Teremtésvédelmi kalendárium – A rút az rút, és a szép az szép!
A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal Nemes Csaba újévi gondolatait adjuk közre a sarkalatos erényekről - okosság, bátorság, igazságosság és mértékletesség -, és arról, hogyan lettek a kapzsiság, az uzsora és az elővigyázatosság az isteneink...
Túl vagyunk a vízkereszten, előttünk az első farsangi hétvége, és előttünk egy új év, amitől azt várjuk, hogy szép, egészséges, szeretettel teli és biztonságos legyen. Vízkereszt vagy a háromkirályok napja a karácsonyi ünnepkör zárónapja. Gáspár, Menyhért, Boldizsár, a napkeleti királyok az utazók, vendégfogadósok védőszentjei. Milyen jó, hogy az „útonjárók” védőszentjeinek a támogatásával indítjuk el utunkat a 2026-os évben. (Az erények közéletben betöltött szerepéről bővebben ITT olvashatnak.)
Ilyenkor sokasodnak a fogadalmak, elhatározások, és hasznos lehet, ha ezek a tervek az úgynevezett sarkalatos erények által lennének megtámogatva. Az okosság, bátorság, az igazságosság és a mértékletesség alkotja a négy sarkalatos erényt, mivel ezek különösen fontos szerepet töltenek be az emberi cselekedetekben és életvezetésben. De mi is az erény? Olyan belső, tartós készség, amellyel könnyen, örömmel és szabadon tesszük a jót, mégpedig azt a jót, amellyel nem csak saját előrehaladásunkat, boldogságunkat mozdítjuk elő, hanem másokét is. Aquinói Szent Tamás megfogalmazásában: „Az erény a lélek jó minősége, amelynek révén helyesen élünk, amelyet senki sem használ rosszul, és amelyet Isten bennünk nálunk nélkül művel.”
Az okosság alapvető, amikor megoldást keresünk és találunk például az egyenlőtlenség csökkentésére és a természetrombolás megállítására:
legyen az a nemnövekedés közgazdaságtana (erről már írtam régebben a Teremtésvédelmi kalendáriumban) vagy olyan módszerek a világ átalakítására, mint amiért a 2025-ös közgazdasági Nobel-díjat adták olyan kutatóknak, akik világosan látják és modellezik, hogy a gazdasági növekedés nem minden szempontból járul hozzá a jóléthez. A díjazottak szerint a folyamatos bővülés elsődleges problémája az éghajlatváltozás és a technológiai fejlődés egyre nagyobb ütemű és egyre gyorsabb terjedése között feszülő ellentétből fakad. Az egyik kutató a technológiai innováció által megalapozott fejlődést elemzi, a tudományos áttörések és a gyakorlati alkalmazások egymást kiegészítő mechanizmusait vizsgálva, társai pedig „a kreatív rombolásból” fakadó, azaz az innovációvezérelt gazdasági rendszer fejlődését elemzik, egy erre a feladatra készített új matematikai modell segítségével. Eredményeik hozzájárulhatnak egy sokkal kevésbé pazarló, a természeti erőforrásokkal kíméletesebb világgazdaság kialakításához.
A bátorság az, ha szembenézünk a világ problémáival:
komolyan vesszük a tudósok eredményeit, és arra sarkalljuk a szakpolitikai döntéshozókat, hogy fogadják el a diagnózist hazánkban is és készüljenek fel a hazánkat érintő kritikai elemzések alapján.
Az igazságosság erénye abban segít, hogy az országon belül és az egész világon egyaránt jussanak el a szegényekhez is azok a javak és módszerek, amelyek a környezettel szemben szelídek, de az életminőséget javítják.
A mértékletesség pedig mindennek az alapja, aminek át kellene hatnia a 21. századi új társadalmi-gazdasági rendszert.
Hogy lettek a kapzsiság, az uzsora és az elővigyázatosság az isteneink?
Hol tartunk most? Nagyjából ott, amit a 20. század egyik leghíresebb közgazdásza, John Maynard Keynes víziója előre jelzett egy 1930-ban írott cikkében (Economic Possibilities for our Grandchildren [Gazdasági lehetőségek unokáink számára], The Nation & Athenaeum): „Még legalább száz évig el kell hitetnünk magunkkal és mindenkivel, hogy a szép az rút, és a rút az szép[1]; mert a rút hasznos, és a szép nem az. A kapzsiság, az uzsora és az elővigyázatosság legyenek az isteneink. Mert csak ők vezetnek ki minket a gazdasági szükség alagútjából a napvilágra.”
Keynes okos és bátor volt, szembenézett az akkori valósággal, ugyanakkor nem tartotta a kapitalizmust nemes rendszernek. Számára ez csak eszköz volt a cél érdekében: a gazdasági válság okozta hiány felszámolására. Elemzések megmutatják, hogy Keynes hitt abban – bár nem tetszett neki, hogy a kapzsiság és az uzsora „becsatornázása” a gazdaságba gyorsabb növekedést hoz, mint az erényes, de lassú gazdálkodás. A gazdaság gyorsan nőtt, de mind a természet, mind az emberek kizsákmányolása is radikálisan megnövekedett.
Ha a bátorság és okosság erényét figyelembe véve a vezetők mértékletes és igazságos rendszert építettek volna, akkor ugyan a GDP nem nőtt volna akkorát, de emberségben és természeti erőforrásokban biztosan gazdagabbak lennénk.
Itt állunk csaknem száz év elteltével, és tudjuk már régóta, hogy változtatni kellene, ezért az újévi fogadalmakból ne hiányozzon egy sarkalatos erény sem, hiszen a négy erény aránya kiegyenlítetlen a mai társasdalomban: nem elég bátornak (erősnek) lenni, a mértékletességre is kell törekedni, és nem elég okosnak lenni, hanem mindezt igazságosan kellene tenni. És üzenjük azt a hazai vezetőknek és a világ irányítóinak is, hogy ne feledjék:
A politikai nagyság akkor mutatkozik meg, amikor – nehéz időszakokban – nagy elvek szerint munkálkodunk és a hosszú távú közjóra gondolunk.” (Laudato si’ 178.)
[1] Utalás Shakespeare Macbeth című drámájának kezdő részletére.
Szerző: Nemes Csaba
Magyar Kurír