Az adókedvezmények csapdája
"Képzeljünk el három édesanyát – mindegyiküknek három gyermeke van. Az első nem dolgozik, mert a három gyerek nevelésének szenteli teljes idejét, vagy nincs a közelben szakmájának megfelelő munkahely, vagy nincs olyan képzettsége, tudása, tapasztalata, amivel annyit keresne, amivel érdemben hozzájárulhatna családja eltartásához. Számára az SZJA-mentesség értéke tehát nulla.
A második édesanya dolgozik, de csak részmunkaidőben. Van piacképes tudása, tapasztalata, de kevés a közelben a kívánságainak megfelelő állás, vagy saját idejéből többet akar áldozni gyermekei nevelésére. Fizetése havi bruttó 300-350 ezer forint, ami után a 15 százalékos mai SZJA-kulcs szerint 45-52,5 ezer forint adót kellene fizetnie. (Az egyszerűség kedvéért a jelenleg érvényes kedvezménytől eltekintek.) Az élethosszig tartó SZJA-mentesség értéke az ő számára tehát nagyjából 50 ezer forint.
A harmadik édesanya jól képzett középvezetői állásban van, fizetése havi bruttó egymillió forint. Neki ezután havi 150 ezer forint adót kellene fizetnie. Az orbáni javaslat alapján az ő jövőbeni nyeresége 150 ezer forint lesz.
A szegény kedvezménye nulla, a nem jómódúé 50, a jómódúé 150 ezer. Éves összesítésben a három érték: nulla, 600 ezer, illetve 1,8 millió forint. A szegény nem kap semmit, a közepes jövedelmű nem többet, mint ma, a magas jövedelmű viszont már a másodikhoz képest is háromszor annyit.
(…)
A szegény, illetve a gazdag családban élő gyerekek között fennálló jövedelmi és vagyoni aránytalanságokat az SZJA-mentesség kitalált rendszere – ahelyett, hogy csökkentené – szélsőségesen tovább növeli.
(…)
Normális társadalomban a gyermekek alkotmányos jogállása abszolút egyenlő, közöttük mindenféle különböztetés elfogadhatatlan. Mivel még az önkényuralmi alaptörvény is kimondja a gyermekek abszolút egyenlőségét, ezért nyilvánvaló, hogy minden olyan megoldás, ami az édesanya jövedelme alapján tesz közöttük sokszoros különbséget, abszolút alkotmányellenes.
Ha a gyermek jövőbeni életútjára vonatkozó esélyek egyenlősége felől közelítjük meg a kérdést, akkor még rosszabb a helyzet. A jóval magasabb jövedelmű szülők eleve jóval magasabb életszínvonalat (jobb lakhatást, magasabb táplálkozási értéket, kulturális közeget, továbbtanulási esélyeket stb.) képesek nyújtani saját gyermekeiknek, mint a (többszörösen) hátrányos helyzetű szülők. Ezeket a különbségeket a gyermeket célzó támogatásoknak nem növelni, hanem érdemben csökkenteni kellene.
A kormány legújabb csodafegyvere ezeket a különbségeket ráadásul nemcsak akkor fokozza, amikor a gyermek még szülei gondozására szorul, hanem akkor is, amikor már nem. A két- vagy háromgyermekes anya a javaslat szerint élete végéig jogosult lesz a teljes adómentességre, tehát még akkor is élvezi a kedvezményeket, amikor gyermeke már felnőtt, saját jogon keres, de ő maga még nem ment nyugdíjba. A jómódúak körében látványosan növekvő várható élettartam közismert tapasztalata azt bizonyítja, hogy sok év van abban a késői felnőttkorban, amikor a gyermek már kirepült a szülői házból, már eltartja önmagát, de a szülő még dolgozik, sőt egyre magasabb jövedelem és vagyon megszerzésére képes. Az elképzelt gyerektámogatási rendszer ebben az életszakaszban a jobb módú szülők teljesen indokolatlan többszörös támogatási rendszerévé változik.
A gyermektámogatási rendszer akkor hatékony, ha célzottan a gyermekek támogatását, életesélyeik viszonylagos kiegyenlítését eredményezi. (Pl.: a gyermekek után járó családi pótlék...)
Végezetül fontos kiemelni, hogy az élethosszig tartó anyai adómentesség folyamatosan jelentős bevételkiesést fog okozni a hazai költségvetésben. Ennek fedezetét a kormány majd más adók és az infláció növelésével bízvást visszaveszi. A később felszaporodó megszorítások az SZJA-mentességből csekély vagy semmi hasznot nem húzó szegény, illetve kevésbé tehetős tömegeket viszont már nemcsak a jómódúakhoz viszonyított helyzetükben érintik hátrányosan, hanem abszolút életszínvonalukat is csökkentik majd.
(Bokros Lajos facebook oldaláról)