Székely János püspök a mértékletességről
"Az én jó Szüleim a mértékletesség szép és vonzó példáját élték elénk, és ezt adták tovább nekünk, a gyermekeiknek. A mi családunkban nem a birtoklás, nem a fogyasztás, nem a csillogás volt az igazi érték. Autónk soha nem volt, és egzotikus nyaralásokra sem mentünk soha. Nálunk az igazi érték a hit volt, a családi esti imák, a zene, a nyelvtudás, a közös kirándulások, a vidám társasjátékok, a meghitt ünnepek.
A mértéktelenség, a habzsolás, a mennyiségi növekedésre való törekvés pontosan ezt veszi el az embertől. Az igazitól foszt meg, és hamis, felszínes csillogást kínál helyette.
Ez a világ Atya, Fiú és Szentlélek örök szeretetéből lett. Az Atya szüntelen mindent odaad a Fiúnak: öröktől fogva mindörökké „szüli” Őt. Bizonyos értelemben az Atya szegény. Semmit sem birtokol. Mindent szüntelenül odaad. A szeretet örök eksztázisában él. A Fiú mindent befogad, és mindent azonnal visszaad az Atyának. Öröktől fogva mindörökké „születik”. Az Atya olyan, mint a Nap, amely minden fényt átad. A Fiú olyan, mint a tükör, amely minden fényt azonnal visszaad. A Szentlélek pedig maga a Fény, amely árad Atya és Fiú között. Ebből a Titokból lett a világ: az atommagok és elektronok tánca, a férfi és a nő szerelme, a nyíló virágok, a nevető gyermekarcok. Ebből a Titokból sarjadt ki a mi életünk is. Arra születtünk, hogy szeressünk, hogy ajándékká tegyük, odaadjuk az életünket.
Egy véges energiaforrásokkal és véges anyagmennyiséggel rendelkező bolygón korlátlan mennyiségi növekedés nem lehetséges. Az emberiségnek nem mennyiségben, nem a GDP és a fogyasztás növelésében kellene növekednie, hanem minőségben: emberi kapcsolatokban, tudásban, művészetekben, játékban, örömben, spiritualitásban.
Boldog Orosz Péter Pál vértanú általában csak egyszer evett naponta. Azt mondogatta, hogy szeretne könnyű lenni, mint a madár, hogy szárnyalni tudjon.
Egy alkalommal egy udvari főember, Arisztipposz azt mondta Diogenésznek, a híres görög filozófusnak, aki éppen egyszerű lencsefőzeléket evett: „– Ha hízelegnél a királynak, nem kellene lencsét enned.” Mire Diogenész így felelt: „– Ha megtanulnál lencsén élni, nem kellene hízelegned a királynak.”
Egy gazdag ember meglátogatott egy híres rabbit. Amikor belépett a rabbi házába, meglepődve látta, hogy a szobában alig van valami: csak egy asztal, egy szék, meg néhány könyv. A gazdag ember megkérdezte: „– Rabbi, hol vannak a bútoraid?” A rabbi visszakérdezett: „– Hát a tieid hol vannak?” A látogató csodálkozva felelte: „– Én átutazóban vagyok.” Mire a rabbi ezt mondta: „– Én is.”
A mértékletesség megajándékoz az igazán lényegessel. Könnyűvé tesz, hogy tudjunk szárnyalni, szeretni. Felszabadít a mások előtti hajbókolás béklyói alól. Emlékeztet arra, hogy csak átutazóban vagyunk ezen a világon.
(„A mértékletesség erénye” című körkérdésre írt válasz a decemberi Vigiliában jelent meg.)