Nyolc pontban, hogy következményei lehetnek az éghajlatváltozásnak

• 

A Magyarország jövő időben legújabb adásában arról beszélgetett Ürge-Vorsatz Diána, a CEU professzora, az IPCC (Kormányközi testület a klímáért) alelnöke, egyben az Egyensúly Intézet tanácsadója, valamint Filippov Gábor kutatási igazgató és Csernus Dóra klíma-, energia- és környezetpolitikai igazgató, hogy A Magyarország jövő időben legújabb adásában arról beszélgetett Ürge-Vorsatz Diána, a CEU professzora, az IPCC (Kormányközi testület a klímáért) alelnöke, egyben az Egyensúly Intézet tanácsadója, valamint Filippov Gábor kutatási igazgató és Csernus Dóra klíma-, energia- és környezetpolitikai igazgató, hogy milyen elsőre nem nyilvánvaló következményei lehetnek az éghajlatváltozásnak, és milyen területeken kell változtatnunk ahhoz, hogy 2050-re elérjük a klímasemlegességet. Sz adásban elhangzott legfontosabb állítások nyolc pontban:

1. Az éghajlatváltozás a gazdasági teljesítmény rovására megy
    Az idei meleg május és az azóta érkező hőhullámok megmutatták Ürge-Vorsatz Diána szerint, hogy az extrém időjárás a gazdaságunkat is térdre kényszerítheti, erre példának a paksi atomerőmű vízellátását hozta, de hasonló sérülékenységre utaltak a vízkorlátozások is.
    Az EU-tagállamok – még jelenlegi enyhe – gazdasági növekedését is hazavághatják az éghajlatváltozással kapcsolatos szélsőséges időjárási jelenségek, a hatásuk kimutatható lesz a GDP-növekedés csökkenésében.
    „Igazából az a kérdés, hogy hajlandó vagyok-e kontrollált körülmények között megváltoztatni valamennyire az életmódomat, annak érdekében, hogy 10-20-30 éven belül ne kényszer hatására, radikálisan kelljen leadnom az életszínvonalamat” – mondta Filippov Gábor.

2. Az éghajlatváltozás felerősíti az egyenlőtlenségeket
    „Akik ezt az adást hallgatják, azok nagy részének van légkondija, vagy megvan a lehetőségük arra, hogy elmeneküljenek a meleg elől. De ne felejtsük el, hogy a magyar lakosság és munkahelyek jelentős részének nincs, és nem is lesz légkondija, vagy ha lesz is, a nagy rezsiszámlák miatt nem fogja tudni megengedni magának, hogy a 42–45 fokos hőségben emberi hőmérsékletre hűtse a lakását” – mondta az adásban Ürge-Vorsatz.
    Hosszú távon nőni fog a szakadék azok között, akik tudnak alkalmazkodni – kifizeti a biztosító, ha az áradás miatt megrongálódik a házuk, elmennek hűs helyre nyaralni, légkondis helyiségben élnek és dolgoznak –, és akik nem.

3. Nem fogja bírni az infrastruktúra
    Magyarország és főleg az ország középső területe háromszor olyan gyorsan melegszik, mint a globális átlag: a világ átlagosan 0,3 százalékkal évtizedenként, míg Magyarország 0,75–1 fokkal. Összehasonlításképp: a civilizáció kialakulásának 10 ezer éve alatt az éghajlat olyan stabil volt, hogy 1 Celsius-fokos sávban volt a föld globális átlaghőmérséklete. Ehhez képest már most majdnem 1,5 fokkal kimozdultunk, Magyarországon ennél is jobban.
    Az IPCC alelnöke szerint elhagytuk azt a klímát, amire az infrastruktúránk épült. Egyelőre azt látjuk, hogy megolvadnak a vasúti sínek, később azt fogjuk látni, hogy olvadnak az utak, az épületek nem tudnak védekezni az áradásokkal, hőséggel szemben, ezekhez alkalmazkodni nagyon nehéz lesz.
    Nem csak a gazdaságra, az egészségünkre is hatással van a klímaváltozás. Egy-egy hőhullám Európában tízezres mértékben okozhat többlethalálozást, azt pedig szinte lehetetlen jól számszerűsíteni, hogy mennyi maradandó károsulást (vesebetegség, mentális betegség) hoz magával az extrém hőség.

4. Mindig csak a hőmérsékletről beszélünk, pedig a következmények sokkal szerteágazóbbak
    Ürge-Vorsatz arról is beszélt, hogy mennyire nehéz felmérni az éghajlatváltozás hatásait, és a szakmát is kritizálta, amiért leginkább az extrém napok számáról kommunikálnak kifelé.
    „Mindig megállunk az időjárási szélsőségeknél. Nem az a fő kérdés, hogy mennyivel lesz kevesebb a csapadékos napok száma […], tovább kell menni: mit jelent ez a gazdaságra, az emberek életminőségére, az egészségükre, onnantól kezdve, hogy bejönnek olyan betegséghordozók, amik eddig nem voltak jelen, bejönnek a mezőgazdasági kártevők vagy kártevők a maradék, amúgy is szenvedő erdőinkre. Ezekre sokkal több figyelmet, kutatást kéne irányítani: a továbbgyűrűző, dominóhatásokra és az együtthatásokra.”
    Szerinte még az IPCC is elköveti azt a hibát, hogy megáll a meteorológiai hatásoknál. „Fogjuk a vonalzót, és megnézzük, hogy ha eddig ennyi baj volt, akkor később annyi. Nem, ez nem lineáris: eddig tudtunk alkalmazkodni, mert 1–1,5 fokon belül még azon a zónán belül voltunk, amiben volt tapasztalatunk. Innentől kiléptünk a biztonságos zónából.”
    A tudományos kommunikáció fontosságáról Filippov Gábor is beszélt, szerinte nélkülözhetetlen lenne, hogy ne az legyen a központi téma, hogy mi mindenről kell lemondanunk, hanem az is, hogy mit veszíthetünk már most, és milyen lehetőségek rejlenek a klímaválságban.

5: Életbevágó, hogy ki ér oda először
    Filippov szerint a 2010-es évek óta látszódik, hogy a klímaválság át fogja alakítani az egész világgazdaság működését. Mint minden nagy fokú átalakulás a történelemben, ez is olyan, ahol számít az, hogy melyik ország ér oda előbb a jövőbe, és ki az, aki csak követő üzemmódot folytat.
    Magyarország szempontjából sem az a lényeg, hogy megfeleljünk az ENSZ és az EU előírásainak, kozmetikázzuk a számokat. „Arról van szó, hogy amellett, hogy a saját életminőségünket óvjuk és a saját jólétünket próbáljuk növelni, számít az is, hogy az EU-n belül a gyorsan érkezők közé fogunk-e tartozni, lesz-e arra lehetőségünk, hogy jó pozíciókat foglaljunk el az egyes átalakuló gazdasági szektorokban.”
    Ez az ipari szereplőkre is érvényes: az új világrendbe így is, úgy is el fogunk érkezni, aki a nemzetközi piacon versenyezni szeretne, annak be kell majd tartania a sztenderdeket, ha versenyképes akar maradni.

6. A halogatás költségei
    Csernus Dóra szerint nem mindegy azonban, hogy hogy jutunk el a klímasemlegességi célokig: hogy az elején csökkentünk sokat, és a végére jut kevesebb munka (orrnehéz pálya), vagy fordítva, az elején lazsálunk és a végére jut a több munka (farnehéz pálya).
    A farnehéz pálya felvet erkölcsi kérdéseket azzal kapcsolatban, hogy mennyi felelősségünk van a jövő generációival szemben, de Csernus Dóra szerint gazdaságilag és társadalmilag is magasabb a költsége annak, ha halogatjuk a kibocsátás-csökkentések elérését.

7. Épületfelújítás: win-win szituáció
    Magyarország végső energiafelhasználásának és üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 30–40 százaléka az épületekhez kapcsolódik. Az épületek felújításával nemcsak az energiafelhasználás csökken, de komoly alkalmazkodási lehetőséget is jelent.
    A magyar épületállomány annyira rossz állapotban van, hogy a fűtésre fordított energia kétszeresével fűtjük az utcákat. Tartós rezsicsökkentést jelentene az épületek szigetelése és korszerűsítése.

8. Közlekedés: nő a kibocsátás
    A közlekedés az egyetlen szektor, ahol nőtt a kibocsátásunk az elmúlt években, ezért egyszerre problémás és nagy lehetőségeket rejtő szektor.
    Tőlünk nyugatabbra és keletebbre is intenzíven zajlik az elektromosítás a közlekedésben, Magyarországon viszont leginkább használt nyugati autókra cseréljük le az autóinkat. Emiatt egyre növekszik az állomány átlagos életkora (16–17 év), a folyamat pedig lelassítja az átállásunkat, hiszen ide jönnek azok az autók, amikkel Nyugaton már nem akarnak közlekedni. Emiatt fontos lenne egy deklarált, kiszámítható szakpolitikai beavatkozás.
    Hasonlóan fontos lenne, hogy bátorítsuk az embereket az autók kiváltására, fejleszteni kell a közösségi közlekedést, a vasúthálózatot, a városfejlesztésben törekedni kell a 15 perces város kialakítására.

(telex.hu)