmazásában, amelyen az összes keresztény egyház és egyházi közösség osztozik. Miközben úton vagyunk a keresztények közötti teljes közösség helyreállítása felé, elismerjük, hogy ez az egység csakis hitben való egység lehet. Róma püspökeként egyik elsődleges feladatomnak tekintem, hogy törekedjek a teljes és látható közösség helyreállítására mindazok között, akik ugyanazt az Atya, a Fiú és a Szentlélek Istenben való hitet vallják.
Az egységre való törekvésre mindig is gondom volt, amiről a püspöki szolgálatra választott jelmondatom is tanúskodik: In Illo uno unum – ez Hippói Szent Ágoston megfogalmazása, mely arra emlékeztet, hogy bár sokan vagyunk, „abban az Egyben – azaz Krisztusban – egyek vagyunk” (Zsoltármagyarázatok, 127, 3).
A közösség ugyanis annyiban valósul meg közöttünk, amennyiben az Úr Jézus felé mint közös pont felé tartunk. Minél hűségesebbek vagyunk hozzá és minél jobban engedelmeskedünk neki, annál nagyobb egység jön létre közöttünk.
Ezért keresztényként mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy imádkozzunk és együtt dolgozzunk azért, hogy lépésről lépésre elérjük ezt a célt, mely igazából a Szentlélek munkája, és az is marad.
Tudatában annak, hogy a szinodalitás és az ökumenizmus szorosan összekapcsolódik, szeretnélek biztosítani benneteket arról a szándékomról, hogy folytatom Ferenc pápa elkötelezett munkáját, melyet a Katolikus Egyház szinodális jellegének előmozdítása és ökumenikus téren egy mind nagyobb mértékű szinodalitás új, konkrét formáinak kialakítása érdekében végzett.
Közös utunkat tágabb értelemben is lehet és kell értenünk, mindenkit bevonva, az említett emberi testvériség szellemében. Ma a párbeszéd és a hídépítés idejét éljük. Ezért
örülök és hálás vagyok a többi vallási hagyomány képviselőinek jelenlétéért, akik osztoznak Istennek és az ő akaratának keresésében, mely mindig és kizárólag szeretetet és életet adó akarat a férfiak, a nők és az összes teremtmény számára.
Ti tanúi voltatok Ferenc pápának a vallásközi párbeszéd érdekében tett jelentős erőfeszítéseinek. Szavai és tettei révén új perspektívákat nyitott a találkozásra, hogy előmozdítsa „a párbeszéd kultúráját mint utat; az együttműködést mint magatartást; a kölcsönös megismerést mint módszert és kritériumot” (Dokumentum az emberi testvériségről a világbéke és a békés együttélés érdekében, Abu-Dzabi, 2019. február 4.). Köszönetet mondok a Vallásközi Párbeszéd Dikasztériumának azért az alapvető szerepért, amelyet ebben a türelmes munkában játszik, mely olyan találkozók és konkrét eszmecserék ösztönzésére irányul, amelyek az emberi testvériségen alapuló kapcsolatok építését célozzák.
Külön is szeretném köszönteni zsidó és muszlim fivéreinket és nővéreinket. A kereszténység zsidó gyökerei miatt minden keresztényt különleges kapcsolat fűz a zsidósághoz. A Nostra aetate zsinati nyilatkozat hangsúlyozza a keresztények és zsidók közös lelki örökségének nagyságát, s egymás megismerésére és megbecsülésére buzdít (4. pont).
A keresztények és zsidók közötti teológiai párbeszéd mindig fontos marad, és azt nagyon szívemen viselem. Ezekben a konfliktusokkal és meg nem értésekkel terhelt nehéz időkben is lendületesen folytatnunk kell értékes párbeszédünket.
A Katolikus Egyház és a muszlimok közötti kapcsolatokat a párbeszéd és a testvériség iránti növekvő elkötelezettség jellemzi, melyet e fivéreink és nővéreink iránti megbecsülésünk táplál, „akik az egy élő és önmagában létező, irgalmas és mindenható Istent imádják, ki a mennynek és a földnek Teremtője, aki szólt az emberekhez” (uo.3). Ez a kölcsönös tiszteleten és a lelkiismereti szabadságon alapuló megközelítés szilárd alapot ad ahhoz, hogy hidakat építsünk közösségeink között.
Szeretném kifejezni köszönetemet mindnyájatoknak, más vallási hagyományok képviselőinek, a találkozón való részvételetekért és a békéhez való hozzájárulásotokért. Ebben az erőszakkal és konfliktusokkal sújtott mai világban az itt képviselt közösségek mindegyike közösbe adja a maga bölcsességét, együttérzését és az emberiség javára és a közös otthon megőrzésére irányuló munkáját.
Meggyőződésem, hogy ha egyetértők leszünk és megszabadulunk az ideológiai és politikai kényszerektől, akkor hatékonyan tudunk nemet mondani a háborúra és igent a békére, nemet a fegyverkezési versenyre és igent a leszerelésre, nemet az embereket és a földet elszegényítő gazdaságra és igent az átfogó fejlődésre.
Testvériségünk tanúságtétele, melyet remélhetőleg hatékony gesztusokkal tudunk majd megmutatni, minden bizonnyal hozzá fog járulni egy békésebb világ építéséhez, ahogyan azt szívében minden jóakaratú férfi és nő kívánja.
Kedves barátaim, még egyszer köszönöm közelségeteket. Kérjük szívünkben Isten áldását: végtelen jósága és bölcsessége segítsen bennünket abban, hogy az ő gyermekeiként és egymás testvéreiként éljünk, hogy növekedjen a remény a világban! Köszönöm! Szívből köszönöm!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír