A csernobili túlélők gyermekei öröklik-e a negatív hatásokat?
Egy friss tanulmány azt vizsgálta, hogy a Csernobilban történt atomkatasztrófa túlélőinek gyermekeiben megjelenik-e a sugárzásnak való kitettség romboló hatása. Olyan genetikai elváltozásokat kerestek, melyek csak a gyerekekben jelennek meg, vagyis azt nem a szüleiktől örökölték. Az eredmény szerint van ilyen hatás, ám az egészségkárosítása messze nem olyan jelentős, mint azt gondolnánk.
Az 1986-os csernobili atomkatasztrófa során egy reaktorbaleset következtében hatalmas mennyiségű ionizáló sugárzás jutott a környezetbe. A robbanást követően több százezer ember vett részt a mentésben és a kárelhárításban. Az akut sugárártalmak és a pajzsmirigyrák kockázatának növekedése jól ismert következmény volt. Ami azonban évtizedeken át nyitott kérdés maradt, az az, hogy a sugárzás genetikai nyomai vajon továbbadódhatnak-e a következő generációnak.
Örökölt sugárzási problémák?
Egy friss, a University of Bonn kutatóinak vezetésével készült vizsgálat nem egyszerűen azt nézte meg, hogy a sugárzásnak kitett szülők gyermekeiben több-e az új genetikai hiba. A kutatók egy ennél specifikusabb jelenséget kerestek, az úgynevezett clustered de novo mutációkat, röviden cDNM-eket. - írja a nature.com.
A „de novo mutáció” olyan új genetikai eltérést jelent, amely a gyermekben jelenik meg, de egyik szülő DNS-ében sem mutatható ki. A „clustered”, vagyis klaszterezett forma pedig azt jelenti, hogy nem egyetlen elszigetelt változásról van szó, hanem két vagy több, egymáshoz nagyon közel elhelyezkedő mutációról a DNS-ben. Ilyen károsodás lehet a DNS-szálak törése is. Ha a sejt javítómechanizmusai nem teljesen hibátlanul állítják helyre a törést, akkor a javítás helyén több, egymáshoz közeli genetikai változás maradhat vissza. A kutatók szerint ezek a cDNM-ek ilyen, sugárzás által kiváltott törések „lenyomatai” lehetnek.
Így vizsgálták Csernobil hatását
A vizsgálatban teljes genomszekvenálást (a teljes örökítőanyag részletes feltérképezését) végeztek három csoport gyermekein. Az egyik csoportba 130 csernobili takarítómunkás utódai tartoztak, a másikba 110 német katonai radarkezelő gyermekei – ők valószínűleg munkájuk során krónikus sugárterhelésnek voltak kitéve –, míg a kontrollcsoportot 1275, sugárzásnak nem kitett szülő gyermekei alkották.
Az eredmények szerint a cDNM-ek átlagos száma gyermekenként 2,65 volt a csernobili csoportban, 1,48 a radarkezelők gyermekeinél, és 0,88 a kontrollcsoportban.
Emellett azt is megfigyelték, hogy azon szülők gyermekeiben, akiket a becslés szerint magasabb sugárzás ért, több mutáció alakult ki, ami úgynevezett dózis–hatás összefüggésre utal.
Fontos azonban, hogy a vizsgálat nem talált magasabb betegségkockázatot a sugárzásnak kitett szülők gyermekeiben.
A vizsgálatnak vannak korlátai. Mivel a kezdeti sugárterhelés évtizedekkel ezelőtt történt, a dózisokat korabeli feljegyzések és akkori mérőeszközök adatai alapján kellett megbecsülni – ami érthető módon nem éppen pontos adatszerzés.
(divany.hu)