A természet legjobb rovarírtói
A természet rovarírtói fontosak, hiszen számos madár számára jelentik a fő táplálékot a különböző rovarok, melynek köszönhetően e madárfajok hangsúlyos szerepet töltenek be a rovarkártevők biológiai szabályozásában. Közülük mutatunk be most három olyan fajt, amely toplistás eme tevékenységben.
Fecskék – a természet talán legfőbb rovarírtói
Hazánkban három fecskefaj költ: a füsti fecske, a molnárfecske és a partifecske. Ezek közül a füsti fecske és a molnárfecske kifejezetten kötődik az emberi környezethez, és előszeretettel építi fészkét istállókba, melléképületekbe vagy a házak ereszei alá. A partifecske az előzőknél jóval ritkább, folyópartok melletti homok- vagy löszfalakba vájt üregekben telepesen költ. Vonuló madarak, a telet Afrikában, a Szaharától délre eső területeken töltik.
Becslések szerint egyetlen füsti fecske naponta akár 850 darab rovart (köztük számos nemkívánatos kártevővel és vérszívóval) tüntet el a településekről. Ez azt jelenti, hogy a fecskék a költési időszakukban egyedenként egy kilogramm rovart is képesek elpusztítani a muslicától a szúnyogokon át a legyekig.
Hazánkban minden fecskefaj védett, természetvédelmi értékük 50.000 forint.
Házi rozsdafarkú
Kertünk gyakori lakója ez az apró, ám annál szorgalmasabb madár. Előszeretettel költ az ember közelében, elfoglalhatja az elhagyott fecskefészkeket is, de akár egy esőtől védett gerendán is megtelepszik. Testhossza körülbelül 15 centiméter, súlya 13-19 gramm. Színe szürkés, a farka a nevéhez hűen élénk rozsdavörös. Rövidtávú vonuló, a telet a mediterrán területeken tölti.
Ezek a kedves kis madarak évente két vagy akár három alkalommal is költenek, a fészekalj rendszerint három fiókából áll. Ez idő alatt a szülőpár napkeltétől napnyugtáig fáradhatatlanul hordja az élelmet az éhes szájaknak: naponta akár 380 alkalommal is etethetik őket. Ez egy fészekalj nevelése alatt 6-7 ezer rovart jelent összesen!
A rozsdafarkú hazánkban védett madár, természetvédelmi értéke 25.000 forint.
Gyurgyalag
Egyik legszínpompásabb madarunk, mely a középhegységek zárt erdővel borított területein kívül bárhol megtelepedhet. Régebben elsősorban nagyobb folyók partfalaiban költött, manapság azonban egyre inkább előfordul az emberi környezetben is: homok- és löszfalak, árkok oldalában telepesen költ. Testhossza 27-29 centiméter, tömege 44-78 gramm, teste kékes-zöldes színű, a háta és feje az élénksárgától a vörösig változik, szárnyai zöld és narancs színűek, a torka citromsárga. Jellegzetes hangjukat akkor is hallhatjuk, ha magasan felettünk repkednek az égen.
Elsősorban repülő rovarokkal táplálkozik, leggyakrabban hártyásszárnyúakat, azaz darazsakat és méheket zsákmányol, de egyenesszárnyúakat, szitakötőket, lepkéket, poloskákat, bogarakat is szívesen fogyaszt. Mivel a házi méh is az étlapján szerepel, a méhészek nem örülnek a jelenlétének, pedig valójában csak költési időszakban és a méhtelepek közelében lehet számottevő a méhfogyasztása. Érdekesség, hogy a gyurgyalag a fullánkos rovarok potrohát fogyasztás előtt a földhöz vagy valamilyen kemény felülethez üti, dörzsöli, hogy eltávolítsa belőle a fullánkot. Becslések szerint egy madár naponta 200-400 darab rovart is elfogyaszthat.
A gyurgyalag hazánkban 1982 óta fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000 forint.
(green.hu)