Egy halott gyermek feltámasztása

• 

Ez a történet Pio atya szentségének egyik legmegrázóbb és legmélyebb tanúságtétele. Főszereplője egy dél-olaszországi fiatal anya, aki elvesztette gyermekét – egy fiút, aki nagyon fiatalon, valószínűleg csecsemőként halt meg.

A kétségbeesett anya, a gyásztól megtörve, úgy döntött, hogy hosszú utat tesz meg San Giovanni Rotondóba, ahol Pio atya dolgozott. Magával vitte halott fia holttestét, egy takaróba csavarva és egy utazótáskába rejtve. Abban az időben Pio atya híressé vált egész Olaszországban rendkívüli adottságainak – a stigmáknak, az emberek szívében való olvasás képességének és számos csodálatos gyógyulásnak – köszönhetően. Így az anya reménnyel ment, annak ellenére, hogy körülötte mindenki azt mondta neki, hogy ez őrület.
Amikor megérkezett a kapucinus kolostorba, megkereste Pio atyát, és a lábaihoz vetette magát, mondván:
„Atyám, segíts! A fiam meghalt. Imádkozz, hogy Isten csodát tegyen!”
Pio atya egy pillanatra ránézett, majd nyugodtan megkérdezte:
„És hol van a gyermeked?” Kivette a táskát, és óvatosan lehúzta a cipzárját. Szemtanúk és kapucinus testvérek szerint Padre Pio megérintette a gyermeket, megáldotta, és egyszerűen csak annyit mondott:
„Ne sírj. A fiad él.”
Egy pillanattal később halk sikoly hallatszott a táskából – a gyermek életre kelt. A fiú, aki már több órája halott volt, újra lélegezni és mozogni kezdett. Az anya örömében sírt, és a kapucinus testvér, aki figyelte az eseményeket, állítólag szintén sírt. Az egész kolostor megdöbbent, de Padre Pio úgy folytatta a dolgát, mintha mi sem történt volna.
Bár ez a csoda hivatalosan nem szerepel a kanonizációs folyamatban használt csodák listáján, a kapucinusok írásaiban és számos hiteles tanú szóbeli hagyományában nagyon jól dokumentált. A történet az egyik leggyakrabban elmesélt történet lett Pio Istenhez intézett közbenjárásával kapcsolatban.