Észak-koreaiak rabszolgasorsban Oroszországban

• 

Az ukrajnai háború munkaerőhiányhoz vezetett Oroszországban, amit Moszkva humánusnak semmiképp nem nevezhető megoldással igyekszik orvosolni. Pjongcsang jóváhagyásával az oroszok észak-koreai munkások tömegeit irányítják az országba, akiket szinte rabszolgatartási körülmények között dolgoztatnak. A BBC-nek sikerült beszélnie hat ázsiai munkással, akik elárulták, hogy embertelen körülmények között kell küzdeniük az életben maradásért. A beszámolók alapján kirajzolódott a munkatábor modern változata.

Az észak-koreai megszólalók vallomása alapján elénk táruló rendszer megfosztja minden emberi méltóságától a kisembereket, az egyszerű dolgozókat, akik csak szeretnének pénzt keresni kétkezi munkával. Egyikük, Dzsin, elmesélte, hogy a repülőtérről egyenesen az építkezésre kísérték, ahol egy észak-koreai biztonsági ügynök kategorikusan megtiltotta neki, hogy bárkivel beszéljen vagy bármire ránézzen.
„A külvilág az ellenségünk” – hangzott el a figyelmeztetés, mielőtt Dzsint naponta 18 óra munkára kényszerítették az építkezési területen, ahova egy felhőkarcolót álmodtak meg az oroszok (a BBC-n megszólaló munkások neveit a brit közmédia megváltoztatta a saját védelmük érdekében).

A kegyetlen napirend csak a jéghegy csúcsa
A munkások egybevágó vallomásai szerint a munkanap reggel 6-kor kezdődik és másnap hajnali 2-ig tart, és évente mindössze 2 szabadnap engedélyezett nekik.
Tae, aki tavaly megszökött a földi pokolból, így írja le a mindennapokat: „Rossz volt felébredni, mert tudtad, hogy ugyanazt a napot kell újra és újra átélni.” A kezei reggelente megmerevedtek, az izomláz miatt képtelen volt rendesen mozgatni őket az előző napi munka után.
Csan, egy másik túlélő a következőkre emlékszik: „Egyesek elhagyták a munkaterületüket, hogy nappal aludjanak, olyan is volt, aki annyira fáradt volt, hogy állva aludt el. A felügyelők általában megtalálták és jól megverték őket. Szó szerint úgy éreztük, hogy haldoklunk.”

Életveszélyes körülmények között kell dolgozni
„A körülmények valóban szörnyűek. A munkások rendkívül veszélyes helyzeteknek vannak kitéve. Éjszaka lekapcsolják a villanyt, és sötétben dolgoznak, a feletteseik minimális biztonsági felszereléssel látják el őket” – mondta Kang Dong Van professzor, a dél-koreai Dong-A Egyetem kutatója, aki többször is Oroszországba utazott, ahol észak-koreai munkásokkal készített interjúkat.
A munkásokat folyamatosan megfigyelik az építkezéseken, gyakorlatilag nincs magánéletük, lassan már azt sem tudják, mi az a privát szféra.
Piszkos, túlzsúfolt konténerekben alszanak bogarak között, vagy befejezetlen lakások padlóján, ahol ponyvákkal próbálják távol tartani a hideget.
Nam, az egyik munkás, egyszer négy métert zuhant az építkezésen, aminek nyomán súlyos zúzódásokat szenvedett az arcán, de a felügyelői még akkor sem engedték meg neki, hogy bemenjen a kórházba.

A pénzről is hazudnak nekik
Bár ezek a külföldi munkák Észak-Koreában rendkívül vonzóak, mivel jobb fizetéssel kecsegtetnek, mint az otthoni munkalehetőségek, a valóság mást mutat. A keresetek zömét „hűségdíj” címén közvetlenül az észak-koreai államnak küldik el az oroszok. A maradékot – általában havi 100-200 dollár – csak azután tehetik zsebre a munkások, hogy hazatérnek az anyaországukba. Már akinek ez sikerül.
Amikor Tae rájött, hogy a más országokból érkező ázsiai munkások ötször többet keresnek harmadannyi munkáért, mint ők, elszégyellte magát. „Úgy éreztem, mintha egy munkatáborban lennék; egy börtön volt az, csak rácsok nélkül.”
Dzsinbe pedig beleégett, hogy más munkások rabszolgának nevezték őket: „Nem vagytok férfiak, csak beszélni tudó gépek” – gúnyolódtak rajtuk.

Valakinek összejött a szökés
A rabszolgasorba taszított munkásoknak azt is megtiltották, hogy telefonáljanak, de néhányuk hozzájutott a technológiához, és használt okostelefonok segítségével megszervezték a saját szökésüket.
Ők a megtakarításukból vették az eszközöket, ugyanis napi juttatásban azért részesültek, pár rubelt hozzájuk vágnak a munkanapok elején, hogy tudjanak venni maguknak cigarettát és alkoholt.
Tae is szerzett magának egy leharcolt mobilt, amikor nem látták, azonnal felment a YouTube-ra, így tudta meg, mennyit keresnek a dél-koreai munkások.
Egy éjszaka a kevés holmiját belegyömöszölte a szemeteszsákba, párnát dugott az ágynemű alá, hogy az őrök azt higgyék, még mindig ott alszik a helyén, majd kisurrant az építkezésről. Nagy nehezen fogott egy taxit, és állítólag több ezer kilométert utazott Oroszországban, míg végül találkozott egy ügyvéddel, akinek megesett a szíve rajta, és segített neki eljutni Szöulba.

A birodalom bosszúja
A szökések megakadályozása érdekében az őrök tovább nyirbálták a munkások amúgy is korlátozott szabadságát. Kang professzor szerint az elmúlt évben gyakoribbá váltak az ideológiai képzések, és azok a „szeánszok”, ahol a munkásoknak hűséget kell fogadniuk Kim Dzsongun észak-koreai vezetőnek, és színt kell vallaniuk az elkövetett hibáikról.
Régebben volt rá példa (igaz, nagyon ritkán), hogy a munkások kimenőt kaptak, a szökések óta viszont tilos elhagyniuk az építkezés területét. „A csoportokra osztott munkásokat korábban havonta egyszer kiengedték, de mostanában az ilyen típusú túrák száma szinte nullára csökkent” – tette hozzá a professzor.

Riasztó számok
Dél-koreai hírszerzési források szerint Pjongcsang tavaly több mint 10 ezer munkást irányított Oroszországba, ez a szám idén akár az 50 ezret is elérheti. Az orosz kormányzati adatok szerint 2024-ben több mint tizenháromezer észak-koreai lépett be az országba – ez tizenkétszeres növekedés az előző évhez képest.
Bár az ENSZ 2019-ben betiltotta az észak-koreai munkások alkalmazását, Oroszország diákvízumok osztogatásával próbálja kijátszani a szankciókat.

A munkaerőhiány nem szűnik meg egyik napról a másikra
Andrej Lankov, a szöuli Kookmin Egyetem professzora és politológusa szerint egyértelmű, hogy az ukrajnai háború miatt Oroszország súlyos munkaerőhiánnyal küzd, így az észak-koreai munkások kapóra jönnek neki. „Olcsók, szorgalmasak és nem okoznak gondot” – mondta a vendégmunkásokról Lankov.
Ami biztos, hogy 5000 észak-koreait küldenek Kurszk újjáépítésére, akik vélhetően az orosz megszállás alatt álló ukrán területeken is felbukkannak majd.
„Ezek a munkások lesznek Kim Dzsongun és Vlagyimir Putyin háborús barátságának tartós örökségei” – figyelmeztet Lankov, hozzátéve, hogy a munkások a háború vége után sem tűnnek el azonnal.
(index.hu)