Oroszország majdnem elindult a béke felé, de aztán minden megváltozott
Nagyon úgy tűnt, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök kész komolyan tárgyalni az ukrajnai háború lezárásáról, amikor kirobbant az iráni háború és minden megváltozott, köztük valószínűleg az orosz elnök békekötéshez való hozzáállása is - írja Mihail Zsigar orosz újságíró a New York Times hasábjain.
Az orosz újságíró úgy látja, az év elejére az orosz gazdaság nyilvánvalóan megroggyant. A háború és a szankciók terhe alatt csökkentek az állami bevételek, és jelentősen zsugorodott a termelés. A hitelezés gyakorlatilag leállt, komoly csődhullám körvonalazódott a láthatáron. Azt írja: január végén Oroszország kénytelen volt hordónként mindössze 22 dollárért eladni a kőolajat Indiának, ami a piaci árnak nagyjából csak a harmadát tette ki.
Az orosz újságíró szerint a romló pénzügyi, makrogazdasági mutatók hatására az orosz elnök elkezdett jobban odafigyelni az orosz gazdaságra, sőt, jelei mutatkoztak annak is, hogy az Ukrajnával folytatandó béketárgyalásokat is komolyabban veszi.
Zsigar szerint Putyin komolyan fontolóra vette, hogy lecseréli Kirill Dmitrijevet, a Kreml eddigi főtárgyalóját Igor Szecsinre, a Rosznyefty vezetőjére. Őt Putyin jobbkezének tartják, ráadásul korábban az amerikai olajipari vállalatokkal is szoros kapcsolatokat ápolt - ez talán minden eddiginél láthatóbb jelzés lett volna arra, hogy Putyin elkezdte komolyan venni a béketárgyalásokat.
Emellett egy nagyarányú kormányátalakítás híre is szárnyra kapott. Zsigar Kremlhez közel álló forrásai szerint az orosz elnök akár a teljes kabinetet lecserélhette volna, ha valóban elkötelezi magát a béke mellett. Mihail Misusztyin miniszterelnök felett is gyülekeztek a viharfelhők, mivel több közeli munkatársa is büntetőeljárás alá került.
Február 28-án azonban minden megváltozott, miután az Egyesült Államok és Izrael megtámadta Iránt és egy közös katonai akció során megölte Ali Hámenei ajatollahot.
A kőolaj világpiaci ára száz dollár fölé szökött, Washington pedig feloldotta az orosz olajexportra vonatkozó szankciókat. A fenyegető élelmiszer-ellátási zavarok miatt ráadásul globálisan megugrott a kereslet az orosz műtrágya iránt is.
Az orosz gazdaságot fojtogató problémák így szinte egyik napról a másikra köddé váltak, ezzel együtt pedig Putyin számára is megszűnt a korábbi tárgyalási kényszer.
A geopolitikai helyzet stratégiailag is rendkívül kedvezően alakult a Kreml számára. A NATO-szövetségesek megtagadták hadihajóik vezénylését a Hormuzi-szorosba, ami tovább mélyítette a diplomáciai szakadékot az Egyesült Államok és Európa között. Donald Trump ezt a döntést "nagyon ostoba hibának" nevezte.
Amerika politikai figyelme és hadianyag-készleteinek jelentős része a Közel-Keletre összpontosult, így Ukrajna támogatása háttérbe szorult.
A Kreml abban is komoly stratégiai előnyt lát, hogy az elhúzódó iráni konfliktus jelentősen aláássa Trump belpolitikai pozícióit a félidős kongresszusi választások előtt, ezzel együtt Amerikában is sokasodnak majd a belpolitikai problémák.
A hirtelen jött bevételnövekedés ellenére a Kremlhez közel álló elemzők Zsigar információi szerint úgy vélik, hogy ez a kedvező helyzet nem tarthat a végtelenségig.
Sokan májusra várják az iráni háború lezárását, ezzel együtt pedig az Oroszország elleni szankciók visszaállítását.
Mindeközben a társadalmi feszültség is folyamatosan növekszik az országon belül. Az őszi parlamenti választások közeledtével a Kreml egyre feszültebbé válik. Ennek jeleként letiltották a Telegramot, az ország legnépszerűbb üzenetküldő alkalmazását, és egyre gyakoribbak a kormány által vezérelt internetkimaradások is.
Zsigar végeredményében megállapítja: Vlagyimir Putyinra rendkívül súlyos döntés vár. Vagy beleegyezik az ukrajnai konfliktus deeszkalációjába és végső soron a háború befejezésébe, vagy éppen ellenkezőleg: tovább szigorítja a belső társadalmi kontrollt és folytatja a háborút. Utóbbi esetben az újságíró szerint Putyin akár egy újabb katonai mozgósítás elrendelését is jelentheti. Az orosz elnök végső döntését nagymértékben befolyásolja majd az a tényező, hogy az Egyesült Államok meddig kényszerül bennmaradni a saját közel-keleti háborújában.
(portfolio.hu)