XIV. Leó pápa: Isten sosem fordít hátat, amikor hozzá fordulunk
Július 27-én, az évközi idő 17. vasárnapján délben a Szentatya – miután visszatért rövid Castel Gandolfó-i nyaralásáról – ismét a vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobájának ablakából imádkozta el az Úrangyalát a Szent Péter téren összegyűlt hívőkkel, zarándokokkal. A mise evangéliumáról elmélkedve a bizalommal teli, gyermeki, kitartó ima fontosságáról szólt. Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közöljük.
Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!
A mai evangélium arról szól, hogy Jézus megtanítja tanítványainak a Miatyánkot (vö. Lk 11,1–13), azt az imát, amely az összes keresztényt összekapcsolja.
Ezzel az imával az Úr arra biztat bennünket, hogy amikor Istenhez fordulunk, szólítsuk őt „abbának”, „papának”, mint a gyermekek, azzal a magatartással, amelyet a következő kifejezésekkel lehet leírni: „egyszerűség, gyermeki bizalom, örvendező biztonság, alázatos merészség és annak bizonyossága, hogy szeretnek bennünket” (A Katolikus Egyház katekizmusa, 2778).
A Katolikus Egyház katekizmusa nagyon szép kifejezéssel mondja erről: „Úr imádsága által az Atya kinyilatkoztatásával együtt önmagunkról is kinyilatkoztatást kapunk” (2783). És ez igaz: minél nagyobb bizalommal imádkozunk a mennyei Atyához, annál inkább felfedezzük, hogy az ő szeretett gyermekei vagyunk, és annál jobban megismerjük szeretetének nagyságát (vö. Róm 8,14–17).
A mai evangélium pedig néhány szuggesztív képpel írja le Isten atyai tulajdonságait: először annak a férfinak a képével, aki felkel az éjszaka közepén, hogy segítsen barátjának egy váratlan vendég fogadásában; azután az apa képével, aki azon van, hogy gyermekeinek jó dolgokat adjon.
Ezek a képek arra emlékeztetnek bennünket, hogy
Isten sosem fordít hátat nekünk, amikor hozzá fordulunk,
akkor sem, ha későn kopogtatunk az ajtaján, sőt akkor sem, ha hibáztunk, ha mulasztottunk, ha kudarcot vallottunk, s akkor sem, ha ahhoz, hogy fogadjon bennünket, „fel kell ébresztenie” a házban alvó gyermekeit (vö. Lk 11,7). Sőt, az Egyház nagy családjában az Atya nem habozik mindannyiunkat részesévé tenni szeretete összes kinyilvánításának.
Az Úr mindig meghallgat bennünket, amikor imádkozunk hozzá, és ha néha nehezen érthető időben és módon válaszol, az azért van, mert felfogásunkat meghaladó nagyobb bölcsességgel és gondviseléssel cselekszik.
Ezért az ilyen időszakokban se hagyjuk abba az imádkozást, a bizakodó imádkozást: benne mindig fényre és erőre lelünk.
Az Miatyánk imádkozásával azonban nemcsak az istengyermekség kegyelmét ünnepeljük, hanem azt is kifejezzük, hogy elkötelezzük magunkat ennek az ajándéknak a viszonzására azáltal, hogy Krisztusban testvérként szeretjük egymást. Az egyik egyházatya ezzel kapcsolatban azt írja: „Amikor Istent »Atyánknak« szólítjuk, emlékeznünk kell arra, hogy gyermekeiként kell viselkednünk” (Szent Cyprianus: De dominica Oratione, 11), egy másik egyházatya pedig hozzáteszi: „Nem nevezhetitek Atyátoknak a minden jóság Istenét, ha kegyetlen és embertelen a szívetek; mert akkor nincs rajtatok a mennyei Atya jóságának jegye” (Aranyszájú Szent János: De angusta porta et in Orationem dominicam, 3).
Nem imádkozhatunk Istenhez mint „Atyánkhoz”, ha aztán kemények és érzéketlenek vagyunk másokkal. Inkább hagyjuk magunkat átalakítani az ő jóságától, türelmétől, irgalmától, hogy arcunk visszatükrözze az ő arcát!
Kedves testvéreim, a mai liturgia – imádságban és szeretetben – arra hív, hogy
érezzük magunkat szeretve, és szeressünk úgy, ahogy Isten szeret bennünket: készségesen, tapintatosan, figyelmesen, számítás nélkül.
Kérjük Mária segítségét, hogy tudjunk válaszolni a megszólításra, hogy kinyilvánítsuk az Atya arcának gyengédségét!
*
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Ma tartjuk a nagyszülők és az idősek ötödik világnapját, melynek témája: „Boldog, aki nem vesztette el a reményt.”
Nagyszüleinkre és az idősekre úgy tekintsünk, mint a remény tanúira, akik képesek megvilágítani az új nemzedékek útját. Ne hagyjuk őket magukra, hanem kössünk velük szeretet- és imaszövetséget!
Szívem közel van mindazokhoz, akik bárhol a világon konfliktusoktól, erőszakos cselekményektől szenvednek. Különösen imádkozom a thaiföldi-kambodzsai határvidéken zajló összecsapásokban érintett emberekért, különösen az elköltözni kényszerült gyermekekért és családokért. A Béke Fejedelme ösztönözzön mindenkit a párbeszéd és a megbékélés keresésére!
Imádkozom az erőszak áldozataiért Szíria déli részén.
Nagy aggodalommal követem a rendkívül súlyos humanitárius helyzetet Gázában, ahol a civil lakosság éhezik, és továbbra is erőszaknak és halálnak van kitéve. Megismétlem sürgető felhívásomat a tűzszünetre, a túszok szabadon bocsátására és a humanitárius jogok teljes tiszteletben tartására. Minden embernek Istentől kapott elidegeníthetetlen méltósága van: arra buzdítom a feleket az összes konfliktusban, hogy ismerjék el ezt a méltóságot, és hagyjanak fel minden vele ellentétes cselekedettel. Arra buzdítok, hogy békés jövőről tárgyaljanak minden nép számára, és utasítsanak el mindent, ami azt veszélyeztetheti.
Máriára, a béke királynőjére bízom a konfliktusok ártatlan áldozatait és azokat az országvezetőket, akiknek hatalmukban áll véget vetni ezeknek.
Üdvözlöm a Radio Vaticanát, Vatican Newst, mely a jubileum idején, hogy közelebb lehessen a hívőkhöz és a zarándokokhoz, egy kis standot nyitott az Osservatore Romanóval közösen a Bernini-oszlopok alatt. Köszönöm a sok nyelven nyújtott szolgálatot, mely a pápa hangját elviszi a világba. És köszönetet mondok az összes újságírónak, akik hozzájárulnak a békét és az igazságot szolgáló kommunikációhoz.
Üdvözöllek mindannyiatokat, akik Olaszországból és a világ számos tájáról érkeztetek. Külön is köszöntöm a San Cataldo-i nagyszülőket, az európai fiatal kapucinus szerzeteseket, a Grantorto-Carturo pasztorális egység bérmálkozóit, a Lucca mellett található Montecarlo fiataljait és a licatai cserkészeket.
Különleges szeretettel üdvözlöm a különféle országokból érkezett fiatalokat, akik a „fiatalok jubileuma” alkalmából gyűltek össze Rómában. Kívánom, hogy ez mindannyiuk számára alkalom legyen a Krisztussal való találkozásra, és hogy ő megerősítse őket hitükben s az ő hiteles követése melletti elkötelezettségükben.
[Angolul] Üdvözlöm a New Jersey államban található Kearny-ből érkezett hívőket, a Catholic Music Award csoportot és az EWTN nyári akadémiáját. Különleges szeretettel üdvözlöm a különféle országokból érkezett fiatalokat, akik a „fiatalok jubileuma” alkalmából gyűltek össze Rómában. Remélem, hogy ez mindannyiatok számára alkalom lesz a Krisztussal való találkozásra, s ő megerősít benneteket hitetekben és az ő hiteles követése melletti elkötelezettségetekben.
[Spanyolul] Különleges szeretettel üdvözlöm a különféle országokból érkezett fiatalokat, akik a „fiatalok jubileuma” alkalmából gyűltek össze Rómában. Remélem, hogy ez mindannyiatok számára alkalom lesz a Krisztussal való találkozásra, s ő megerősít benneteket hitetekben és az ő hiteles követése melletti elkötelezettségetekben.
[Ismét olaszul] Ma este lesz a „fiumarola” „Mária-felvonulás” a Tiberis folyón: kívánom, hogy ennek a szép máriás hagyománynak a résztvevői megtanulják Jézus anyjától az evangélium megélését a mindennapokban!
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír