Magyar hajléktalanok Bécsben
A szlovákok után a magyaroké az EU-ból érkezett legnagyobb hajléktalancsoport Ausztriában. Többnyire egy jobb élet reményében jönnek, gyakran mégis az utcán kötnek ki.
Körülbelül 11 000 hajléktalan és lakással nem rendelkező embert regisztráltak 2024-ben Bécsben, de megbízhatóan pontos adatok nem állnak a segítő szervezetek rendelkezésére. Ugyanakkor az úgynevezett „téli csomag” alapján, amelyet a Bécsi Szociális Alap (Fonds Soziales Wien – FSW) finanszíroz és koordinál, legalább az arányokra lehet következtetni: a téli időszakban a hajléktalanszállásokat igénybe vevő emberek körülbelül 18 százaléka osztrák állampolgár, 58 százalék érkezik valamelyik EU-s országból. Első helyen állnak a szlovákok, őket követik a magyarok, majd a románok. (Bécs „téli csomagja” a hideg hónapokra szabott humanitárius szükségintézkedés, lényege röviden az, hogy télre átmenetileg megnövelik a szükségszállások számát, amelyek a szociális ellátásra nem jogosultak számára is elérhetők.)
Markus Hollendohner, a városi segélyalap vezetője szerint összetett okok miatt köt ki egy külföldi hajléktalan ember Bécsben, ugyanakkor „az, hogy szomszédos európai országokban kriminalizálják a hajléktalanságot, az egyik olyan ok, ami miatt a hajléktalan vagy otthontalan emberek megváltoztatják a lakóhelyüket”.
Emlékeztetőül: Magyarországon 2012 tavasza óta büntethető a hajléktalan életvitel közterületen. Az Országgyűlés 2018 nyarán fogadta el az Alaptörvény és a szabálysértési törvény módosítását, melynek értelmében országszerte tiltottá, elzárással büntethetővé vált a közterületi hajléktalanság. A módosítással szemben hazai és nemzetközi civil szervezetek is felszólaltak, ahogy az ENSZ lakhatási jogokkal foglalkozó jelentéstevője is. A törvény jelenleg is érvényben van.
Bécs komolyan veszi a társadalom peremén élő embereket, a számok is mutatják: 2023-ban 12 750 ember élt a bécsi hajléktalanellátó szolgálatok szolgáltatásaival. A város az előző évben mintegy 142 millió eurót költött erre.
Az évek során összegyűlt tapasztalat alapján mára kikristályosodott az itt dolgozók számára, ki a klienskörük:
- munkavállaló migránsok, akiknek sok esetben van otthon lakhatásuk és akár családjuk is, csak Bécsben szeretnének munkát találni;
- szegénységi migránsok: ők azok, akik a hazájukban már olyan mélyszegénységben élnek, hogy egyszerűen nem tudnak tovább maradni, mivel semmilyen kilátásuk nincs a jövőre nézve;
- tartósan hajléktalan emberek: ők általában a szomszédos országokból érkeznek Bécsbe és már nagyon régóta élnek ott hajléktalanként;
- átmenetileg Bécsben tartózkodó hajléktalan emberek, akik gyakran hamis munkaígéretnek bedőlve kerülnek az utcára.
Az utóbbi esettel gyakran találkoznak a tanácsadók: „Minden héten van nem is egy ilyen kliensem. Érdekes, hogy szinte mindig a Facebookon ígérnek nekik valamilyen munkát. Ilyenkor az ember kiutazik a saját pénzéből, aztán áll a Hauptbahnhofon nyelvtudás és helyismeret nélkül, vár, és végül nem jön érte senki. Ilyenkor gyakran az egyik parkban alszik és általában néhány napon belül tudomást szerez rólunk.” Őket általában azzal segíti a segélyszervezet, hogy megvásárolja a hazaútra szóló vonatjegyüket (a hazatérést egyetlen alkalommal segíthetik, a szabályokat szigorúan betartják).
A magyarok száma nemcsak a statisztikában növekszik: „Évről évre több a magyar ember. Van olyan apa és fia, aki már sokadik éve jön, már ismerősként üdvözöljük őket.”
Összegzésképp azt mondja, hogy nem lehet erről a témáról beszélni anélkül, hogy ne említenénk meg Magyarország szerepét: „Nem véletlenül érkeznek Magyarországról az emberek Ausztriába: a politika, a társadalom elfeledkezett a legelesettebb csoportokról” – mondja. A magyar döntéshozók felelőssége szerinte éppen ezért elvitathatatlan. Ugyanakkor a magyar hajléktalanellátásban dolgozó szociális munkások erőfeszítéseit nagyra tartja, és mivel kapcsolatban állnak, valamelyest rá is lát a munkájukra: „Biztosan állíthatom, hogy sem szakmailag nincsenek egy centivel sem mögöttünk, sem pedig tenni akarás és motiváció terén. A lehetőségeik, a pénz és a teljesíthetetlen elvárások korlátozzák őket; ezek lehetetlenítik el a tevékeny munkájukat.”
(telex.hu)