Nem tanul és nem dolgozik a fiatalok egy része hazánkban sem
Óriási mentális és gazdasági hátrányba kerül, aki nem tanul és nem is dolgozik. Őket nevezik NEET-fiataloknak az angol Not in Education, Employment, or Training kifejezés alapján. Míg Hollandiában alig akad ilyen a fiatal, Nagy-Britanniában egymilliónál is többen érintettek. Nálunk a jelenség több mint 150 ezer fiatalt érint.
Hollandiában a legalacsonyabb az EU-n belül azoknak a fiataloknak az aránya, akik nem tanulnak, nem dolgoznak és semmilyen képzésben sem vesznek részt, ráadásul ez az arány már több mint egy évtizede 5% alatt van. Nagy-Britanniában eközben a 16–24 éves NEET-fiatalok száma meghaladja az 1 milliót – derül ki a The Guardian cikkéből.
A hivatalos brit statisztikák szerint a fiatalok körülbelül 13,5%-a nem dolgozik és nem jár semmilyen iskolába, a 18–24 évesek körében pedig ez már minden hatodik fiatalra igaz. Ha Nagy-Britannia elérné a holland NEET-arányt, akkor 600 ezerrel több fiatal tanulna vagy dolgozna ebben a korosztályban.
Ami pedig a teljes EU-ra vonatkozó számokat illeti, az unióban több mint 5 millió NEET-fiatalt tart számon az Eurostat.
A Resolution és a Youth Futures Foundation független kutatóközpontok legújabb tanulmányai szerint a holland NEET-arány – amely az EU-ban és az OECD-országok között is a legalacsonyabb – egy alapvetően három pillérre épülő szakpolitikai megközelítés hosszú távú eredménye. Ennek alapját a szakképzés, a részvételt és a rehabilitációt előtérbe helyező szociális biztonsági háló, valamint az olyan pénzügyi ösztönzők alkotják, amelyek miatt a vállalkozásoknak érdemes fiatal munkavállalókat alkalmazniuk.
A kutatók szerint az oktatásban való bentmaradás kritikus fontosságú. 2024-ben az Egyesült Királyságban a 18–24 évesek 43%-a tanult, míg Hollandiában 67%. A 18 évesek körében ez az arány 66% és 80%. 24 éves korára Hollandiában kétszer annyi fiatal tanul (43%), mint az Egyesült Királyságban (21%).
Hollandiában nagyra értékelik a szakoktatást: a középfokú szakképzést (MBO) például egyenesen a gazdaság alapkövének tartják.
A középfokú oktatásban részt vevő holland 16–19 évesek közel 70%-a MBO-zik, 35%-uk pedig később felsőoktatási intézményekbe lép tovább. Az Egyesült Királyságban ugyanakkor 2024-ben a 18–21 évesek mindössze 22%-a vett részt szakképzésben. Robbert Dijkgraaf, Hollandia volt oktatási minisztere, az Amszterdami Egyetem tudomány és társadalom professzora szerint a szakképzés elengedhetetlen ahhoz, hogy az emberek megtalálják helyüket a munka világában és a társadalomban. Ráadásul ez a terület gyakran mentőcsónakként is funkcionál.
A holland modellben a szakmai gyakorlat megszerzése munkahelyi tapasztalatszerzéssel párosul. 19 éves korára a holland fiatalok több mint fele rendelkezik munkahelyi tapasztalattal, és így élő kapcsolatokkal is, ami zökkenőmentes és biztonságos átmenetet biztosít az iskolából a munkaerőpiacra történő átlépéskor. Az Egyesült Királyságban eközben a fiatalok kevesebb mint ötöde rendelkezik ilyen tapasztalattal.
A kutatók szerint a holland minta nyomán levonható egyik legfontosabb tanulság az, hogy az alacsony NEET-arány nem érhető el apróbb intézkedésekkel vagy ideiglenes támogatásokkal, hanem az oktatási, a szociális ellátórendszer és az üzleti ösztönzők működésének alapvető összehangolását igényli.
A szülői modell táplálja, a nők isszák meg a levét
Magyarországon bár az ország NEET-rátája a 2010-es évek elején mért 18-19%-os csúcsról mostanra 10 % körüli értékre mérséklődött, a jelenség még mindig több mint 150 ezer fiatalt érint közvetlenül, és súlyos kockázatokat hordoz a társadalmi integráció és a gazdasági versenyképesség szempontjából egyaránt.
A NEET-létbe való kerülés egyik legmeghatározóbb faktora az iskolai végzettség. Az alacsony képzettségűek körében a ráta drasztikusan magas, meghaladja a 40%-ot, míg a diplomásoknak kevesebb mint 10%-a tartozik ebbe a csoportba. A tankötelezettségi korhatár 18-ról 16 évre való leszállítása átmenetileg tovább növelte az oktatásból lemorzsolódók számát.
Magyarországra is jellemző sajátosság, hogy a nők jelentősen felülreprezentáltak ezen a csoporton belül: míg a férfiaknál 8,7%, a nőknél 13,3% volt a ráta 2023-ban.
Ennek elsődleges oka, hogy a tradicionális nemi szerepek és a férjek tiltása sokszor még ott is akadályozza a nők munkába állását, ahol elérhető lenne valamilyen állás. A férfiaknál eközben a mobilitási hajlandóság és a fizikai munkakörök szélesebb választéka segíti az elhelyezkedést.
A területi különbségek természetesen számottevőek: így Budapesten a NEET-ráta csupán 4% körüli volt, addig Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön meghaladja a 10%-ot, és egyes térségekben közelítette a 20%-ot. Míg a sűrűn lakott városias térségekben 6,5% körüli a nem dolgozó, nem tanuló fiatalok aránya, addig a ritkán lakott, vidékies térségekben minden ötödik ember érinthet e korcsoportból.
Ördögi körökben sínylődve
Ami az életvezetésüket illeti, a NEET-fiatalok gyakran kerülnek ördögi körbe: a munkanélküliség okozta stressz szorongáshoz, depresszióhoz vagy függőségekhez (alkohol, internet) vezethet, ami tovább csökkenti az elhelyezkedés esélyeit. Sokan szüleikkel élnek, beszűkült információs forrásokkal rendelkeznek, és passzívan várják a külső segítséget, a munkaerőpiacon pedig gyakran szembesülnek diszkriminációval, ageizmussal, vagy kényszerülnek bizonytalan időre szóló fekete munkákra.
Brit társaikhoz hasonlóan azonban a holland fiatalok is Európa egyik legmagasabb depressziós és szorongásos arányát mutatják. Ez azonban nem eredményez gyenge részvételi eredményeket sem a mentális segítségnyújtást kínáló, sem a foglalkoztatási programokban.
Az Egyesült Királyságban ugyanis – erre a következtetésre jutottak a kutatók – a szociális ellátást igénybe vevő fiatalok hónapokig, sőt évekig is anélkül maradhatnak, hogy valódi intézményi kapcsolattartásban részesülnének, vagy munkával kapcsolatos elvárásoknak kellene megfelelniük. Hollandiában viszont a helyi önkormányzatok személyre szabott bevonási programokat kínálnak pszichológiai segítségnyújtással, támogatott foglalkoztatással és speciális képzésekkel.
„Áttértünk egy gondoskodóbb megközelítésre: mentális reziliencia-tréningek, segítség a szerhasználat kezelésében, pénzügyi ismeretek oktatása. Ez inkább a teljes életvitel megreformálását célzó megközelítés, ahelyett, hogy kifejezetten a munkaszerzéshez szükséges képzésekre és magára az álláskeresésre koncentrálnánk” – magyarázza Tim Versnel, a rotterdami városi tanács foglalkoztatási vezetője.
Beszűkült környezet, apró álmok
Alapvetően az élet minden területén javulás tapasztalható ugyanis, ha valaki dolgozik vagy tanul és közösségbe jár: a mentális stabilitás, a fizikai egészség és az önbecsülés terén egyaránt.
A NEET-lét jelentős mentális és pszichés kockázatokkal jár, amelyek akár hosszú távon is károsíthatják a fiatalok jóllétét és karrierútját, kilátásait. Az érintett fiatalok körében a szorongásos zavarok és az enyhe depresszió a leggyakoribb pszichológiai probléma. A szorongás mértéke az egy évnél rövidebb ideje munkanélküliek körében a legmagasabb, majd az idő előrehaladtával a státuszhoz való hozzászokás miatt enyhén csökkenhet, de továbbra is jelentős marad.
A munka nélkül töltött idő hosszabbodásával nő a pszichoaktív anyagok és az alkohol használatának valószínűsége. Az 1–5 éve állás nélkül lévők közül már minden ötödik fiatal küzd függőséggel.
Minden tizedik NEET-fiatal problémaként éli meg az internet- és közösségi oldal függőséget, mivel a társadalmi környezet hiánya a virtuális valóságba kényszeríti és zárja őket. Szociális hálózatuk gyakran a családra és a hasonló helyzetű barátokra korlátozódik, információforrásaik szűkösek, terveik és álmaik pedig rendkívül korlátozottak.
A munkanélküliséggel járó stressz súlyosbíthatja az étkezési zavarokat, növeli az öngyilkossági kockázatot. A fiatalok visszavezetése tehát a munka vagy az oktatás világába eminens érdeke mindenkinek társadalmi, gazdasági és egyéni szinten is.
(portfolio.hu)