León de Perú – Közzétették a XIV. Leó pápa perui éveiről szóló filmet
A film interjúkkal, felvételekkel és képekkel a Chulucanas, Trujillo, Chiclayo, Callao és Lima útvonalon követi nyomon Robert Francis Prevost, a későbbi XIV. Leó pápa életét és munkásságát, amelynek fontos részét alkotja az Ágoston-rendieknél végzett képzés, az árvizek és járványok idején a lakosságnak nyújtott segítség, a fiatalok és családok körében folytatott plébániai élet, az ingyenkonyhák szervezése és az emberkereskedelem elleni küzdelem.
León de Perú (a cím egyszerre jelenti: Perui Leó és Peru oroszlánja) címmel készített dokumentumfilmet a Kommunikáció Dikasztériuma Robert Francis Prevost perui éveiről. A filmet – amelynek elkészítésében a Vatican Media újságírói: Salvatore Cernuzio, Felipe Herrera-Espaliat és Jaime Vizcaíno Haro működtek közre – június 20-án, pénteken tették közzé.
Pénteken 16 órakor a Vatikáni Filmarchívumban levetítették a dokumentumfilmet, majd egy órával később közzétették a vatikáni médiacsatornákon is. (A spanyol nyelvű videó olasz és angol felirattal érhető el, magyar nyelvű felirattal egyelőre nem – a szerk.)
„A perui pápa! A perui pápa!” Peruban mindenki XIV. Leó pápáról beszél. Mindenki szeretettel és nosztalgiával idézi fel személyiségét, emlékezve a tőle kapott jóra. Miközben a riportban megkérdezettek az új pápa iránti határtalan szeretetről tanúskodnak, kicsit háttérbe szorul a szegénység, a bizonytalanság, a környezetszennyezés és a bűnözési ráta növekedése, ami az utolsó öt évben az országban már meghaladta a 70 százalékot, ezért már kerülni kell, hogy este egyedül menjen ki valaki az utcára, mert veszélyessé vált.
A peruiak számára „lényegtelen”, hogy Leó pápa Chicagóban született
„A pápa perui!” A latin-amerikai ország lakói számára elhanyagolható az a tény, hogy Robert Francis Prevost Chicagóban született. „A pápa perui” – mondják ezt mindannyian, különösen az ország északi részén. Az viszont egyáltalán nem elhanyagolható, hogy aki 2025. május 8-án XIV. Leó pápa lett, mintegy húsz éven át végezte missziós munkáját Chulucanasban, Trujillóban, apostoli kormányzóként Callaóban, majd püspökként Chiclayóban szolgált.
Az Ágoston-rendi misszionárius mély nyomot hagyott a latin-amerikai országban, a zene, az öröm, a befogadás földjén, amely olyan természeti szépségekkel rendelkezik, mint a Machu Picchu, az Andok hegyvonulata, a perui Amazonas-medence esőerdeje, és mint az »overturism« – a „túlturizmus” – által ostromolt egyéb helyszínek. De az ország a mélyszegénység és a lepusztultság helye is. Rossz állapotú, göröngyös és poros utak, fából és téglából készült kis házak, amelyeket iszapkeverékkel ragasztottak össze; néhány közülük színes, mintha a legókockákból állították volna össze őket. Máshol a szegények végtelen sorokban kopogtatnak a plébániákon berendezett étkezdék ajtaján.
Egyre nőnek a nyomornegyedek
A nyomornegyedek – amelyeket itt pueblo nuevónak, új városnak neveznek – egyre jobban elterjednek. A száraz éghajlat égeti a tetőlemezeket, és az egyetlen vízforrás a „községháza”.
Most a pápa fényképe díszíti a hámló falú, sárgás színű kis templomokat: szerzetesnővérek és szerzetesek házai, a gyarmatosítás idejét idéző szent épületek, ékszerekkel díszített Szűz Mária- és Krisztus-szobrokkal, amelyek valódi haját fiatal lányok adományozták. A templomokban az oltárokat a barokk kézművesség jellegzetes intarziái gazdagítják.
Robert Prevost egy népkonyha építésénél
Robert Prevost Ágoston-rendi szerzetes mindig a szükséget szenvedők segítségére sietett
Ezen a mély különbségekkel és ellentmondásokkal teli, ugyanakkor annyi emberséggel, annyi életörömmel és a mások iránti elkötelezettséggel jellemezhető helyen Robert Prevost közel huszonkét éven át képezte magát és rendtársait, beszélt, tanított, viccelődött és énekelt. Szentmiséket mutatott be és lelkigyakorlatokat szervezett szexmunkások csoportjainak, az emberkereskedelem női áldozatainak, hogy meghallgassa problémáikat, és segítsen nekik, hogy ki tudjanak lépni a végzetes körforgásból.
Szandálban járta végig a szeméttel teli sugárutakat, a tengervíz áradásával járó El Niño jelenség idején pedig sárba süppedő csizmában kereste fel a híveket, családokat, padlóburkolat nélküli termekben mutatott be szentmisét, áldoztatott, bérmált. Szegények számára szervezett étkezdéket más szegények házában vagy plébániákon. Megafonnal járta körbe a rábízott kerületeket, hogy hívja az embereket: vegyenek részt a vasárnapi szentmisén. A perui hívek elmondták, hogy mindig komoly, de mindig derűlátó is volt, arcán a szokásos kedves mosollyal, mindig figyelmesen fordult mindenki és minden felé.
A Callao peremvidékén található Pachacutéc kerülete
Olyan plébános volt, aki az imádságnak és a kánonjog tanulmányozásának szentelte idejét, ahogy azt a trujillói szobájában lévő éjjeliszekrényén lévő könyve is tanúsítja, amit a rendtársai érintetlenül hagytak. Egyben olyan lelkipásztor volt, aki mindig készen állt arra, hogy segítsen.
A koronavírus-járvány tetőpontján a Callao peremvidékén található nyomorúságos Pachacutéc kerületében négyezer csirkét és sertést küldött a plébániára, hogy enyhítse az éhségét azoknak, akiknek nem volt sem ennivalójuk, sem munkájuk. Kész volt arra, hogy pizzát süssön a többi Ágoston-rendi szerzetessel együtt, és arra is, hogy elfújja a gyertyákat egy születésnapi tortán, miközben a perui népi kultúra szerves részét képező néptánc énekét, a Marinerát dalolja. Olyan lelkipásztor volt, aki készen állt mindig, hogy egyedül elinduljon autójával, és negyedről negyedre haladva Szűzanya-szobrokat áldjon meg, vagy fiatalokkal ebédeljen, akik az utolsó percben hívták meg. Készen állt arra, hogy esőkabátjában és csizmájában a súlyos áradás sújtotta utcákon segítsen azoknak a családoknak, akiknek mindenét elvitte a csaknem két méter magasságú árvíz.
Roberto atya perui hívekkel ünnepel
A perui hívek ma is Roberto atyának hívják XIV. Leó pápát
„El padre.” „Az atya.” Nagyon kevesen vannak a szerzetesek, papok, hívők, családok, fiatalok és a szegény között, akik XIV. Leó pápának hívják Péter új utódját. Ő még mindenki számára Roberto atya; legfeljebb annyit tesznek hozzá, hogy »monsignore«.
León de Perú. XIV. Leó pápa egy „oroszlán”, név szerint és lélekben; Peruból, mert a pápa perui – „El Papa es peruano”, ahogy az ottani hívek soha nem szűnnek meg ismételgetni.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó és videó: Vatican News
Magyar Kurír