A fogaink állapota és a testi egészségünk összefüggése
A fogak állapota kulcsfontosságú kérdés, bár sokan úgy gondolják, mindez csupán a szép mosoly megőrzése miatt fontos. Valójában azonban a szájüreg ugyanúgy az emberi szervezet része, így a fogak betegségei vagy elvesztése az egész test működésére hatással lehet.
Amikor a fogaink megbetegszenek, azt többnyire nem vesszük észre azonnal. A probléma lassan alakul ki, és gyakran csak akkor figyelünk fel rá, mikor már fájdalmat is okoz. Pedig a megelőzés jóval egyszerűbb, mint a kezelés, különösen akkor, ha már nincs más megoldás, mint a fog eltávolítása.
A fogak gyakori problémái
A fogszuvasodás talán a legismertebb a fogászati problémák közül. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint ma a Földön mintegy 2–2,5 milliárd embert érint, ráadásul világszerte hivatalosan is ez a számít a leggyakoribb, nem fertőző krónikus betegségnek.
A felnőtt lakosság jelentős része – gyakran a gyerekkori rossz emlékek miatt – nem szívesen fordul fogorvoshoz. Segítséget is inkább csak akkor kérnek, amikor az már elkerülhetetlenné válik a fokozódó fájdalom miatt. Sokan még a rendszeres ellenőrzéseket is kihagyják.
A fogágybetegségek sem sokkal ritkábbak: világszerte nagyjából 1 milliárd embert érintenek.
Az évek múlásával nő az ínyproblémák, a fogágybetegség és a fogvesztés kockázata.
A különböző fogászati problémákban sok más mellett az is közös. hogy gyakran kínzó fájdalommal járnak. Emiatt sokan úgy érzik, inkább megszabadulnának a beteg fogtól, csak ne kelljen elviselniük a kezeléssel járó kellemetlenségeket.
A foghiány és a vele járó gondok
Bár a foghúzás valóban megszünteti a fájdalmat, korántsem jelent ideális megoldást, főleg akkor nem, ha az eltávolított fogat később nem is pótolják.
A fogak szerepe messze túlmutat az esztétikán, így hiányuk is számos problémát okozhat a szervezetben: a következmények a rágás közben jelentkező fájdalomtól egészen a szív- és érrendszeri gondokig terjedhetnek.
Hazánkban (hasonlóan más európai országokhoz) a foghiány jellemző probléma, és az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbá válik. A statisztikák szerint például a 20–34-es korosztály nagy részének még a többsége rendelkezik legalább 21 saját foggal, de már ebben a korcsoportban is előfordulnak hiányok. A 45–64-es korosztályban már jóval kevesebben tartják meg a teljes fogazatot, és az idősebb, 65–74 évesek között jelentősen nő a teljes fogatlanság aránya – akár 15–20 százalék is lehet. Ez azt mutatja, hogy a foghiány nemcsak az időseket érinti, de az idősebb korcsoportban jóval gyakoribb. A foghiányok mögött több tényező is állhat, leggyakoribb a fogszuvasodás és a fogágybetegség; hazánkban a lakosság jelentős része küzd kezelt vagy kezeletlen fogszuvasodással és ínybetegséggel, amelyek hosszú távon fogvesztéshez vezethetnek.
A modern fogászat alapelve ma egyértelmű: amit lehet, megmentünk, a saját fog ugyanis biológiailag mindig értékesebb, mint bármilyen pótlás – még a legkorszerűbb implantátum is. Az a pont, amikor egy fog már nem menthető, általában három fő ok valamelyikéhez köthető.
- Olyan mértékű foganyagveszteség, amely már nem restaurálható: ha a szuvasodás vagy törés következtében a fog koronai része és/vagy a gyökér olyan mértékben károsodik, hogy már nem lehet stabilan felépíteni (például nincs elegendő ép foganyag egy korona megtartásához), akkor a hosszú távú prognózis nagyon bizonytalan.
- Előrehaladott fogágybetegség: ha a fog körüli csont és tartószövetek jelentős része leépül, a fog kilazulhat. Amennyiben a csontveszteség olyan mértékű, hogy a fog már funkcionálisan nem stabilizálható, akkor a megtartás nem reális cél.
- Nem kezelhető gyulladás vagy gyökérprobléma: egy fog gyökérkezeléssel sok esetben megmenthető. Viszont ha a gyökér repedt (vertikális gyökértörés), ha a gyulladás tartósan fennáll és nem reagál kezelésre, vagy ha a gyökér szerkezete nem teszi lehetővé a megfelelő tisztítást és zárást, akkor a fog eltávolítása válhat szükségessé.
Ilyenkor egy jól megtervezett pótlás (például implantátum) hosszú távon biztonságosabb megoldás lehet.
Milyen problémákat okozhat a foghiány a mindennapokban?
A foghiány messze nem csupán esztétikai kérdés, hiszen a fogak biológiai és funkcionális szerepet töltenek be – ha egy fog hiányzik, az egész rendszer (rágóapparátus) elkezd átrendeződni. Már egyetlen őrlőfog hiánya is csökkentheti a rágóhatékonyságot. A páciens ösztönösen a másik oldalon kezd rágni, ami az ízület és a rágóapparátus aszimmetrikus terhelését okozhatja. A szomszédos fogak bedőlhetnek a hiány irányába, az ellenoldali fog pedig elongálódhat a helyéről (kiemelkedik a fogívből), mert megszűnik a kontaktusa. Ez hosszú távon harapási problémákhoz és ízületi panaszokhoz vezethet.
Frontfog hiánya esetén hangképzési zavar is kialakulhat, illetve az arctámasz csökkenése miatt az arc alsó harmada beesetté válik, és a páciens valós koránál idősebbnek tűnik.
A foggyökér körüli csont állandó mechanikai terhelés alatt áll rágás közben. Ha a fog eltűnik, ez az inger megszűnik, és a szervezet „feleslegesnek” ítéli az adott csontterületet. Ennek következtében megindul a csont lebontódása (atrophia). A legintenzívebb csontvesztés a fogeltávolítást követő első évben zajlik, de a folyamat később is folytatódhat.
Ez nemcsak esztétikai változást okozhat, hanem megnehezítheti a későbbi implantációt is, mert csontpótlás válhat szükségessé.
A foghiány nem statikus állapot, hanem egy progresszív folyamat kezdete. Minél tovább marad kezeletlen, annál összetettebbé válhat a rehabilitáció. A modern fogászatban ma már rendelkezésre állnak olyan megoldások, például azonnali implantáció, vagy korszerű fogpótlások, amelyekkel nemcsak az esztétika és a funkció állítható helyre, hanem a csontveszteség is megelőzhető vagy minimalizálható.
Milyen betegségek kialakulásában játszhat szerepet a foghiány?
A szájüreg nem különálló egység a testben, hanem a szervezet része. A foghiány és különösen az azt megelőző krónikus gyulladásos állapotok valóban hatással lehetnek a teljes szervezetre. Amennyiben a foghiány miatt megváltozik a harapás, megbomlik az okklúziós egység, az ízület megbetegedését okozhatja. Ez a betegségcsoport a TMI-diszfunkció, vagyis temporomandibuláris ízületi diszfunkció. Ennek tünetei lehetnek az állcsont kattogása, szájnyitási korlátozottság, fájdalom, fejfájás, nyak- és vállövi izomfeszülés.
A tudományos vizsgálatok összefüggést mutattak ki az előrehaladott fogágybetegség és a szív- és érrendszeri betegségek kockázata között. A krónikus ínygyulladás során baktériumok és gyulladásos mediátorok kerülhetnek a véráramba, amelyek hozzájárulhatnak az érfal károsodásához.
Ez nem azt jelenti, hogy egy foghiány „szívinfarktust okoz”, de a kezeletlen, gyulladásos szájüregi állapot bizonyítottan növelheti a kockázatot.
A cukorbetegség esetében a kapcsolat itt kétirányú. A kór hajlamosít fogágybetegségre, a súlyos fogágygyulladás pedig ronthatja a vércukorszint beállíthatóságát. Ez egy ördögi kör lehet. A fogvesztés sok esetben ennek az előrehaladott gyulladásos folyamatnak a következménye.
Az emésztés nem a gyomorban kezdődik, hanem a szájban. A rágás mechanikusan aprítja az ételt, a nyál pedig megindítja a keményítők bontását. Ha a rágás nem hatékony, az egész emésztési folyamat kevésbé optimálisan működik. Ha foghiányok vannak, a páciens kevésbé alaposan rág, nagyobb falatokat nyel le, ösztönösen puhább, feldolgozott ételeket választ. Ez rövid távon kényelmi alkalmazkodás, hosszú távon viszont problémát okozhat. A nem megfelelően megrágott étel jobban terheli a gyomrot, puffadást, diszkomfort-érzést okozhat, rontja a tápanyagok felszívódását. Idősebb korban ez különösen jelentős lehet, mert a csökkent rágóképesség összefüggést mutat a nem megfelelő fehérje- és rostbevitel kockázatával is. Sokan tudat alatt kerülik a rostos, keményebb ételeket (nyers zöldségek, húsok), és inkább finomított szénhidrátokat fogyasztanak. Ez hosszú távon testsúly- és anyagcsere-problémákhoz is hozzájárulhat.
(divany.hu)