Leó pápa: Kövessük Szent István első vértanú szelídségének és bátorságának példáját!
December 26-án, Szent István diakónusnak, az első vértanúnak az ünnepén a Szentatya a vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobájának ablakából imádkozta el az Úrangyalát a Szent Péter téren összegyűlt hívőkkel és zarándokokkal. Ahogyan Szent István bátor Krisztus-követő volt, úgy kell nekünk is a Krisztust, a közénk született Világosságot választanunk – hangsúlyozta. Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédét közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ma Szent István „születésnapját” ünnepeljük, ahogyan az első keresztény nemzedékek mondták, akik bizonyosak voltak abban, hogy nemcsak egyszer születünk. A vértanúság az égbe való születés: a hívő tekintet ugyanis a halálban sem csupán a sötétséget látja. Anélkül jövünk a világra, hogy azt mi döntöttük volna el, ám később számos olyan tapasztalaton megyünk keresztül, amelyekben
egyre tudatosabban kell a „világosságra jönnünk”, a világosságot választanunk.
Az Apostolok cselekedeteinek elbeszélése arról tanúskodik, hogy akik látták Istvánt a vértanúság felé haladni, meglepődtek az arcából és a szavaiból áradó világosságon. Ezt olvashatjuk: „A főtanács tagjai mind őt figyelték, és olyannak találták arcát, mintha angyalé volna” (ApCsel 6,15). Olyan embernek az arca ilyen, aki nem közömbösen távozik a történelemből, hanem szeretettel néz vele szembe. Mindaz, amit István tesz és mond, azt az isteni szeretetet jeleníti meg újra, amely Jézusban jelent meg, aki a sötétségünkben felragyogott Világosság.
Kedves barátaim, Isten Fiának születése közöttünk Isten gyermekeinek életére hív bennünket: ezt olyan vonzerővel teszi lehetővé, amelyet Betlehem éjszakájától kezdve megtapasztaltak az olyan alázatos emberek, mint Mária, József és a pásztorok. De
Jézusnak és mindazoknak az élete, akik hozzá hasonlóan élnek, elutasított szépség is: épp vonzereje váltotta ki kezdettől fogva azok ellenreakcióját, akik féltik saját hatalmukat, akiknek igazságtalanságát leleplezi a szívek gondolatait feltáró jóság (vö. Lk 2,35).
Mindmáig azonban semmilyen hatalom nem képes győzedelmeskedni Isten művén. A világban mindenütt akadnak olyanok, akik az igazságosságot választják, még ha ez áldozatokkal jár is, akik a békét félelmeik elé helyezik, akik önmaguk helyett a szegényeket szolgálják. Ekkor remény ébred, és mindennek ellenére van értelme ünnepelni.
A mai világ bizonytalanságai és szenvedései közepette úgy tűnhet, hogy lehetetlenség örülni. Aki manapság hisz a békében, aki Jézusnak és a vértanúknak a fegyvertelen útját választja, azt gyakran kinevetik, kiszorítják a közbeszédből, és nem ritkán azzal vádolják, hogy az ellenfeleket és az ellenségeket támogatja. A kereszténynek azonban nem ellenségei, hanem testvérei vannak, akik akkor is azok maradnak, amikor nem értjük meg egymást. A karácsony misztériuma ezt az örömet hozza el számunkra: azt az örömet, amelyet azoknak az állhatatossága motivál, akik már élik a testvériséget, akik már felismerik maguk körül – ellenfeleikben is – Isten gyermekeinek eltörölhetetlen méltóságát. Ezért halt meg István megbocsátva, Jézushoz hasonlóan: olyan erővel telve, amely valóságosabb a fegyverek erejénél.
Ez az erő ingyenes, mindenki szívében jelen van, és ellenállhatatlan módon újraéled és továbbadódik, amikor valaki elkezd másként tekinteni felebarátjára, amikor figyelmet szentel rá, és elismeri őt.
Igen, ez újjászületés, ez újbóli világra jövés, ez a mi születésünk!
Most pedig forduljunk Máriához, és szemléljük őt, aki áldott mindazon nők között, akik az életet szolgálják, és az erőszakkal szemben a gondoskodást, a bizalmatlansággal szemben a hitet állítják! Mária vezessen be bennünket önnön örömébe: abba az örömbe, amely minden félelmet és minden fenyegetést felold, miként a hó elolvad a napon!
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Szívből kívánok ismételten békét és derűs nyugalmat az Úr születésének világosságában.
Köszöntelek mindannyiatokat, római hívők és sok országból érkezett zarándokok.
Amikor Szent Istvánra, az első vértanúra emlékezünk, kérjük közbenjárását, hogy erősítse meg hitünket, és támogassa a közösségeket, amelyek legtöbbet szenvednek keresztény tanúságtételük miatt!
Szelídségének, bátorságának és megbocsátásának példája kísérje mindazokat, akik a konfliktushelyzetekben a párbeszéd, a kiengesztelődés és a béke előmozdításán fáradoznak.
Áldott ünnepet kívánok mindenkinek!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír