Újabb evolúciós tantétel dőlt meg
Képzeljük el azt a helyzetet, hogy kétmillió évvel ezelőtt egy dél-afrikai völgyben három különböző hominida sétálhatott ugyanazokon az ösvényen, ihatott ugyanabból a folyóból és kereshetett táplálékot ugyanazokban az erdőkben. Az egyik törékeny testű, majomszerű lény volt nagy aggyal, a másik erőteljes állkapcsával diót is tört, a harmadik pedig már emberszerű testalkattal rendelkezett – és ő lett a mai ember közvetlen őse. Ez nem sci-fi, hanem a valóság: a Dél-Afrikában végzett legújabb ásatások bebizonyították, hogy őseink sokkal összetettebb és sokszínűbb közösségekben éltek, mint azt valaha is gondoltuk.
Afrikában található a legtöbb ősembermaradvány, ugyanakkor a Science magazin új cikke szerint kétmillió évvel ezelőtt több hominida is egymás mellett élhetett a területen. Az emberiség bölcsőjében folytatott kutatásokból kiderült, hogy három különböző ősembertípus maradványait találták meg ugyanabban a mocsaras völgyben.
Kromdraai Dél-Afrikában található, ahol a paleontológusok két csecsemő állkapocscsontját fedezték fel. A két maradvány mindössze 30 centiméterre hevert egymástól kétmillió éven keresztül, de az egyik más hominida típushoz tartozott: a Paranthropus robustushoz.
A harmadik jelentős felfedezés egy 2019-ben talált koponya volt, amely szintén ugyanazon a területen, de néhány méterrel arrébb, valószínűleg valamivel régebbi üledékrétegben feküdt: ez a maradvány pedig egy harmadik ősembertípushoz, az Australopithecushoz tartozhat.
Dél-Afrika: az emberiség bölcsője
Az emberiség bölcsőjének azt a paleoantropológiai lelőhelyet nevezik, amely mintegy 50 kilométerre északnyugatra fekszik Johannesburgtól, a Dél-afrikai Köztársaságban, Gauteng tartományban. Az UNESCO által 1999-ben világörökségi helyszínné nyilvánított terület a világ legnagyobb ismert ősembermaradványainak ad otthont.
A Chatham Egyetem kutatója, Kevin Hatala paleoantropológus szerint ez a terület egykor kiváló otthonnak bizonyult. A hominidák egy folyóvölgyben éltek, ahol bőséges vízforrás, vadak és gyümölcstermő fák, valamint barlangok voltak, melyek menedékként szolgáltak. Mit tudunk a három ősembertípusról?
Australopithecus
A tudósok úgy vélik, hogy ez az ősembertípus mintegy 2 millió évvel ezelőtt halhatott ki. Már két lábon járt, és agytérfogata nagyobb volt, mint a csimpánzoké, azonban nem világos, hogy milyen kapcsolatuk volt a mai, modern emberrel.
Paranthropus robustus
Ezt nem tekintik a kutatók a modern ember közvetlen ősének, egy kihalt mellékágként határozzák meg, amely nagy, erős állkapcsáról és fogairól volt ismert, melyekkel magvakat, gyökereket és gumókat is el tudott rágni. A tanulmány szerint ez a hominida mintegy kétmillió évvel ezelőtt élt a Földön és 1,2 millió évvel ezelőtt halhatott ki.
2019-ben találtak Swartkransban (Sterkfonstein) teljes Paranthropus robustus csípő-, comb- és sípcsontmaradványt, melyből kiderült, hogy ennek a hominidának a nőstény egyedei igen alacsonyak, páviánméretűek lehettek.
Homo erectus
A felegyenesedett embert a Homo sapiens korai őseként határozták meg, amely már a mai emberhez hasonló testarányokkal rendelkezett, és az első olyan hominida, amely Afrikán kívül is megjelent. A mai Georgia területén is találtak maradványokat, melyek 1,85 millió évesek lehettek, de mintegy 117 ezer évvel ezelőtt Indonéziában is élhettek még.
Közös séta vagy küzdelem?
Kevin Hatala Kenyában folytatott kutatásaiból megállapította, hogy azon a területen két hominida élhetett egymással átfedésben, de megjegyezte, hogy néhány százezer évig Dél-Afrikában is volt elegendő élelemforrás, ami lehetővé tette az együttélést.
Ugyanakkor a tudósok között vita folyik arról, hogy volt-e versengés az egyes hominidák között. A közelmúltban feltárt kenyai maradványok alapján feltételezik, hogy a két ősembertípus különböző módon járt két lábon, ami arra utalhat, hogy a fejlődés más fokán állhattak.
Mind a Paranthropus robustus, mind a Homo erectus maradványok mellett találtak kő- és csonteszközöket, amelyek arra utaltak, hogy már mindkét hominidánál megjelent az eszközhasználat. Ami azért jelentős a tudományos közösség számára, mert ez megkérdőjelezi azt a korábbi nézetet, miszerint csak a Homo nemzetség tagjai voltak képesek eszközhasználatra.
Mindhárom hominida női egyedei kisebb testméretűek voltak, mely miatt David Strait, a Washingtoni Egyetem paleoantropológusa úgy véli, hogy ez olyan társadalmi struktúrákat feltételez, amelyekben a férfiak, a hím egyedek vezették a közösséget.
Új eszközökkel, jobb kormeghatározással és a fogakban található fehérjék és izotópok elemzésével a kutatók összehasonlították a három hominida táplálékait, mozgásukat, valamint alkalmazkodásukat a térség viszonyaihoz.
Mindig új felfedezések jönnek az evolúció kutatásában
Andy Herries, a tanulmány társszerzője szerint már meghaladták azt az elképzelést, hogy amikor egy új faj megjelenik, akkor egy másik kihal. Több felfedezés is történt azóta, mely bizonyította, hogy akár három hominida is egymás mellett élhetett ugyanazon a területen.
A felfedezések tehát arra utalnak, hogy a mai, modern emberek egy szerteágazó családfához tartoznak, és az evolúció története nem egy tiszta, lineáris haladást feltételez.
Az emberiség bölcsőjében folytatott újabb és újabb kutatások tehát mindig friss eredményekkel szolgálnak az emberi evolúcióról. A három hominida együttélése kétmillió évvel ezelőtt azt mutatja, hogy őseink sokkal összetettebb viszonyok között fejlődtek.
A fosszíliák közeli elhelyezkedése ugyanabban a barlangban vagy egy rövid sétán belül arra utal, hogy ezek az ősemberek találkozhattak egymással, vagy legalábbis tudatában voltak egymás létezésének. Ez pedig betekintést nyújt abba, hogy az emberi evolúció egy komplex folyamat volt.
(index.hu)