Kindelmann Győző: Gondolatok egy imamissziós összefogásról papjainkért és új papi hivatásokért
„NEVEDEN SZÓLÍTOTTALAK, AZ ENYÉM VAGY”
A Szeretetláng Mozgalomban a fenti elnevezéssel egy széleskörű imamissziós összefogást tervezünk papjainkért és a papi hivatásokért. Szeretnénk azonban, ha ez úgy indulhatna el, hogy előtte megismerjük katolikus testvéreink véleményét, javaslatait. Az alábbi írást tehát gondolatébresztésnek szánjuk.
MIÉRT A SZERETETLÁNG MOZGALOM…?
Amellett, hogy több ezer rendszeresen imádkozó személy csatlakozott hozzánk vagy ismert meg bennünket az elmúlt másfél évtizedben, a Szeretetláng Lelki Naplóban már az első üzenetek között ott olvashatjuk az Úr kifejezett óhaját: „Kérjetek tőlem sok buzgó lelkű fiatalt; amennyit akartok, annyit kaptok, mert sok fiatal lelkében él a vágy, csak nem találnak senkit, aki segítsen rajtuk: Ne légy gyenge szívű! A virrasztó imák révén bőséges kegyelmekben részesülhetsz számukra.” (1962. április 10.) Később az Úr felhívja figyelmünket a már felszentelt papokért való felelősségünkre is: „Nemcsak a még el nem indult hivatásokat ajánlom különös figyelmedbe, hanem még inkább a már elindult papi hivatásokért hozz sok áldozatot.” (1964. március 12.)
MIÉRT FONTOSAK EZEK AZ ÜZENETEK?
Ezt igazán akkor értjük meg, ha visszatekintünk a korra, amikor Jézus a szavait hallatta Erzsébet asszony lelkében. A II. Vatikáni Zsinat időszaka ez (1962-1965): a nagy várakozás pillanataié. A Katolikus Egyház súlyos válságba került, s többek között a papi és szerzetesi életben is számos gyengeség és hiányosság került felszínre. Sokan azt gondolták, hogy a Zsinat minden szempontból új tavaszt hoz az Egyház számára, különösen a papi és szerzetesi hivatások terén. Szent XXIII. János pápa a Szentlélek által ihletetten „aggiornamento”-t (megújulást) kért, hogy Krisztus Egyháza betölthesse küldetését a modern világ változásai közepette. Ugyanakkor a Zsinat utáni évtizedek fájdalmas valósága, hogy a hivatásokért – a már meglévőkért és a jövőbeniekért – ma még inkább szükséges imádkoznunk, mint bármikor.
ŐSZINTÉN EL KELL ISMERNI A VALÓSÁGOT
A Napló azon oldalai, amelyek közvetlenül az Istennek szenteltekre vonatkoznak – a papokra és a szerzetesekre –, leplezetlenül őszinte képet rajzolnak elénk. Nagyon erőteljes szavak hangzanak el Urunktól, amelyek arra utalnak, hogy a papság és a szerzetesközösségek jelentős része nem felel meg hivatása követelményeinek. Világszerte papok és Istennek szentelt személyek ezrei hagyják el évente hivatásukat. Sok egyházmegyei és szerzetesi szeminárium bezárta kapuit a jelentkezők hiánya miatt.
A materialista mentalitás előretörése a fiatalokat egy olyan világba sodorta, amelyben a keresztény eszmék háttérbe szorultak. Jézus Krisztus és az Egyház a fiatal katolikusok túlnyomó többsége számára már nem jelent elég nagy eszményt ahhoz, hogy mindenről lemondva rálépjenek az Istennek szenteltség útjára.
A PAPI HIVATÁS KÜLÖNLEGES KEGYELEM
Jézus a Lelki Naplóban a neki szenteltek lelki életének minőségi megújulását kéri, ugyanis ennek hiánya a válság gyökere. Egyúttal azonban tudatosítani kell magunkban, hogy a papi hivatás Isten akarata szerinti megélése és az új hivatások születése egy egészen különleges kegyelem, amelynek ügyét mi mindnyájan segíthetjük imával. Ezért kell Erzsébet asszonynak a szerdát a papi hivatásoknak szentelnie. A hivatás az intenzív ima gyümölcse. Szükséges, hogy az egész Egyház imádkozzon a papjaiért, hogy hűségesek és szentek legyenek, és az Úr küldjön munkásokat aratásába! Ám nemcsak az a fontos, hogy az ima állandó legyen éjjel-nappal, s az Úr méltóképpen megérintse sok fiatal szívét, hanem az is, hogy szó és példa segítse őket hivatásuk felismerésében. A Szeretetláng Szűz Mária nagyszerű eszköze a leendő papi hivatások kialakítására az otthonokban. Hisszük ugyanis, hogy a valóban Jézus Krisztusnak szentelt családokon belül jelennek meg azok a papok, akikre az Egyháznak ma szüksége van.
Kindelmann Győző
koordinátor